JóVáros Blog

Mai bejegyzésemet már új helyemen találjátok:

http://jovaros.blogspot.hu/2014/04/felebredunk.html

Várlak Titeket.

Üdv

Szabó Gábor

A BLOGOM MOTORJÁT ADÓ BLOG.HU AZ LMP-RŐL ÍRT ÖSSZES ÍRÁSOMAT ZÁROLTA, AZOK AZ OLVASÓK SZÁMÁRA NEM ELÉRHETŐEK. NOS AKKOR ENNYIT A NETSZABADSÁGRÓL ORBÁNISZTÁNBAN ÉS ENNYIT AZ LMP VALÓDI ARCÁRÓL. OSSZÁTOK, HOGY AZ LMP FANOK IS LÁSSÁK, MI A PÁRTJUK VISZONYA A DEMOKRÁCIÁHOZ, ÉS SAJTÓSZABADSÁGHOZ.

Az LMP vezére a Neki föltett kínos kérdéseimet kénytelen volt megválaszolni. Ha nem is közvetlenül nekem, de az ATV-ben Rónai Egonnak már igen. Válaszai alapján csak egy kérdés maradt: vajon hazudozó, vagy politikai dilettáns-e Schiffer András.

Az Ügyet rengetegen olvasták, az minden létező magyar médiát meg is járt. Jakabfy Tamás, az LMP listáin előkelő helyen szereplő Schiffer-kedvenc országgyűlési jelölt több mint 2 millió forintot vett föl Kocsis Mátétól - gondolom nem kell bemutatni -, hogy a Nyolcker önkormányzati cégér alatt futtatott Narancsmédiájának tanácsokat adjon. Ráadásul Jakabfy úgy nyilatkozott, hogy annak a pénznek a nagy részét meg sem tartja, kerületi civilek kérdéseire adott válaszaiból pedig egyértelművé vált, hogy azok az LMP feketekasszájába vándorolnak kampánycélokra.

Ez a történet mindennél jobban világítja meg az LMP valós jellegét. Egy Fidesz által az ellenzéki szavazók megosztása érdekében életben tartott bizniszpárt. Pont olyan, mint a többi hasonló, azóta már tömeges ajánlóhamisításon kapott kamupárt, annyi csak a különbség, hogy Ők régebbiek. Az a néhány százaléknyi szavazat, amit a Kormányváltó Erőktől elszívhatnak ahhoz kevés, hogy akár a Parlament közelébe jussanak, de ahhoz elég, hogy épp annyi hiányozzon Orbánék minél nagyobb fölényű legyőzéséhez.

Nos nézzük akkor, mit hordott össze Schiffer András az ATV stúdiójában Rónai Egon kényelmetlen kérdéseire. Első gondolatköre ennyi volt: más is csinál ilyesmit. Mármint hogy más párt. Ez persze az év vicce, hisz épp arra helyezik a hangsúlyt Schifferék, hogy Ők MÁS, mint a többi. Naakkor most kicsit szusszanjunk, miután a roppant kínos válasz megforgatta a gyomrunkat. Szóval Schiffer szerint Ők nem MÁS, mint a többi. Bocsi, ez nem egy csavaros következtetés, hanem Schiffer önmaga mondta ki. Jó, tudomásul vettük.

Már ezis nagyon ciki, de sajnos ennél még sokkal rosszabb a helyzet. Ugyanis ilyet, mint az LMP Jakabfy esetén, semelyik más párt nem csinál. Egyse. Hogy egy Totális Cenzúra alatt működő helyi önkormányzati médiacégnek - éves 250 milliónyi közpénz, nem apróság - egy magát ellenzékinek nevező vezető politikus adjon tanácsokat: nem, ilyesmit senki más nem csinál. Ehhez az LMP kell. Mégis milyen tanácsokat lehet adni a helyi Magyar Nemzetnek? Hogy milyen kamumocskot kell a címlapra tenni a valódi ellenzékről? Vagy hogy lehet gyorsítani a cenzúra folyamatát? Esetleg hogy lehet mindenhová lelkes Fidesz-aktivistákat és szavazókat retusálni?

Schiffer András hazudott. Semelyik másik ellenzéki párt nem vesz részt a Fideszes Médiaközpont működésében társtettesként. Csak az LMP. Csak Jakabfy Tamás, Schiffer kedvence. Ha viszont ezt a gyakorlatot elfogadhatónak értékelik, akkor célszerű lenne utánanézni, hogy maga Schiffer nem kap-e zsíros tanácsadói cupákokat a Magyar Nemzettől, a Magyar Hírlaptól, vagy épp a HírTV-től. Mert ez ugyanaz.

