Tegnap élőben futottunk össze Kocsis Mátéval. S ha már összefutottunk, együtt is töltöttünk jó másfél órácskát. Merthogy a Fővárosi Törvényszéken futottunk össze. És nem véletlenül, ugyanis ugyanoda mentünk. Ugyanarra a tárgyalásra.
A dolog érdekessége, hogy egyikünk sem tudhatta, hogy találkozni fogunk. Ugyanis a per során, amiben mindketten tanúként résztvettünk - ellenoldal által kért tanúkként - egyikünk sem volt előre lejelentve. Így esett, hogy miközben jófajta kis cigimet szívogattam a Markó utcában, egyszercsak észleltem Kocsis fekete hivatali Skodáját, ami szépen be is parkolt tőlem olyan tíz méterre. Aki ismeri a Fővárosi Törvényszék utcai frontját, az tudja, hogy egy hosszú kovácsoltvas lánc zárja el a bejárat előtti járdát az úttesttől. Azt meg kell kerülni, csak úgy lehet följönni a járdára. Éshát én épp a kerülőút kellős közepén cigizgettem.
Nem Kocsis jött először, hanem hírhedt Jegyzője, Rimán Edina, aki Kocsis titkárnőjéből lett először alpolgármester, majd a kerület Jegyzője. Neki is vannak Ügyei, egy kis 7. kerületi lakásbiznisz, meg a jogi diploma hiánya, szóval Kocsis méltó jobbkeze. De ugorjunk át ezen, most nem Ő a téma. Szóval Vele szemkontaktáltunk először - imádtam a szitut, na - aztán jött Kocsis.
Meglátott, fölvette az ismert zombimosolyát - nézzék majd meg a Kedves Olvasók, mikor nyilatkozik, hogy úgy mosolyog, hogy csak az orra körüli rész rándul görcsbe, furcsa, kicsit múmiaszerű arckifejezést kölcsönözve a tulajnak - bevörösödött, és nyújtotta a kezét. Szia Gábor. Szia Máté.
Megtehettem volna persze, hogy hátrébb megyek, hogy ne kerüljünk egymás személyes terébe, mert hely éppen lett volna ehhez. De eszem ágában sem volt. Tapasztaltam már sokszor, hogy furcsa hatással bír a közelségem rá, még olyankor is védekező viselkedésbe kezd, ha csak 30 méterre vagyok Tőle, nemhogy akkor, ha egy méterre. Szóval kíváncsi voltam, erősödött-e pszichésen az elmúlt félévben. Nem. Sőt. Nyilván hiányzott a Polgármesteri Szekrény, amiből ki lehet tölteni egy kis bátorítót.
Maga a Tárgyalás, amin mindketten tanúskodtunk, egy az átlátszó.hu-n megírt cikk következménye. Zsidai Péter, a Magyar Narancs oknyomozó újságírója, aki az átlátszó.hu-nak is dolgozik és néha a hvg.hu-ra is ír, kiásta, hogy Kocsis Máté apja, Kocsis Sándor ügyészségi megrovást kapott a 2010-es önkormányzati választások környéki választási manipulációiért. Kis fiktív lakcímbejelentés, ilyesmi. Ami akár lehetne mínuszos hír is, dehát nem az. Ugyanis Kocsis Máté apja egyben a Horthy Miklós Társaság Alelnöke is. Agresszív, széljobber figura, volt hozzá nekem is szerencsém.
Szóval Zsidai megírta a cikket az átlátszó.hu-n. Kocsis Sándorról, a Horthy Miklós Társaság Alelnökéről, aki ügyészségi megrovást kapott közokirat-hamisításért. És erre, a nyolcadik kerületi Önkormányzat sajtóközleményt adott ki, hogy Zsidai azért ír ilyesmiket, merthát elfogult. Merthogy haragszik Kocsis Mátéra, mert nem alkalmazta Őt az Önkormányzatnál.
Namost itt csöppet megállunk. Mi a frász köze van a nyolcadik kerület Önkormányzatának Kocsis Sándorhoz, Abaújlak alpolgármesteréhez? Kocsis Sándor magánszemély érdekében egy magas szintű közhatalmi szervezet ad ki nyilatkozatot. Vicces. Ahhoz, hogy értsük, Kocsis Máté miért is gondolta úgy, hogy összekeverve a szezont a fazonnal Apu érdekében kell polgármesterként megnyilatkoznia, ismernünk kell kettejük személyes kapcsolatát.
