Az LMP nem túl sikeres az aláírásgyűjtésben. Rendszeresen fölmerül velük szemben a vád, hogy fideszes segítséggel sikerül csak egyáltalán elindulniuk a választásokon. Mivel van saját tapasztalatom erről, én simán elhiszem ezeket a több mint pletykákat. Mert ennél súlyosabb dolognak is szemtanúja voltam.

Már az is elég gázos, hogy egy magát parlamentbe jutásra esélyes pártként meghatározó Csipet Csapat képtelen összegyűjteni az aláírásokat. De az meg méginkább az, ha az általa beadott jelölésekről kiderül: hamisítványok. Ilyet demokráciában nehéz túlélni. Nekik mégis sikerült. Elmondom a sztorit.

2009 őszén a Nyolckerben Csécsei Béla (SZDSZ) polgármester lemondása miatt időközi választás került kiírásra. Mivel csak 8 hónap volt hátra az országgyűlési választásokig, ezért minden párt tesztelésnek vette a kampányt. Egy jó eredmény egy ekkora fővárosi kerületben villámstartot adhat az országgyűlési felkészüléshez.

Elindult a Fidesz, az MSZP, a Jobbik, az MDF, az SZDSZ. És az LMP. Itt először mérettette meg magát igazi terepen. Én vezettem az SZDSZ kampányát, jelöltünk Takács Gábor alpolgármester volt. A tét számunkra a megmaradás volt. Egy 5% fölötti SZDSZ eredmény megmutathatta volna, hogy a közvéleménykutatások 1 % alatti értékei valódi ütközetben, komoly aktivitással parlamenti bejutás fölé tornázhatók. Mondjuk úgy: az SZDSZ utolsó esélye volt a kezemben, eszerint is álltam hozzá.

A kopogtatócédulák gyűjtésében a Jobbik és az MDF elvérzett. Akkor még magasabb volt a limit, mint most az aláírásgyűjtésnél. Lakosság-arányosan kétszerannyi jelölés kellett, mint a jelen kampányban. Konkrétan 1230 hiteles, leigazolt ajánlással lehetett bárki polgármester-jelölt.

Elsőnek a Fidesz adta le. Másodiknak mi, az SZDSZ. Harmadikként tudták csak leadni a Szocialisták, ez már előrevetítette, hogy sem beágyazottsági, sem szervezeti szempontból nincs semmi esélyük. A Jobbik és az MDF két hét után le is állt, látták, hogy nem megy a dolog, nem akartak még jobban beégni. És akkor az LMP...

Szóval akijük csak elérhető és utaztatható volt az országból, az mind a Nyolckerben nyüzsgött. Schiffer maga is ott bütykölt, meg minden ismert arcuk. Vicces volt, hogy az én kerületi SZDSZ stábom vív harcot az egész ország LMP-jével. Élveztük, na.

És csak nem gyűlt az a fránya kopogtatócetli az LMP-nek. A választásokat felügyelő kerületi Választási Bizottság már rég megalakult, abban már három pártdelegált is teljes jogú tagként vett részt. A már elfogadott jelölések alapján a Fidesz, az MSZP, és az SZDSZ részéről jómagam ültünk benne. És vártuk az LMP-t.

Nagyon erőlködtek, az látszott. Állandóan vadplakátoztak - szép teljesítmény egy környezetvédő, vagy inkább csak önmagát akként hirdető párttól, hogy összegányolja a várost, ha érdeke úgy kívánja - nyomultak ezer különböző blogon, standoltak veszettül, és próbáltak nem eltévedni a számukra elég ismeretlen terepen.

Ugyanúgy látványosan görcsöltek, mint most teszik. És aztán fölszállt a fehér füst. Maga Schiffer bejelentkezett, hogy hozzák a kopogtatócédulákat. Bravó. Alig volt már hátra valami az akkor még 5 hetes gyűjtési időszakból, úgyhogy látszott: nem lesz ez fáklyásmenet az LMP számára.

A cetliket Schiffer sok fotó kíséretében le is adta. A nyilvántartási rendszer át is pörgette. Éshát volt egy kis bibi. Túl sok volt a hibás, a leadottakból nem jött ki a jelöléshez szükséges mennyiség. Úgyhogy nem lett nyilvántartásba véve az LMP-jelöltje. És mondom, már csak pár nap volt hátra a gyűjtési időszak végéig.

Az utolsó pillanatban aztán érkezett még egy csomag kopogtatócetli. Csakhát marhára cikis volt az egész. Ugyanis a cetlikből húsz darab aláírt volt, csak nem volt rajta, hogy kit is jelölnek vele. Tetszik érteni ugye? Biankó cédulák, bárki rávéshető. És mivel épp akkortájt harsogott is rendesen a média a cetlivásárlásoktól, így aztán ez több volt mint föltűnő.

A Választási Bizottság nem is sokat cicózott: följelentést tett a rendőrségen a kétes cédulák ügyében. Már ez sem piskóta, hogy a frissnek, szűznek, Másnak látszani akaró LMP ad le olyan cédulákat, amik erősen szaglanak, de volt még más is. Hajjajj.

A választási informatikai rendszer ugyanis ütközést jelzett. Ez annyit jelent, hogy az ajánló választópolgár már egyszer ajánlott valaki mást. És akkoriban a törvény kizárólag egy jelölésre adott lehetőséget. Épp ezért minden választó csak egy cédulát kapott. Egy választó, egy cédula, egy jelölt. Nincs pardon. Magyarul, ha egy ember egyszerre több jelöltet is ajánlott, azt csak választási csalással tehette. Valakik adtak Neki egy üres cetlit, és kitölttették Vele. Vagy ami még rosszabb: kitöltötték helyette, aláhamisítva a nevét. És furcsa módon épp az SZDSZ jelöltjével volt az ütközés.

No, szerencséjükre azért le tudtak adni pár tiszta cédulát is, így éppenhogy meglett a jelöltjük. A végeredmény közismert: Kocsis Máté győzött a Fidesz színeiben kétharmaddal, második lett az MSZP 17 százalékkal, harmadik az SZDSZ 8,4, negyedik az LMP 8,2 százalékkal. Szocik porráégtek, mi megvertük az LMP-t, Kocsis polgármester lett.

No, de térjünk vissza a rendőrségi följelentéshez. Az Ügy a BRFK Gazdaságvédelmi Ügyosztályán landolt, ott kezdtek nyomozni. Kimentek mindenkihez címre. Én is voltam bent tanúként, mint SZDSZ kampányfőnök. És ami kiderült, az elég súlyos. Sőt. Azoknak a választópolgároknak mindegyike, akik a kétes ajánlást leadták, kizárólag az SZDSZ-es jelöltre, Takács Gáborra adott le ajánlást. Magyarul az LMP ugyanazon választópolgároktól származó kopogtató-cédulái mind hamisítványok voltak.

Na, tetszettek erről címlapsztorikat olvasni? Nem? Nemhát. Közben ugyanis megvolt az országgyűlési választás, Orbánék hatalomra kerültek. És furcsamód a nyomozásról azóta se hír, se hamv. Egy rendőrségi nyomozás megállapítja, hogy az LMP-t ajánló választópolgárok ajánlásai hamisítványok. És a nyomozás elhal.

Furcsa az élet.