Beszél aztán Schiffer Nagy Dühös Zavarában még sok csacskaságot. Azt mondja, hogy más pártoknak is vannak TANÁCSNOKAI. Ja, Andriskám Drága, azok vannak. Mert azoknak a hangzás hasonlóságán kívül semmi köze nincs a TANÁCSADÓKHOZ. A TANÁCSNOK egy magasszintű önkormányzati pozíció. Nagyjából egyenrangú egy alpolgármesterrel, csak kevésbé látszik. Míg az alpolgármestereket a polgármester javaslata alapján, addig a Tanácsnokot saját maga akaratából választja az Önkormányzat Képviselőtestülete. Miniszteri besorolásnak felel meg helyi szinten: egy egész ágazat irányítása a Tanácsnok feladata. Négy éven át voltam Közrendvédelmi Tanácsnok a Nyolckerben, Schifferrel szemben én tudom, miről beszélek.

A Tanácsnok az egy valós politikai szerep komoly felelősséggel és munkával. A tanácsadó egy Fideszes Médiacégnél meg a Cenzúra Szolgája, akit azért fizetnek, hogy hallgasson, és a jelenlétével hitelesítse, hogy nemcsak a Fidesz érdekeit szolgálja a kerületi média. Fügefalevél, hivatkozási alap, tetszenek érteni. Hogy mikor az Igazi Ellenzék szembesíti a Fideszt a közszolgálati sajtó teljes egyoldalúságával és cenzúrájával, akkor a Vérnarancsok azt mondhassák: nemis egyoldalú, mert lám, benne van egy LMP-s is. Hát erre kelletek Ti, Kedves Schiffer András a maradék Pártoddal együtt. Hogy védjétek a Felcsúti Bandáját a testetekkel, és hogy támadjátok, megosszátok az Ellenzéket.

Beszélt még a Schiffer sok egyéb ostobaságot is. Felügyelő Bizottságokkal próbálta összemosni a Médiatanácsadóságot. Nem, kérem alássan, a Felügyelő Bizottság is valódi Önkormányzati tevékenységet végző emberek gyülekezete, amely olyan közfeladatok törvényességét ellenőrzi, mint a közterületek, az önkormányzati bérlakás-állomány fönntartása, üzemeltetése. A Felügyelő Bizottságok tagjai a teljes magánvagyonukkal felelnek az általuk felügyelt cég tevékenységéért, és mellesleg valós munkájukért és felelősségükért sokkal kevesebbet tesznek zsebre, mint az LMP-s Jakabfy a saját társcenzori tevékenységéért.

Drágajó Schiffer Úr. Önmaga kijelentette, hogy Önök nem más mint a többi. Köszönjük, tán akkor a kampányukban is ezt mondja, és ne cáfolja nap mint nap saját magát. Schiffer Úr, Ön vagy tudatosan, hazug módon kevert össze egymástól teljesen eltérő jellegű és feladatú önkormányzati munkaköröket, vagy 4 éve regnáló közismert és felelős politikusként semmit sem tud az önkormányzatok működéséről. Ha utóbbi, akkor mégis mire próbálja alapozni az LMP "szakértő" voltát? Ha Ön alapvető betűket nem ismer az Ábécéből, akkor nem kéne másokat olvasni tanítania, ugye?

Schiffer Úr, Önök tényszerűen vagy semmihez sem értenek, vagy hazudoznak. Önök tényszerűen milliókat kapnak a Fidesztől, mely összeget ismétcsak tényszerűen feketekasszájukba vándoroltatnak. Önök tényszerűen a cenzúra fönntartásában segédkeznek, az Önök kampányát tényszerűen a Fidesz finanszírozza. A cikkemet azzal kezdtem, hogy Ön és a Pártja dilettáns vagy hazudozó. De tudja, ahogy végigírtam ezt a posztot rá kellett jönnöm, hogy nem vagy, hanem is.

Dilettáns hazudozó.

Na ez az, ami nincs a Fidesztől még független magyar médiarész Okostojásaiban. Miközben írják humoros egyrészt-másrészt logikájú cikkeiket, elfelejtik, hogy Narancs győzelem esetén Ők is megszűnnek létezni.

A strucc is időnként kidugja a fejét a homokból, ha másért nem, hát levegőért. De elég jó a szeme, van esélye, hogy időben észrevegye a mázsányi húsra pályázó ragadozókat. És a strucc ugyan nem tartozik a legértelmesebb életformák közé, de legalább az életösztön minimumát azért hozza.

Kevés kivételtől eltekintve a még Narancsfüggetlen magyar sajtó nem képes ilyesmire. Belemanőverezte magát egy olyan igehirdető szerepébe, aki annyira nem mond semmit, hogy tulajdonképpen már a hívei sem tudják, miről is beszél. És ami a rosszabb: azt sem, hogy miben hisz.

Az Egyesült Államok nagy médiazászlóshajói meglehetősen függetlenek a mindenkori hatalomtól. Ha nem lennének azok, aligha bukott volna meg egy Nixon egy Washington Post miatt. És mégsem zavar senkit, hogy elnökválasztás előtt állást foglalnak. Valahogy az ott természetes, hogy egy liberális demokrata lap, mint a Washington Post szerkesztőségi közleményben szólítja föl olvasóit a Demokrata Párt támogatására. A Republikánusok zászlóshajója, a Time magazin pedig ugyanezt teszi saját olvasóival a megfelelő pillanatban.