Apu a családban a paterfamiliás. A domináns hím. Mátéka sorsának alakítója. Épp azért nem szoktam cseszegetni Kocsist MIÉP-es múltja miatt, mert tudom, hogy a családon belül ellentmondást nem tűrő Apu akaratának következménye. Míg Mátékával jóban voltunk, egyik fő tevékenységem az volt, hogy próbáljam kiszakítani ebből a kötelékből. Évekig azt hittem, sikerrel. Csakhát a FIDESZ, meg Apu együttes nyomása már sok volt a puszta baráti óvással és tanácsokkal szemben. Az eredmény naponta látható a televízióban.
Na, szóval ez maga az Ügy. Merthogy Zsidai értelemszerűen berágott erre, és följelentette Kocsist. Egy oknyomozó újságíró erkölcsi és szakmai hitelét ugyanis könnyen alá lehet ásni egy olyanfajta közleménnyel, mint amit Kocsis Máté Apu védelmében kiadott. Mennyit is érne vajon az az oknyomozó, aki csak azért ír, hogy megzsarolja a cikkeinek alanyát: nem írok többet Rólad, ha alkalmazol?
Szóval Kocsis aljas húzását Zsidai Bíróságra vitte. És itt kerültem én a képbe tanúként. Ugyanis pontosan tudom, hogy épp Zsidai volt az egyetlen, akitől Kocsis tartott. Mátéka sajtópolitikája ugyanis végtelen egyszerű volt. Simítsuk el a problémákat, kávéztassuk meg az újságírókat, beszéljünk szép témákról, madárcsicsergésről, hamvas bárányfelhőkről. És persze ilyen jobboldali médiafölény mellett ezt könnyen meg is tehette. Csak épp Zsidaival nem jött össze a dolog.
Van nálam E-mail is, amiből egyértelműen kiderül: Zsidaitól konkrétan fosott a Kocsisi Propagandaosztály. Éshát ismerve Mátéka mindenkit megvásárló hajlamát, vicces az, hogyha Zsidai pusztán csak említést tett volna bármiféle Kocsisnak való bedolgozásra, arra ne kapott volna azonnali vaskos fejbólintásokat. Valszeg jó nagy összeget kérhetett volna, nagyjából bármekkorát. Épp ezért kizárt, hogy kért volna. Mert akkor kapott volna. Egyszerű ez. És ezt mentem el tanúsítani, mint olyan valaki, aki pontosan tudta, hogy is működött a Kocsisi Sajtópolitika.
Na, de menjünk vissza a tárgyalóterem előtti folyosóra. Szépen gyűlt Kocsis Sleppje. Egyfajta pajzsként használta Őket, akik mögé bekucorodhatott egy ablakmélyedésbe, nem kellett szemkontaktusba kerülnünk. Azért én persze időnként megpróbáltam, de asszem Vak Bottyánnal könnyebben ment volna, mint Vele. Kezei karbafonva, lába keresztben, görnyedés magzatpóz felé, hullasápadtság szép piros foltokkal. És persze a Piros Fül.
A tárgyalás késve kezdődött. Így aztán szemrevételeztem Kocsis Sleppjét. És kit is láttam meg? Tarlós biztonsági szolgálatának vezetőjét: Pető Györgyöt. A Fővárosi Biztonsági Iroda - FBI, és nem véletlenül lett ez a neve - vezetőjét. A volt III/II-es ügynököt, akinek múltjáról és jelenéről kötetnyi oknyomozó cikk van a neten. Hírhedt ember. Minimum kétes figura. De kérem szépen. Mi a rákot is keres Tarlós FBI-jának főnöke egy Zsidai kontra Nyolcker ügyben? Merthát nem véletlenül bóklászott ott. Szépen végigülte a tárgyalást. Épp ráért, biztos. Aztán a végén Kocsis ügyvédjével együtt távozott, beült egy nagy fekete terepjáróba és elhúzott.
