Mennyire életszerű az, hogy egy választási kampány sűrűjében egy Főkommunikátor 10 napra teljesen eltűnjön? Mennyire életszerű az, hogy egy újságíróra saját maga rátelefonáljon, és megpróbálja meggyőzni a saját igazáról? Nem helyreigazítással fenyegetőzik valamelyik Sajtósa a rengetegből, hanem Önmaga telefonál, és csak győzködi. Vicces. Vagy inkább végzetes.
Az utóbbi időben több írásomban is foglalkoztam Kocsis Mátéval. Konkrét piszkos ügyeivel, furcsa személyes kapcsolataival, alkoholizmusával, hazugságainak látható kísérőjelenségeivel. Végül pedig azzal, hogy jelenlétemben Bíróságon hamisan tanúskodott.
Persze nem véletlenül teszem mindezt. Mintahogy az időzítés is tervezett. Ugyanolyan türelmesen, mintahogy a Fidesznyikek tudtak várni a megfelelő pillanatig Simon Gábor MSZP Góré leütésével, éppúgy megvártam magam is, hogy a megfelelő pillanatban üssem le a tábláról a Fidesznyik Górét. Országgyűlési kampányban a Párt Kommunikációs Igazgatóját kiütni, az nem tesz jót a Fidesznek.
Neki írt nyílt levelem után egyszerűen eltűnt a Srác, és gondolom távolmaradásában erős szerepet játszott személyes találkozásunk a Bíróságon, ott elkövetett hamis tanúzása, és annak részemről történt nyilvánossá tétele. Az meg már a vicc kategória, hogy egy ily nagyhatalmú ember saját maga próbál győzködni telefonon egy újságírót, hogy mi hogy volt, mert nemis úgyahogy...
Az a rengeteg ember, aki ismerte kettőnk történetét, az tudja, hogy bizony hosszú időn át döntő hatással voltam Kocsisra. Személyesen is, politikailag is. Még a vállalkozásomba is beszállt csendestársként. Annyira furcsa volt ez az egész. Hogy egy SZDSZ-es kerületi főember tapossa ki az utat egy Fideszes Képviselőnek. Hogy aztán egy Fideszes polgármester legbizalmibb embere egy volt SZDSZ-es legyen. Nem mindennapi sztori, az biztos. Következzen hát a magyarázat, és abból érthetővé válik minden.
2006-ban a Nyolckeres Önkormányzatban kettős hatalom volt. A polgármesteri széket a választáson megvédtük, Csécsei Béla, liberális politikus maradt pozícióban. De a képviselőtestület többsége Fidesznyik lett. Na, ez elég kemény szitu, ugyebár. Magam, mint Csécsei főembere nyilván a saját javunkra akartam eldönteni a várható állóháborút. Ezért elmondtam Csécseinek egy forgatókönyvet. Stratégiai kérdésekben mindig hallgatott rám, ezúttal is ezt tette.
Maga a koncepció ennyi volt: osszuk meg a többségi Fideszt. Ha ugyanis a testületi többség megrendül, akkor a polgármester képes irányítani a kerületet, az nem lesz pártjátszótér. Bontsunk bele a saját pártstruktúrájukba, ne engedjük a saját hiererchiájukat rávetíteni a kerületre. Igen ám, de ezt hogy lehet megtenni? Pofon egyszerű. Van a polgármesternek egy kizárólagos jogosítványa. Csak Ő jelölhet Alpolgármestert. Azt persze aztán a többségnek el kell fogadnia, csak akkor válik azzá, de fordítva még súlyosabb a helyzet: ha a polgármester valakit nem hajlandó jelölni, abból az életben nem lesz alpolgármester.
Pedig az alpolgármester két ponton is kiemelkedő fontossággal bír. A lakosság ugyanis tojik az egyéni képviselőkre, frakciókra, mindenre. Látja a polgármestert, meg az alpolgármestereket, és ennyi. Ha valaki közismert politikussá akar válni, és gyorsan, annak alpolgármesterré kell válnia. És hát végrehajtó hatalmat is csak alpolgármester gyakorolhat. Polgármester, alpolgármester adhat utasítást hivatalnoknak, közszolgának, más politikus nem. Szóval alpolgármesternek lenni, az a politikai jövő Jolly Jokere.
Akkoriban a Fidesz Választókerületi Elnöke, Frakcióvezetője, magyarul a Főgóré Gotthard Gábor volt. Vonalas Fideszes, most Ő a 7. kerület Jegyzője. Nem rossz gyerek egyébként, csak mint mondtam: vonalas Fidesznyik. Namost ha én meg azt szeretném, hogy a kerületünk ne váljon Fidesz-játszótérré, akkor épphogy érdemes egy nyeretlen kétévest előhúzni a kalapból, nem mégjobban megerősíteni a Főnarancsot ugyebár.
