Na ez az, ami nincs a Fidesztől még független magyar médiarész Okostojásaiban. Miközben írják humoros egyrészt-másrészt logikájú cikkeiket, elfelejtik, hogy Narancs győzelem esetén Ők is megszűnnek létezni.

A strucc is időnként kidugja a fejét a homokból, ha másért nem, hát levegőért. De elég jó a szeme, van esélye, hogy időben észrevegye a mázsányi húsra pályázó ragadozókat. És a strucc ugyan nem tartozik a legértelmesebb életformák közé, de legalább az életösztön minimumát azért hozza.

Kevés kivételtől eltekintve a még Narancsfüggetlen magyar sajtó nem képes ilyesmire. Belemanőverezte magát egy olyan igehirdető szerepébe, aki annyira nem mond semmit, hogy tulajdonképpen már a hívei sem tudják, miről is beszél. És ami a rosszabb: azt sem, hogy miben hisz.

Az Egyesült Államok nagy médiazászlóshajói meglehetősen függetlenek a mindenkori hatalomtól. Ha nem lennének azok, aligha bukott volna meg egy Nixon egy Washington Post miatt. És mégsem zavar senkit, hogy elnökválasztás előtt állást foglalnak. Valahogy az ott természetes, hogy egy liberális demokrata lap, mint a Washington Post szerkesztőségi közleményben szólítja föl olvasóit a Demokrata Párt támogatására. A Republikánusok zászlóshajója, a Time magazin pedig ugyanezt teszi saját olvasóival a megfelelő pillanatban.

Mert ez így természetes. Aztán a választás után megy minden tovább, kitúrják a piszkos ügyeket oldalsemlegesen, kontrollálják, kritizálják a mindenkori kormányt. Dehát Amerikát úgytűnik a magyar médiamunkások túlnyomó többsége még nem fedezte föl. Úgy belemerevedtek saját felsőbbrendű szarkazmusukba, hogy csak a nagy döndülésre fognak felébredni, mikor a Felcsútiék egy laza mozdulattal ledöntik a saját maguk faragta szobrukat.

Kedves Liberális Médiastruccok! Ha rajtatok múlna, a Fidesz azt tenne ezzel az országgal, amit csak jólesik. És mivel a gondolkodás semilyen szabad formáját nem kedvelik a Narancsfijjug, így aztán hiába akartok középen maradni, sarokba lesztek gyorsan hajítva. Szerencsére azonban nem rajtatok múlik, ez vasárnap a Kormányváltó tüntetés meglepő nagyságával bebizonyosodott.

Pedig segíthettetek volna. De nem tettétek, így sok hittel és meggyőződésből az utolsó energiacseppjéig a demokráciáért küzdő embert haragítottatok magatokra. És az a helyzet, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Ha Orbánék maradnak, abban benne lesz a Ti entellektüel szarakodásotok is. És azok, akikre számíthatnátok, mikor lecsap rátok a Narancsbárd, azok legyintenek egyet majd, és annyit gondolnak: megérdemeltétek. Az evolúció során az ostobaság kiszelektálódik. Ha valakinek már a józan ész minimuma sem megy, akkor az táplálékká válik a vigyorgó agyarak között.

Személyesen nekem, meg még pár bloggernek egyébként jól jön a Ti ostobaságotok. A belőletek kiábránduló olvasóitok ugyanis megérkeznek hozzánk, radikális tempóban növelve olvasótáborunkat. Ti éppen kicsináljátok magatokat saját olvasótáborotokban, és saját fejeteket teszitek a Narancsguillotine alá. És tulajdonképpen marha igazságtalan, hogy Nekünk kell Titeket április 6-án megmentenünk a szavazófülkékben, mert ha Mi nem lennénk, megszűnnétek létezni.

Írjátok csak a semmitmondó stílusgyakorlataitokat, pózoljatok eltartott kisujjal a semmi közepén, de azért közben imádkozzatok erősen, hogy mindazok, akiket folyamatosan próbáltok távoltartani, elbizonytalanítani, esélytelen pártok támogatására fölszólítani, szóval hogy mindazok ne hallgassanak Rátok. Ugyanis a puszta létetek múlik azon, hogy a Nép okosabb és elkötelezettebb legyen, mint Ti vagytok. Csalódtam bennetek, de ami ennél súlyosabb: sok tízezren éreznek így. És ha már az életösztön is kihalt Belőletek, akkor már segíteni sem lehet rajtatok. És nem is érdemes.

Szégyelljétek magatokat.