Namost tényleg. Mit keresett ott a Fővárosi James Bond? Találgassak? Nem fogok. Inkább csak utánajárok ennek-annak, hogy megértsem az Új Kulcsszereplő megérkezését a Kocsisi Tragikomédiába.
Na, megkezdődött a tárgyalás. A Bíró először Kocsist hívta be. Merthogy a Fontos Ember azt mondta, hogy rettenetesen sok halaszthatatlan közfeladat miatt Neki rohannia kell. Úgyhogy kezdett Kocsis. Éshát nagyjából egész mondanivalójának lényege én voltam. Nyilván a meglepetés, hogy ott vagyok tanúnak, kiváltotta benne a pánikreakciót. Szóval elmondása szerint mi nem is voltunk ám barátok, négyszemközt nem is érintkeztünk, adtam Neki ugyan néha közbiztonsági, meg általános politikai ügyekben némi tanácsot, de semmi több. Úgyhogy nem is tudhatok semmit arról, hogy hogy is mentek a dolgok sajtóügyekben.
Hehe. Namost a Fontos Ember ott ücsizett nálam a Vaskapuban jósokat, esténként. Évekig. Ott beszéltük meg, többnyire négyszemközt a politikai ügyeket. Sokszor föltűnést is keltett. A Vaskapu 2010-es éves szépségversenyének zsűrielnöke Mátéka volt. A polgármesteri választási buliját a Vaskapuban tartotta. Közös kocsmánkban, melyben Ő jóbarátként csendestárs volt. Mobilom tele van a baráti üzeneteivel. Kettőnk baráti kapcsolata oly nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy volt, aki annak jellegét félreértelmezte.
Szóval ezt találta ki Mátéka. Hogy én valami távoli közbiztonsági tanácsadó voltam, akivel időnként munkaértekezleteken találkozott. De azt se sűrűn. Ez így tökjó lesz. A fél nyolcadik kerület és a Vaskapu egykori törzsközönsége tanúsíthatja szükség esetén az ezzel gyökeresen ellentétes valóságot. Éshát ahogy elnézem, kell is majd ilyen játszma, merthát Kocsis nem mondott igazat. Eskü alatt, Bíróságon. Teccik érteni, hogy ez mi, ugye? Kicsit most túllőtt a célon. Megvárom a konkrét Ügy Bírói Ítéletét, aztán teszek egy klanya kis büntetőfeljelentést Kocsis Máté ellen hamis tanúzásért. Mert ez az.
Éshát Kocsis, aki elrohanási szükséglete miatt kéredzkedett be elsőként tanúnak, furcsa módon ott maradt. Végigülte a tanúvallomásomat, volt is köztünk némi vita, ugyanis belebeszélt a mondókámba. Elfelejtette, hogy ez most nem az a hely. Itt egyenlők vagyunk, itt be kell tartania némi szabályokat. Kicsit ott is belezavarodott a vitában, de ez már nem oszt, nem szoroz.
Szóval szépen ücsizgetett, elfelejtve, hogy azt mondta még félórával azelőtt, hogy rohannia kell. Ilyen az, ha az ember már csak hazudik. Egyszerűen kell a memória-hely az újabb vetítéseknek, elfelejti gyorsan, mit is mondott korábban. Ja és persze az a Piros Fül, na az mindent pénzt megér. Majdnem felröhögtem, miközben vitatkoztunk.
Na, történt még pár apróság a tegnapi napon. Nyilván véletlenül. Gyanúsítotti idézést kaptam ismét a Nemzeti Nyomozó Irodától. Ugyanabban az ügyben, mint vagy féléve. Másfél hete elkezdem megint Kocsis Ügyeit teregetni, és hirtelen kapok egy kedélyes NNI-s meghívót. Aztán meg este kicsit vírusos lett a számítógépem. Először úgy tűnt, hogy a mostanában gyakori fészbukos küldözgető-vírus érkezett meg. De aztán a kellő orvoslásokkal ellátva a masinát, és némi humán célinfrastruktúrát - programozó matematikus haver - igénybe véve kiderült, hogy az csak tünet volt. Talált egy klassz kis cuccot a gépemen. Nem mindennapit. Az is épp odakerült. Bepottyant.
Na, hát ez volt a tegnapi napom.
Élveztem.