Úgyhogy kinéztem magamnak ezt a fiatal senkit, Kocsis Mátét, a feszengő kölköt, és mondtam Csécsei Polgármesternek: Béla, ez a gyerek a mi aduászunk. Jelöld alpolgármesternek, ragaszkodj hozzá, ha meg nem fogadják el, akkor senki sem lesz alpolgármester. És így is tett. Ment egy kis ideig a húzdmeg ereszdmeg, de aztán az alkudozás vége annyi lett: Kocsis mellett még egy fideszes alpolgármestert hajlandóak vagyunk jelölni - Ő egy veszélytelen szakember, nem igazán politikus, Dénes Kinga háziorvos, mint egészségügyi alpolgármester - ha a Fidesz meg hajlandó megszavazni Mátékát. Gotthardot, a Fidesznyik Főnököt nem engedtük alpolgármesterség közelébe sem. Viszont az alkuban még azt is sikerült elérnünk, hogy legyen egy SZDSZ-es alpolgármester is. Volt jóbarátom, akit sajnos Kocsis mostanra meg tudott venni, így épp intézményi vezető nála. Neve maradjon ismeretlen, jobb ez így Neki.
Szóval az alapszitut létrehoztuk. Azokból lettek a nagyhatalmú alpolgármesterek, akik kevéssé voltak vonalas Fidesznyikek. A vonalas Fidesznyikek meg szépen háttérbe lettek szorítva. Mátéka a semmiből egy hét alatt Fontos Ember lett. Miattam.
A feszültség a Fideszben persze azonnal meg is jelent. Klanya kis belháború vette kezdetét, amire én persze folyamatosan locsoltam az olajat. A következő lépésem az volt, hogy Mátéka mögé beraktam a képviselő-testület többségét. Papíron ugyan volt ilyenje a Fidesznek, de a gyakorlatban nem. Gotthard frakcióvezető mást akart, mint Kocsis Alpolgármester. Jelzem egyébként, hogy ebben az időszakban Kocsis még olyannyira nem volt Pártkatona, hogy mégcsak Fidesz-tag sem volt.
Szóval egyik Fideszes Fontos Embernek sem volt meg a többsége, a Fidesz többségi frakciója a gyakorlatban kettészakadt. Hatalmat meg a polgármesteri csapaton kívül csak testületi többség gyakorolhat. És hát szívós munkával összeraktam egy Nagykoalíciót. A Fidesz Kocsishoz húzó fele, az SZDSZ, és az MSZP. Így bőven megvolt a többség a testületben is, lehetett konszenzusos politikát folytatni. Gotthard a Vérnarancsaival háttérbe szorult, emberei persze elkezdtek Kocsishoz kéredzkedni. Így aztán a meccs lefutottá is vált, Kocsis legyőzte Gotthardot a frakcióvezető választáson, így Ő lett a legerősebb Fidesznyik a kerületben.
Erre az egész 3 évig tartó történetre van pár száz tanú, ugyanis elég látványos változás volt. Mikor Kocsis azt nyekergi, hogy én csak valamiféle közbiztonsági tanácsadója voltam, az az év vicce a Nyolckerben. Mátéka ma is egy kis névtelen egyéni önkormányzati képviselő lenne, ha én nem takarítom le előtte a terepet. Csécsei 2009-es lemondása, Kocsis sima polgármesterré avanzsálása szintén tőlem ered. Ez ugyanúgy köztudott. Aki ennek a részleteire kíváncsi, az korábbi blogomban olvassa végig. Kemény sztori.
Szóval Kocsis az én szellemi termékem. 2011 elejéig jól is csinálta a polgármesteri dolgokat. Nem hibátlanul, de összességében jól. Ezért maradtam vele tanácsadóként, ezért vállaltuk mindketten azt a botrányt, hogy az SZDSZ-ben engem árulóztak, a Fideszben meg Őt. Ugye az azért nem túl életszerű, hogy Kocsis bevállalja a Fidesszel szemben az állandó ütközéseket egy mezei közbiztonsági tanácsadóért?
Ha nincs Szabó, nincs Kocsis. Ezt a Nyolckeres politikában, és nemcsak a politikában mindenki tudja. 2011-ig büszke voltam erre a történetre. Aztán Kocsis éppoly pártkatonává vált, mint korábban Gotthard volt. Sőt, rosszabbá. Pár jó, Fidesz mentes évet szereztem a kerületemnek a játszmával, de ez elmúlt. Kocsis életem Nagy Tévedése. Így talán érthető, miért is folytatom ellene a háborút, bármely kockázattal szembemenve, bármennyi ideig is tartson. Egyszerűen vissza kell juttatnom oda, ahonnan fölemeltem.
Az ismeretlenségbe.