Mert ez így természetes. Aztán a választás után megy minden tovább, kitúrják a piszkos ügyeket oldalsemlegesen, kontrollálják, kritizálják a mindenkori kormányt. Dehát Amerikát úgytűnik a magyar médiamunkások túlnyomó többsége még nem fedezte föl. Úgy belemerevedtek saját felsőbbrendű szarkazmusukba, hogy csak a nagy döndülésre fognak felébredni, mikor a Felcsútiék egy laza mozdulattal ledöntik a saját maguk faragta szobrukat.

Kedves Liberális Médiastruccok! Ha rajtatok múlna, a Fidesz azt tenne ezzel az országgal, amit csak jólesik. És mivel a gondolkodás semilyen szabad formáját nem kedvelik a Narancsfijjug, így aztán hiába akartok középen maradni, sarokba lesztek gyorsan hajítva. Szerencsére azonban nem rajtatok múlik, ez vasárnap a Kormányváltó tüntetés meglepő nagyságával bebizonyosodott.

Pedig segíthettetek volna. De nem tettétek, így sok hittel és meggyőződésből az utolsó energiacseppjéig a demokráciáért küzdő embert haragítottatok magatokra. És az a helyzet, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Ha Orbánék maradnak, abban benne lesz a Ti entellektüel szarakodásotok is. És azok, akikre számíthatnátok, mikor lecsap rátok a Narancsbárd, azok legyintenek egyet majd, és annyit gondolnak: megérdemeltétek. Az evolúció során az ostobaság kiszelektálódik. Ha valakinek már a józan ész minimuma sem megy, akkor az táplálékká válik a vigyorgó agyarak között.

Személyesen nekem, meg még pár bloggernek egyébként jól jön a Ti ostobaságotok. A belőletek kiábránduló olvasóitok ugyanis megérkeznek hozzánk, radikális tempóban növelve olvasótáborunkat. Ti éppen kicsináljátok magatokat saját olvasótáborotokban, és saját fejeteket teszitek a Narancsguillotine alá. És tulajdonképpen marha igazságtalan, hogy Nekünk kell Titeket április 6-án megmentenünk a szavazófülkékben, mert ha Mi nem lennénk, megszűnnétek létezni.

Írjátok csak a semmitmondó stílusgyakorlataitokat, pózoljatok eltartott kisujjal a semmi közepén, de azért közben imádkozzatok erősen, hogy mindazok, akiket folyamatosan próbáltok távoltartani, elbizonytalanítani, esélytelen pártok támogatására fölszólítani, szóval hogy mindazok ne hallgassanak Rátok. Ugyanis a puszta létetek múlik azon, hogy a Nép okosabb és elkötelezettebb legyen, mint Ti vagytok. Csalódtam bennetek, de ami ennél súlyosabb: sok tízezren éreznek így. És ha már az életösztön is kihalt Belőletek, akkor már segíteni sem lehet rajtatok. És nem is érdemes.

Szégyelljétek magatokat.

Ismerve a Fidesz fenyegetésen, zsaroláson, lefizetésen alapuló tömegképző módszerét a Békemenet 90 ezre biz jóval gyengébb, mint a mi 50 ezrünk. Ezeket meg fogjuk verni azzal a pluszenergiával fölvértezve, amit ma az Operánál egymásnak adtunk.

Hétvégén két komoly meglepetésben is részesült az Ország. A Vérnarancsok megrendezték minden idők legnéptelenebb Békemenetét, a Kormányváltás pedig jóval több embert tudott utcára vinni, mint arra bárki számított. Magam a rendezvény előtt több nyilvános helyen elmondtam, hogy ha már 30 ezren vagyunk, akkor erőegyensúly áll fönn a Fidesszel szemben. Nos, ott lévén a helyszínen, majd hazajőve, és a szokásos módszerrel sok képet végignézve a konszenzusos szám, amit egymástól független források is hasonlóan ítéltek meg, helytálló: 50 ezren voltunk.

Én a Békemeneteket épp a kényszersorozási és zsoldostoborzási módszereik miatt egy a háromhoz arányban szoktam számolni az olyan spontán, az egyén szabad döntésén múló rendezvényekkel szemben, mint amilyen a Kormányváltás tegnapi demonstrációja volt. Épp ezért mondtam előtte, hogy 30 ezer nálunk az épp 90 ezer Békemenetesnek felel meg. Csakhát 50 ezren voltunk. Az meg nagyobb erőt jelent, mint ami a Fidesznek van.

