Komoly olvasótáborral bíró független politikai blogból nincs túl sok. Olyan meg csak egy van, aminek gazdája bevallottan és fölvállaltan Feri-szimpatizáns. Ez itt. No innentől sokkal nehezebb a dolgom a Nagy Alku óta, mint a kollégáknak.

Olyan döntés elé állított a létrejött összefogás tartalma, és főleg annak sokak által történt megélése, amely döntést nem akartam meghozni. Meg kellett magamban rágni, hogy mi vagyok inkább: független, avagy Feri-szimpatizáns.

Ez persze normális közviszonyok esetén nem létező dilemma. Ha nincs hisztérizált politikai hangulatkeltés, akkor a függetlenségből eredő objektivitás azok számára a leghasznosabb, akikkel az író szimpatizál. Lehet röhögni a hasonlaton, azért írom, de egy Washington Post objektivitását nem szokták problémaként fölfogni a Demokraták, pedighát aki ismeri a lap történelmét az tudja: azt bizony a Demokrata Párt erős ráhatású szimpatizánsa alapította. Az a Phil Graham, aki kitalálta például Kennedyt.

Szóval szar hetem volt. Tényleg. Rengeteg emberrel beszéltem, élőben, neten egyaránt. Érveket kerestem, hogy mitől is jó ez az összefogás. Hogy mitől rossz, azt leírtam elég kifejtős módon, több aspektusból körüljárva. Azt tehát tudom. De meggyőzhető vagyok, aki régebben ismer, az tudja ezt. Nem, nem könnyen, de logikus, és stratégiai perspektívájú érvrendszerrel mégiscsak. És ilyet kerestem. De nem találtam.

Találtam helyette bezárkózást, közhelyeket, szőnyegalásöprést, pszichózist. Lettem bomlasztó, fideszbérenc, felelőtlen, meg ilyesmi. Innen jön a cím. Egy hét alatt olyan emberek, akikről ezt nem feltételeztem, beleálltak ugyanabba az ostobaságba, ami ellen épp küzdeni kéne. A két láb jó, négy láb rossz orwelli tragédiájába.

Orbán erőforrása a lebutított nép. A zárjunk össze, ne beszéljünk ki, mi kutyánk kölyke, meg a többi hasonló elv professzionális gyakorlata. A gondolatok betiltása, a gondolkodó emberek veszélynek tekintése. Mert valóban, a gondolkodó ember veszélyes. Minden olyan struktúrára, ami belső hitvilágon, dogmatikán alapul. Az Orbánizmus minden formájára, keletkezzen az bárhol.

Ha a népet nem leszoktatta volna a politikai osztály az elmúlt két évtizedben az önálló gondolkodásról, hanem érdemben és mélységben bevonta volna a folyamatok megbeszélésébe, akkor az Orbánizmusnak ma nem lenne táptalaja. És akkor nem lenne Orbán. Ezt nem észrevenni, nem vall túl mély gondolkodásra. Ekézni, birkázni a Népet, persze lehet, csak ez esetben az okozatot láttatjuk, és az okot elhazudjuk. A Nép nem birka. A Nép birkásítva lett. És már megint közös bégetésre akarják rávenni.

Szóval ez így nem megy, Srácok. Orbánt, vagy ami még fontosabb, az Orbánizmust nem lehet annak módszereivel legyőzni. Lehet olyanokat mondani, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van - szép Rákosi idézet, ehhez képest már Kádár is liberálisabb volt -, meg olyan is bátran szajkózható, hogy aki nem szavaz az összefogásra, az a Fideszre szavaz, csakhát ez persze butaság.

Sajnos ezzel az elmúlt hét összefogás-párti érvkészletét ki is merítettem. Nincs több. Sajnálatos, de ez van. Ja, még egy van, az ország érdekének mindenekfelettisége. Jó, majd ha valaki elmagyarázza, hogy miért épp Mesterattynak kell megbocsájtanunk, hogy az ország érdekét háttérbe tolta saját személyes ambíciói mögé, akkor majd ezen elfilózhatunk. De ha az ellenzék legtehetségtelenebb, legkevésbé szimpatikus, a bizonytalanok körében mozgósító hatással nem rendelkező emberét tesszük egy összefogás élére, akkor az bizony nem az ország érdeke. Hanem kizárólag Attysé.

