Te Viktor, emléxel még arra, mikor Ovi volt a beceneved? Csak azért kérdem Tőled ezt, mert rájöttem, hogy Neked tényleg beszélő neved van. Nem, nem a Viktor, hanem ez az Ovi, ez vagy Te.
Nomen est omen. Latinul ezt így mondják. Emlékeztetlek erre, mert bár tanultál valaha jogászhallgatóként latint, de szerintem azóta orosz nyelvkönyveket bújsz már, éshát igencsak feledékenynek bizonyultál az elmúlt évek során. Tudod az örökös önellentmondásaidra gondolok. Szóval ez a latin cucc ez annyit tesz, hogy a nevedben viseled a sorsod. És tényleg.
Irtó sokakkal kibasztatok, ezért aztán vannak akik félnek Tőletek, meg komolyan vesznek benneteket. Pedig valójában egy nagycsoportos brigád vagytok. Mondhatnám úgyis: Ovisok. Érted, ugye? Ovi, meg a Csapata. Azért magyarázok Neked el mindent ennyire, mert szerintem már igen keveset fogsz föl a Téged körülvevő világból. Elnéztem ezt a pécsi székről szónokló attrakciódat, és egyszer csak megszántalak. Ott állt ez az alacsony növésű focizni szerető kiskölyök, jobb keze a zsebében, amivel láthatóan időnként a tökét markolássza, hogy némi férfias bátorságot nyerjen belőle. A bal kezeddel meg folyamatosan védekező mozdulatokat teszel, boxolók, harcművészek ismerik ezeket a gesztusokat. Véded a fejecskédet.
Szóval jönnek ám a Felnőttek, Ovi. El leszel fenekelve, de csúnyán. A többi kis játszóházas haveroddal együtt. Itt van például ez a Hendecsabi nagycsopis társad. Ő katonásdit játszik. Vannak Neki repcsijei, azokat húzogatja a kistérképen. Húzogat persze Ő is közben mást is, mint a kisfiúk, akik még nem tudják, hogy mi az, de jó. Most éppen aszonta a katonásdizó, hogy Ő most a repcsiket átteszi egy másik térképecskére. Csak ott meg felnőttek vannak. Horvátország, tudod. Na, a Bácsik aszonták, hogy Ők nem kérték a repcsiket, Hendecsabikát rajtakapták csúnyán. Most biztos szégyelli magát, és mégjobban utálja felnőtteket.
Vagy van ez a csúnyácska Kisbarátod, ez a Gyurika. Tudod a Matolcsy. Ő meg állandóan Gazdálkodj okosant játszik. Pedig az Óvónéni már sokszor ajánlotta Neki, hogy inkább próbáljon beszélni a kislányokkal, vagy szaladgáljon a játszótéren, mert ez a monopolis dolog ez mindig csak kudarcot okoz. Játszogat a Gyurika, tesziveszi rakosgatja a kis papírpénzecskéket, de a végén mindig minden csődbe megy, amihez hozzányúl. Az marha ciki ám, hogy a forintocskák egyre kevesebbet érnek a játékban, és már csak azért tud egyáltalán játszogatni, mert vannak még páran, akik kölcsönadnak Neki. Az Orosz Cukrosbácsi még adott nektek egy kis manit, de szerintem mindig nézzetek a hátatok mögé, mert Ő szereti a kicsiket. Van akit bekebelezni, van akit meg... Hát inkább nem fejtem ki, de nagy politikai pedofil hírében áll ám az Öregfiú, vigyázzatok.
Ovi, Te meg szerettél volna mindig kijárni focizni a libalegelőre, de a Fater nem engedte. Lehet egyébként, Neki volt igaza, merthát látszik mikor épp focizol, hogy sajnos semmi tehetséged hozzá. Ezt egy kicsit túlkompenzáltad. Ha már a gyepen ilyen gyengének bizonyultál, akkor legalább körbeépíted mindet lelátókkal, hogy mikor titokban besurransz gólokat lődözni, ne lássa senki, hogy hányszor lősz szánalmasan mellé. Annyira gáz ám, hogy mihelyt a foci környékére betetted a lábad, és a Gazdálkodj okosanos Gyurikától kért papírpénzek tömegét elkezdted belepumpálni, még szarabb lett a helyzet. Figyelj rám, Ovi. Nem vagy focista. Nem is leszel az. Időben szólok, mielőtt véletlenül megveszed a Manchester Unitedot, hogy egyszer világhírű csapatban tehess egy kezdőrugást.
Az a baj, Ovi, hogy kiderül ám a turpisság. Valahogy senki nem nézett igazán a mélyére, hogy vajon mi lehet az oka ennek az ámokfutásnak, amit műveltetek. Rossz szándék, ostobaság, minden ilyesmit feltételezünk. Mert tudod felnőttek nem verik szét a teljes magyar államot demokráciástól, gazdaságostól, forintostól, médiástul, meg mindenhogy. Nem, még a legszarházibb felnőttek sem szoktak ilyet csinálni. Tudják ugyanis, hogy abból előbb-utóbb lámpavas, túladagolt fájdalomcsillapító, vagy sortűz lesz a laktanyaudvaron. Mindig ez a vége, ezért aztán mifelénk, itt Európában már nem szoktak ilyet csinálni.
Nem. Ti egyszerűen csak egy 6 éves gyerekek szellemi színvonalán játszó Ovisbrigád vagytok. Terepasztal, kisvasút, repcsik, játékpénzek. Mondjuk ezt közösen basztuk el, mert igazán szólhattatok volna erről, szerintem összedobtunk volna Nektek egy nagyon klassz kis játszóházat. Kerülhetett volna bármennyibe, megérte volna, mert ami kárt Ti az Ország Nagyjátszóterén okoztatok, az felbecsülhetetlen. De mindegy, már késő.
Úgyhogy jönnek a Felnőttek, és dádá lesz. Jönnek Nyugatról, az Obama Bácsi, meg a Merkel Néni. Nem tetszik Nekik az Orosz Cukrosbácsi, úgyhogy jön a virgács. Itt belül meg asszem kezdi mindenki belátni, hogy vissza kell Titeket tenni a nagycsoportba. Neked nem szónokolni kell a Nemzeti Múzeumnál, Kisember, hanem inkább Kisbarátaiddal együtt egyszer végignézni. Felnőtt bácsik meséiről szól, Történelemnek hívják azt a mesét. Mondjuk ehhez is már késő, merthát a Történelem lapjaira ha fölkerülsz egyáltalán, akkor a neved mellé egy rohadtnagy kérdőjel is kerülni fog. Hogy a francba kerülhettek a 21. század elején egy ezeréves múltú ország élére Nagycsoportos Ovisok?
Én se értem. Szerintem igazából Te sem. De most már ez van. Szerintem lassan kezdjétek el összeszedni a játékocskáitok, mert jön a Takarítónéni. Menjetek ki a mosdóba, pisiljetek, kakiljatok, nehogy majd rosszkor jöjjön ki, aminek ki kell. Szóljatok a középcsopis meg kiscsopis kispajtásoknak is, hogy Ők is készüljenek. Szívesen mondanék Nektek valami megnyugtatót, de nem tudok sajnos. Marhára el lesztek verve, ez sajnos nem elkerülhető. Tudjátok, ez azért szükséges, hogy máskor ne jusson majd további játszótársaknak eszébe Játszóházat csinálni egy Országból. Kijátszottátok magatokat.
Pakoljatok.