Nem tudom hol nagyobb most a zűrzavar: a Vérnarancs Parancsnokságon, vagy a Közvéleménykutatóknál. Utóbbiakat kielemeztem már párszor, ha nem találnak ki új módszertant csődbe mennek, mert a méréseik amúgyis a vicc kategóriába csúsztak, de a tegnapi tüntetés egyszerűen megsemmisítő csapást mért rájuk. Helyükben most akkora kussban maradnék jó ideig, hogy még a telefont is kikapcsolnám. A Fidesz Székházban meg valszeg pánik van. Ezek a hülyék elhitték a saját maguk által megrendelt közkutikat, az meg stratégiai hiba. Generálni egy hazugságot, aztán meg is enni, hát, ízlés kérdése.

Egy nagy tüntetés három dologra jó. Megerősíti az ott lévők harci morálját, erőt ad a hátralévő időre. Meggyőzi a bizonytalanokat, hogy érdemes elmenni szavazni, mert valóban rajtuk múlik a végeredmény: van tömeg, amihez csatlakozhatnak. A harmadik pedig a visszaszámolás lehetősége, hogy vajon mekkora választói bázis lehet egy tüntetés mögött. A Demonstrációnk valóban Nagy Tüntetés volt. Minden kívánalomnak tökéletesen megfelelt. A legjobb pillanatban vettünk újabb repülőrajtot, bekapcsoltuk a turbófeltöltőt, és állva hagyjuk a Fideszt az utolsó heti aktivitásunkkal.

A háttérbázisunk szükségszerűen nagyobb, mint a Fideszé. Egy párt valós támogatottsága egy jéghegy, amennyi abból egybegyűlik egy tüntetésre spontán, önmaga akaratából, az pedig a jéghegy csúcsa. Éshát a társadalmi törvényszerűségek éppoly erősek, mint a fizikaiak. A nagyobb jéghegyre ható felhajtóerő tud nagyobb kilátszó csúcsot eredményezni. És a Mi jéghegyünk csúcsán 50 ezer, a Vérnarancsokén meg csak 30 ezer van. Nincs más dolgunk, mint mennimennimenni az utolsó héten, mozgósítani, meggyőzni, elkötelezni a bizonytalanokat. Otthon, gangon, piacon, mindenütt. Többen vagyunk mint Azok, ráadásul nem is kevéssel. Azt mondanám, ebből még bármi is lehet. Igen arra gondolok, hogy még a 2/3 sem lehetetlen. Imádnám a szitut, hogyha Orbán a saját maga által fölrakott torz választási rendszere miatt kapna az arcába egy Kormányváltás kétharmadot.

Na gyerünk, Igenigen, és Húzzunk bele, mindenki egyért egy mindenkiért, és együtt sikerülni fog. Ne maradjon egyikünkben sem április 6-án estére egy csepp energia sem, szükség van mindannyiunk minden akaraterejére és kitartására. Tegyük a dolgunk Barátaim, tegyük föl a csúcsdíszt a sok vérrel és verejtékkel fölépített piramisra. És ha így teszünk, a választás éjszakáján ünnepelni fogunk.

Mert nyerünk.

Na, urbánus kollégák, itt az idő utcára mennünk, hogy megvédjük a városunkat. Tegnap a legszebb sugárutunkon tereltek végig egy jókora Birkanyájat, ideje azt visszafoglalni, mielőtt a Városligetünk is legelővé válik.

Budapest világváros, mégpedig az egyik leggyönyörűbb Európai Főváros. Beleköptek már párszor a Felcsútiék, merthát Nekik a kultúra az a bőgatya, karikásostor, hátrafelé nyilazás. A Nemzeti Színház kínos sztorijára biztos emléxel, amiből aztán lett egy külvárosi giccspalota, eredeti helyén meg Nemzeti Gödör a Városunk közepén. De mi, fővárosiak azért még a helyére is tudtunk életet varázsolni, és a Gödör kulthellyé vált. Na, azt is kicsinálták persze, mert a nyugatias, városias kultúrát ezek nem komálják.

A Négyes Metrónkat szétszabotálták, emlékezz csak az Orbáni Bosszúra az 1998-2002-es Vérnarancs ciklusból, de azért most melldöngetve átadták, jó sok évvel később, mint lehetett volna. Mert ezek abból indulnak ki, hogy mindenki hülye, és nincs memóriája. Hát spec nekem van, de szerintem Neked is, Kedves Budapesti Kormányváltó Társam, és Ezek sutyiban az Európai Kultúrát ölik tőlünk kifelé. Nem elégszenek meg azzal, hogy Felcsútot nyomják ezerrel Főfaluvá, hanem közben megpróbálják a Mi Világvárosunkat is jurtásítani. Nekünk húzni kell fölfelé az egész Országot kulturális kisugárzásunkkal, de nekik annál jobb, minél kevésbé tudjuk ezt megtenni.