Racionális kérdésekre vártam egy héten át racionális válaszokat. Ilyesmikre például, hogy mitől lett hirtelen alkalmas a 17%-os ember - Tudjukky -, az ellenzéki összefogás vezetésére. Mert hirtelen az lett. Mitől lesz képes minimum 800 ezer bizonytalant maga mellé elkötelezni és urnákhoz vinni. Mert ez a minimum, egy szűk győzelemhez is ennyi kell.

Hogy lesz orvosolva egy esetleges győzelem esetén az MSZP-Fidesz háttéralku rendszer? Ki fogja kicsinálni Puchot, Szekerest, meg a többi Simicska Partnert, ha kormányzás lesz? Hogy lesz helyrehozva a kétharmados kőbevésések rendszere szűk, és kétes összetételű többséggel? Mi történik a bebetonozott kulcsfigurákkal? Polt, Matolcsy, ésatöbbi. Hogy lesz ebből elszámoltatás?

Hogy fogja a Feri pár képviselővel helyes úton tartani Attyst? Mi történik, ha Feri befeszül, és ezzel a kormánytöbbség odalesz? Ki lesz akkor a bűnös? Hány percig tart Attysnak Orbánnal a háttérben lepacsizni pár fideszes képviselőt a kormánytöbbség fönntartásához? Mi lesz ennek az ára? Mi van, ha Orbán nemet mond, és új választások lesznek?

És még hány ilyen kérdés van. És egyre sem kaptam érdemi választ. Olyanokat igen, hogy Orbánnal az ország nem bír ki még négy évet. Naja, mongol, török, német, orosz, kicsit súlyosabb történések voltak, és mégis megvagyunk. Az egyetlen viszonylag reális forgatókönyv annyi volt, hogy majd most a Feri fölszántja az országot, vállára veszi a kampányt, és akkor majd jönnek a bizonytalanok.

Ja, csakhogy ez a szcenárió is csak a választások napjáig lát előre. Feri fölszántja az országot, ez oké, tudjuk, képes rá, teszi is. Így aztán ha sikeres, akkor hatalomba emeli Mesteratty-t, aki még 2 hete, 2 hónapja, 2 éve ugyannnyira szerette volna átvágni Feri torkát, mint a Zorbán. Bravó. Ha meg vereség lesz - mert azért annyira nem hülye a bizonytalanok többsége, hogy ne lássa át: a szavazatával nem Gyurcsányt, hanem Mesterattyt támogatja - akkor Feri magára húzza a sikertelenséget, hisz a kampányban ő látszik.

Van kábé egymillió olyan szavazó az országban, aki bárkire hajlandó szavazni, csak Orbán menjen. Ezt az egymilliót az összefogás behozza, oké. De nem kétmillió ilyen van, hanem csak egy. Az meg édeskevés. A többi embernek, aki csak akkor mozdul meg, ha kap valammi pozitív jövőképet, valami érdemi változásra reményt, na annak a másik milliónak mit tetszenek mondani? Hogy hülye, aki nem az Orbán ellen szavaz? Hogy el kell menni szavazni? Hogy az Atty még mindig kevésbé rossz, mint a Zorbán? Hát, ez aztán mozgósító erejű tényleg. Szinte látom a kígyózó sorokat a szavazófülkék előtt.

Na, de visszatérve a kezdeti dilemmára. Ami mesterséges dilemma, normális helyzetben föl sem merül. De itt és most létezik. Szóval ez az egy hét nem győzött meg arról, hogy inkább legyek DK-szimpatizáns, mint független. A lehetőség megvolt, nem rajtam múlt. Úgyhogy maradok független. Nem szállok be papagájkórusba, önbecsapásba, népbutításba, nem járulok hozzá az Orbánizmus mindennapi újratermeléséhez.

Ha jól tetszenek csinálni a dolgukat, akkor azt fogom mondani. Ha meg rosszul, akkor azt. Ez van. Mert most épp rosszul csináljátok. Hiba volt Mesterattyt benyelni. Nagy ára lesz. Hiba az országot nyakba venni, előtérbe menni a kampányban, mert a nyerés az Attyé lesz, a vereség meg a Ferié. Hiba a gondolkodást veszéllyé nyilvánítani. Hiba a szekértábor logikával szemben szekértábor logikát állítani.

Azt meg csak mondom, április 6-a után nagyobb szüksége lesz a DK-nak a független közvéleményformálók támogatására, mint bármikor korábban.

Mert nemcsak a két láb a jó.