Itt voltunk és vagyunk a legerősebbek, liberálisok és baloldaliak. Ha mi hagyjuk, hogy a Felcsúti Szotyikultúra elnyomjon minket, akkor meg is érdemeljük. Ha tovább akarod hallgatni Tarlós öntelt, szájból kapanyéllel szavakat formáló tahóságát, akkor nincs tennivalód ma sem. Dőlj hátra, és élvezd, ahogy a Magyar Ugar körbevesz és végül magába süllyeszt. Ja, azért ha ezt teszed, akkor szégyelld Magad. Nekem legalábbis lesülne a bőr a képemről, hogy miközben a nálunk sokkal nehezebb helyzetben lévő vidéki harcostársaink végvári vitézekként próbálják védeni az európai kultúrát, és épp főznek a családra, korábban kelve, hogy időben elindulhassanak ma hozzánk tüntetni, szóval lesülne a bőr a képemről, ha nem lennék ma délután az Operánál Velük.

Vicces lenne, ha Nekik kéne megvédeniük minket is. Illetve egy fenét lenne vicces, inkább szégyenletesnek tartanám. Itt vagyunk a saját fővárosunkban, többen, mint bárhol máshol, és többen, mint a Vérnarancsok, és itt van az alkalom megmutatni a bizonytalanoknak a választás előtt egy héttel, hogy ki is az úr az utcákon. Sokszázezer liberális és baloldali budapesti ma simán eldöntheti az egy hét múlva következő választást. Öregem, én fölemelem a seggemet, és szépen kibattyogok az egyik legszebb sugárutunkra az egyik legszebb épületünkhöz. Ugyanis ma, a várhatóan gyönyörű tavaszi időben elég ennyit megtennünk.

Nem kell Nyíregyházára utaznunk, csak ide, kiugrani a sarokra. Budapesten igazából nincs távolság, jó a tömegközlekedés, Tarlósék minden igyekezete ellenére. Fél óra alatt bárhonnan bárhová el lehet érni, pláne vasárnap. Úgyhogy Öregem, szedd szépen össze Magad, kapcsold össze a mai sétádat egy Városligetezéssel - ha Ezek maradnak, nyilván értesültél már Róla, hogy abből se sok marad -, vagy épp avasd föl a Négyes Metrót, és gyere a barátaid közé az Operához. Vasárnapi Barátlátogatás, érted. Jól fogod magad érezni a hasonszőrű liberálbolsevikok népes táborában, Rád is fér egy ilyen élmény, hidd el nekem. Vagy tudod mit, ne hidd el. Inkább próbáld ki.

Tavaszi séta a Fővárosunkban, Barátainkkal, tökjó dolog. Felébreszt minket fizikailag, és ami fontosabb: lelkileg is. Mi itt alvó oroszlánként bújunk a barlangjainkban, de azért a sörényesek se mindig heverésznek ám, bár kétségtelenül úgy kényelmesebb. Mikor például valami nagyobb cuccot kell leragadozni, kafferbivalyt, zsiráfot, ilyesmi, akkor bizony a hímoroszlán vezeti a nőstényeket, mert különben baj lehet a dologból. Szóval ideje befejeznünk a kéjes hentergést, mert közben napról napra csökken az élvezeti értéke, épp Ezek miatt. És Orbán igazi nagyvad. Szóval emeljük meg a seggünket, Öregem, élesítsük meg a karmainkat, aztán csapjunk oda a mancsunkkal.

Együk meg Őket.

Na, becsülettel néztem addig a Békemenetet, amíg mind be nem értek a Hősök terére. Mivel közrendes múltam miatt értek némileg az amúgysem túl bonyolult "népszámláláshoz", ezért mondom: 90 ezer ember, pluszmínusz ötezer van a Hősök terén, a Fidesz nagygyűlésén.

A Hősök tere 180X180 méteres, beleszámítva az utak teljes szélességét is. Ez 32.400 négyzetméter. "Tömött" tömegnél 4 ember/négyzetméter a szorzó, minél ritkásabb, annál kisebb ez a szám. Reális becsléssel a tér harmada tömött, harmada átlagos, harmada ritkás. 10.800x4 + 10.800x3 + 10.800x2. Mindösszesen 43.200 + 32.400 + 21.600, azaz 97.200, amiből lejön a Dózsa György út Szépművészeti Múzeum melletti beszájadzásánál látható nagyjából 40x60 méteres gyakorlatice néptelen terület. Ezt 3-as négyzetméterenkénti átlaggal kivonva 97.200 - 7.200 összesen: 90.000.

90 ezer.

Hát Vérnarancs Fijjug, ez bukta. Nem vagytok még 100 ezren sem. Egész országnyi nagybüdös rászervezéssel képtelenek vagytok még a Tőletek minimum elvárható 100 ezer embert sem összehozni. Ennél még akkor is többen voltatok 2002-ben, mikor a népgyűlésesdibe a Kossuth téren belekezdtetek. Ott azért a mellékutcák is tele voltak, mégpedig tömötten, ott valóban voltatok 150 ezren. A Rákayfilipes kétmilliót hagyjuk, az már akkor is mulatságos volt, bár biztos ma is lesznek majd a Narancsmédiában rettenetes számok, mert valahogy ezt a kudarcot ki kell mosnotok. És tudjátok Fijjug, mikor képesek voltatok 150 ezer embert pár nap alatt összeszedni a Kossuth térre akkoriban, azért még mi nyertük a választást.

Két hete szervezitek ezt a valamit. Hogy milyen erőszakosan, gátlástalnul, mondhatni kétségbeesetten, azt láttuk, hallottuk, átéltük. És ennyi jött össze. 90.000. A mi embereinket ezzel persze holnapra bemozgattátok, mert ennyi üres arckifejezésű zombit egymás mellett látni, az bizony fölhorgasztja a Mieinkben is a mehetnéket.

Szóval Vérnarancsok. Kösz, hogy ahhoz elegen voltatok, hogy a Kormányváltás szimpatizánsai is megmozduljanak holnap. Kösz, hogy egymilliót ígértetek, mert annál látványosabb a mai bukásotok. Még annyit sem bírtatok összeszedni, mint amennyi a Tőletek megszokott. Ennyit tudtok. Érik a bukta.

Narancsos.

Direkt írom a címet két szóba, mert nem a Nép ajkán kélő gyönyörű történetekre célzok, hanem arra a bemesélésre, amit majd a Fideszék ma próbálnak elkövetni a Békemenettel. Színes, szélesvásznú Narancsmese a Népnek a Népről.

Nakérem, van itt egy kép, tessenek jól megnézni. Előre mondom, nem retusált, nem Photoshop, semmi ilyesmi. Nettó valóság. A Fidesz valódi valósága.

Aki nem ismeri föl a 300 ezer forintos velúrkabátban Leninkedő Urat, annak mondom: ez itt a Lázárjani. A Fidesz második embere. Valós körülmények között, utcafórumon, Makón. A Lázárjani, aki olyannyira közismert, hogy már eposzi jelzőket is kapott Népünktől - Lézerjani, például -, akiről köztudott, hogy Orbán kijelölt utódja, lassan minden Vérnarancs háztartásban ott lóg a falon a képe a házioltáron a Felcsútié mellett. Szóval ez a Lázárjani Főfidesznyik, ezitten tartott egy választási utcafórumot. Oszt ennyien mentek el rá. Ja, mivel majd nyilván jönnek a Blogba a szokásos Fidesznyik trollok, és majd elmondják, hogy ez itt egy manipulatív kép, mert épp a baloldala hiányzik, és biztos ott áll a tömeg, ezért aztán megmutatom más szögből is.

Hát nem, nem áll ott a Nép. Ott se, hogy pontosak legyünk. Seholse. De tessenek még egy kicsit szemlélődni ezen a képen. Van itt a kép előterében egy mikrofon. Állványon, ahogy kell, hisz abba kellett volna beszélnie a Főfidesznyiknek. Csakhát nyilván, mikor a valós érdeklődést meglátta a Lázárjani, akkor úgy döntött, nem égeti még jobban bele magát az ultrakínos sztoriba. Képzeljük már el, hogy nézne ki, ha a mikrofon előtt tartana behangosított, nagyívű szónoklatot ennek a mindösszesen 15 embernek. Ja, jegyzem meg, Makó egy 24 ezer fős város, ehhez tessenek arányítani a megjentek számát.

Írtam már erről sokszor. A csak közvéleménykutatásokban és a Narancsmédiában létező Vérnarancs Tömegről. Mikor Orbán Múzeumkerti Beszédére 40 ezer főre hangosítottak, foglaltak le területet, és fölsőhangon lett abból 5 ezer. Mikor a Felcsúti lement Pécsre megmerítkezni, és összesen 150 odaszervezett ember volt rá kíváncsi, valós járókelő meg egyse. És most itt van ez. A Fidesz második emberére, emblematikus figurájára, az Orbánutódra a 24 ezer fős Makón 15-en kíváncsiak. EZ a valós Narancstábor.

Kis kontrasztként nézzünk két másik utcafórumot, most a Kormányváltás oldaláról. Nézzük a Feri mit tud ugyanilyen szituban. Ezt:

Vagy egy másik helyszínen, nehogy a szelektálás vádja érjen:

Van egy lehetnyi különbség, nemdebár. Egyszerűsítve annyit mondok: a Ferin vannak, a Lázáron meg nincsenek. De az Orbánon se. Mindez azért fontos, mert ma viszont ezt fogjuk látni a televízióban:

Százezres Békemenetet, lelkesedő Narancsmédiát, jól megválasztott riportalanyokat, akik majd sulykolják, hogy minimum egymillióan vannak, de ez csak a jéghegy csúcsa, mert valójában mind a 10 millió magyar Orbánra fog szavazni. De lehet hogy 20. Na, hát amit ma látni fogunk, annak adtam ezt a Nevet: Nép Mese. Megpróbálják utoljára bemesélni a Népnek, hogy Ők sokan vannak, erősek, nyertesek, aki nem velük van, az el se menjen szavazni, mert minek.

Az, hogy ebből a sokaságból meg nagy része kényszersorozott önkormányzati alkalmazott, külföldről utaztatott zombizsoldos, meg hasonló bevásárolt Biomassza, na az meg úgysem fog kiderülni, mert a Narancsmédia majd szépen szűri a képeket meg a hangokat. Szóval Kedves Kormányváltó, mikor ma ezt a tömeget látod, akkor jussanak eszedbe azok a képek, amiken Lázár magányoskodik a néptelen Makói Főutcán.

Mert az a Valóság.

Kedves Kormányváltó Barátom! Befordultunk a célegyenesbe, és ha minden maradék energiánkat mozgósítjuk meg is nyerjük ezt a versenyt. Higgy nekem, nem a Narancsokon múlik ez már. Csak Rajtad és rajtam. Rajtunk.

Az elmúlt két hónapban már létrehoztunk egy Csodát. Te sem gondoltad volna január végén, hogy a választáson az utolsó pillanatig kétesélyes lesz a meccs. Átéltük a kisszerű alkudozások, elutasítások hosszú sorát. Nézhettük a kaján vigyort a Felcsúti Bandájának szájszegleteiben. De valahogy az utolsó pillanatban mégiscsak kialakult a magja annak a Hadseregnek, amivé mostanra váltunk. Mert sokan vagyunk, többen, mint Azok.

Januárban ez egy lefutott meccs volt. Szétzilált ellenzék, mindent uraló Vérnarancsok. Sima Ügy, nemde. Aztán csak észhez tértek Nagyjaink, és valamit összehoztak, amire már rá lehetett fogni, hogy Ellenzéknek tűnő dolog. Bénán, téblábolva, de fölkeltünk és járni kezdtünk. És mostmár menetelünk. Olyanok vagyunk, mint egy Népfölkelés. Ahol minden egyes ember tudja, hogy harcolni akar, mert ami van, az tovább nem tűrhető, csak még azt nem tudja, hogyan kell a kardot forgatni. De még mindig jobb, ha sok harcolni akaró gyűlik össze fegyvertelenül, mintha lelketlen, ámde jól fölszerelt zombik gyülekeznek. Akinek hite és lelke van, azt meg lehet tanítani a fegyverforgatásra, akinek meg csak páncélja és kardja van, abba nem lehet szívet, életet lehelni.

Menetből tanultunk meg harcolni. Te is én is. Fene gondolta két hónappal ezelőtt, hogy a Blogomat a Kormányváltás fegyvereként fogom használni. De valahogy megtörtént. Néztem egy ideig, ahogy a kezdeti csatákban lélekkel telt, ámde kiképzetlen csapataink sorra szenvedik a vereségeket. Éshát nem maradt más választásom, mint beszállni, segíteni kiképezni a csapatainkat, mert nem az a típus vagyok, aki a mészárlást kényelmes hátradőléssel végig tudja nézni.

Viharos gyorsasággal edződtél, Kedves Kormányváltó Barátom veterán harcossá a terepen. Aláírásgyűjtés, standolás, fontos mondanivalók átadása, a megszólított  emberek lelkének megérintése: profi lettél, le a kalappal. Már kampánytechnikában is utolérted a Vérnarancsokat, éshát van egy számukra behozhatatlan előnyöd: Te küldetéstudatból teszed, amit teszel, Ők pedig puszta hatalomért és pénzért. És egy Honvédő Önkéntes Hadsereget, amivé e rövid idő alatt alakultunk egy zsoldoshadsereg sosem győzhet le. Amíg Rómának lelke volt, a légiók akkor is győztek, ha a barbár lovashorda többszörös túlerőben volt. Lélek nélkül pedig a birodalom is hanyatlásnak indult, hiába növelte sokszorosra a katonái létszámát.

Szóval meglepetést okoztál nekem, Kedves Kormányváltó Barátom. De ami ennél sokkal fontosabb: a Vérnarancsoknak is. Januári fölényes mosolyuk mostanra halálfej-vigyorrá torzult. Kínlódnak, mindent bedobnak, próbálnak minden módon fölényt mutatni, a megrendelt közvélemény-kutatásoktól az aktivisták és ajánlók számának megtízszerezésétől, a totális médiafölényen át minden kilométerkő ünnepélyes átadásáig. Mert láthatóan érzik, hogy zavar van az Erőben. És valami tényleg nem klappol. A Mi rendezvényeinken telnek meg a termek, és csarnokok, az Ő kényszeredett és agyonszervezett dolgaik meg látványosan néptelenek maradnak. Emberek mindent eldönteni képes tömege várakozik otthon, nem közösködik velük, és csak arra vár, hogy kapjon némi lökést, hogy április 6-án csatlakozzon hozzánk.

Nyílt a verseny, Kedves Kormányváltó Barátom. Te tetted azzá. Két hónapnyi kitartással, fáradhatatlansággal. És kimerült vagy, és alig várod hogy vége legyen, és már aludni sem bírsz, annyira megvisel a folyamatos bozótharc. Csakhát tudod, ez olyan, mint az aratás. Jól sikerült a vetés, szépen ki is hajtott és szárba is szökkent már. Még tíz napig kell gondoznunk a búzamezőt, megvédenünk a mindent megpróbáló rágcsálóktól, de aztán le is arathatjuk a termést. Ha az utolsó napokat végigcsináljuk ugyanolyan lelkesedéssel és eltökéltséggel mint az eddigi két hónapot, akkor minden egyes eddigi fáradalmunk egycsapásra értelmet nyer majd. Ha most ellankadunk akkor hagyjuk leromlani mindazt, amit eddig fölépítettünk.

Vasárnap összejövünk. Délután az Operánál. Összegyűlünk, hogy lássuk egymást, hogy erőt merítsünk a Másikból, hogy találkozzunk mindazon harcostársainkkal, akikkel ez még nem történhetett meg. A Közösség nagy erő, a lélekkel telt tömeg pedig legyőzhetetlen. Mi erőt adunk egymásnak, de erőt kell adnunk mindazon otthon lévőknek is, akik még félnek szavazni, vagy a reménytelenség határán egyensúlyozva várnak egy jelre. Hogy érdemes április 6-án kimozdulniuk, mert az Ő szavazatuk elűzheti a Felcsúti Bandáját. Látni akarják, hogy van értelme cselekedniük, mert nincsenek egyedül. És minél többen vagyunk, annál nyugodtabban teszik meg Ők is a mindent eldöntő lépést.

A Békemenet a Fidesz utolsó, kétségbeesett erődemonstrációja. Kipukkadt az aktivisták és ajánlók óriási számának lufija, érdektelenné váltak a hatalmas rejtőzködési arány miatt a közvéleménykutatások, megteltek már az emberek a képernyőkről ömlő kamumesékkel és mocskolódással. A választók ilyenkorra, a kampányvéghajrára már belefáradnak az iszonyú információ-dömpingbe. Már csak a saját szemüknek hisznek. És ezért van az a görcsös akarás, amivel a Vérnarancsok mindennél nagyobb Békemenetet akarnak csinálni. Hogy rengetegen legyenek, még akkor is, ha tudjuk, hogy azt a tömeget gyakorlatilag kényszersorozással és tömérdek pénzzel hozzák össze. Nem mehet egyébként oly könnyen a Felcsútiék Bandájának ez a történet, különben nem kapna lassan minden magyar ember ezer telefonhívást, meg SMS-t, meg bármit.

Csakhát ezzel a Békemenettel van egy kis bibi. Hogy a bizonytalan szavazók számára már nincs jelentősége. Az évek során még a leginkább passzív szavazók számára is világossá vált, hogy az egy agyonszervezett mozgósítás, szokványos Vérnarancs Biomassza. És egy adott létszám fölött már mindegy, mennyi az annyi. Lesznek minimum százezren. vagy sokkal többen, egyre megy. Megszokott dolog, nincs hírértéke. Nekik ez már kötelező feladat, csak annak van jelentősége, ha kevesebben lennének százezernél.

A mi vasárnapi megmozdulásunk azonban gyökeresen más. Tőlünk nem várják el, hogy százezreket vigyünk az utcára. Mi nem zsoldohadseregként, kényszersorozással és végtelen pénzzel megyünk demonstrálni, hanem hitből, lélekből, meggyőződésből. Ha mi sokan vagyunk, annak komoly jelentése van. Ha mi össze tudunk jönni pártízezren az már elégséges Jel a kétkedőknek. Hogy tőlem megszokottan egy kis választási matekot is belevigyek: nagyjából azt gondolom, hogy minden egyes ember, aki vasárnap velünk lesz az Operánál, öt bizonytalant képes meggyőzni a puszta jelenlétével arról, hogy elmenjen április 6-án, és ránk szavazzon.

Kedves Kormányváltó Barátom! Fáradt vagy, tudom, de most még össze kell kaparnunk minden maradék erőnket. Ott kell lennünk vasárnap, mindannyiunknak aki csak él és mozog, mert óriási a tét. Erőt kell adnunk egymásnak, és az otthon bizonytalankodóknak. Van még tíz nap a választásig. Végig kell csinálnunk, aztán majd április 6-án éjjel kómába zuhanhatunk. De addig még nem. Befordultunk a célegyenesbe és mindenki meglepetésére a Vérnarancsokkal egyvonalban voltunk képesek ezt megtenni. Hát akkor hajrázzuk le Őket, de nagyon.

Húzzunk Bele!