Szeretem kipróbálni a dolgokat, mikor lehetséges. Amiket írok, amögött rengeteg saját tapasztalat is van, egyik sem fotelokoskodás. És tegnap kipróbáltam egy tömegnyi Fideszesen a Nyugat-Kelet szembeállítás hatásosságát. Elmesélem, mert megdöbbentő eredménnyel járt.
Olvasóim tudják, hogy még két hete, a Kijevi tüntetések idején írtam egy cikket arról, milyen további események várhatóak arrafelé, és azokra az Összefogásnak hogyan kéne reagálni. Nos, Putyin megtette azt a szívességet, hogy éppúgy járt el, ahogy az Tőle elvárható volt. Bement a Krímbe, és ezzel keresztbe húzta Miviktorunk számítását. Aki meg szintén pont úgy reagált, ahogy az előrelátható volt: sunnyogott. Naja, a Bolsevikok viselkedése könnyen kiszámítható, ha eleget ütközött már velük az ember, és nem kell ahhoz kommunistának lenni, hogy valaki Bolsevik legyen.
Írtam abban a cikkben, hogy milyen módon kell lecsapnunk a kampányban a Putyin-Orbán páros baromságát. Az Összefogás általam amúgyis jónak tartott kampánya újabb piros pontot kapott, merthogy le is csapták. A Feri Miskolcon Nekik is ugrott, megteremtve a Nyugat és Kelet, Európa és az Orosz Medve ellentétpárját. Ez egy nagyon jó irány, Szent Istvánnal, az ezeréves történelem fölvállalásával gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozza a magukat egyetlen igazmagyarnak tartó jobbosokat. Hirtelen elvesztik a lábuk alól 1956-ot, 1848-at, a magyar történelmet, Szent Istvánt, de még a kereszténységet is. Ez meg halálos csapás, ugyanis a szavazótáborukat eddig sem a racionalitás, hanem egy folyamatosan tornádóerővel fújt Műhazaffyság tartotta egybe.
Szóval szerintem ez a Nyugat-Kelet tematika ez kiütéses kampányirány. De nézzük meg, hogyan is hat ez a jobboldali szavazókra. Hisz egy jó jelképrendszer hármas hatással jár, ha igazán jó. Növeli a saját tábort, mozgósítja mellettünk a bizonytalanokat, és apasztja az ellenfél táborát. És ilyen erős hatású Jelkép az nagyon ritka ám. De most ajándékként megkaptuk a lehetőséget, és láthatóan élünk is vele.
Szóval akkor a Tesztre magára visszatérve. Hol is tudnám a legjobban kipróbálni a Jelképrendszerünk jobbosokra tett hatását, mint egy nagylétszámú közösségükben, ugye? Provokálom Őket valami durvával, és nézzük meg, hogy reagálnak. Írtam ugye a Lókupec című cikket, amiben nyers magyarsággal azonosítottam be Miviktorunkat valódi énjével. Tudják, ez aminek a zárómondata ennyi: "Nyugat, Te Pöcs." És hát a becézett ivarszerv nem más mint Orbán maga.
Na, ha ez nem akaszt ki egy jobbos közönséget, akkor semmi. Márcsak keresnem kellett a neten olyan helyet, ahol a vérjobbosok tömegben találhatók. Éshát meg is találtam. Ez az ELÉG! nevű 50 ezer fős közösségük. Érdemes egyszer rápillantani, a berakott posztok, linkek, mindenük arról tanúskodik: ott bizony a cionista világösszeesküvés a minimálprogram.
Na, ide raktam föl a Lókupec című írásomat. Ugye ennek nagyjábál azért kiszámítható a hatása. Beúsztam a cápák közé magamra aggatva 50 kilónyi friss, véres húst. Normál esetben ilyenkor annyi lett volna a reakció, hogy rámúsznak 100-an, és perceken belül kivágnak, mint a középiskolás lány a Justin Bieber képet a Bravo Magazinból.
De nem ez történt. Még mindig ott van az írásom. Az 50 ezer fős vérnarancs fészbuk csoportból nem lettem kivágva, de mégcsak az írásom sem lett törölve. És nem úsztak rám százszámra, csak pár nem túl fölvértezett példány. Velük picinyke vitát folytattunk, mellébeszéltek, egy maradt csak végül, de aztán Ő is kimerült egy kis cionistázásban.
Ha valami eltér a várható viselkedéstől, annak oka van. Ha meg ilyen nagy mértékben tér el, akkor annak meg nagyon súlyos oka van. Nem én fogom föltalálni a spanyolviaszkot, ha azt mondom: nagy Odaát a zűrzavar. Orbán oroszozása és sunyi hallgatása kivágta Náluk a biztosítékot. Szoktam én eleget ütközni vérnarancsokkal, neten, élőben, mindenütt, jól ismerem az érvelési kultúrájukat. A legnagyobb ordas baromságokat is teljes átéléssel, mély hittel képesek órákon át ismételgetni. De most kussoltak.
Odatojtam az előszobájuk közepére egy elefántnyit, és azóta kerülgetik, de nem takarítják el. Meg vannak zavarodva. Ők is érzik, hogy az Ukrán 2014 az a Magyar 1956. És épp készülnének egy jó kis 1848-as magyarkodásra, csakhát úgy marha nehéz lesz, ha éppen Istenük az oroszokkal együtt gopakozik a Kalinkára. Merthát az oroszok taposták el 1848-t is, nemdebár. Szóval hogy lehet egyszerre Petőfit, meg az Őt ledöfő orosz dzsidást éltetni?
Hát ez itt biz föloldhatatlan ellentét. Ez most megviseli a jobbosok lelkivilágát. Ők most egy kicsit nagyon nem tudják, hogy akkor mi lesz az ő Turbómagyarságukkal. Mert innentől fogva tulajdonképpen mitől is magyarok Ők? Ha nem az övék többé Szent István, meg az ezerévnyi történelmünk, meg a kereszténység, meg '48, meg '56, akkor mijük is maradt? Hát, nemsokminden. És mivel ők sokkal inkább érzelmi lények, mint mi, ezért aztán sokkal jobban meg is viseli Őket a dolog.
Szavazókat vesztenek Orbánék, és tízezerszámra az Ukrán Dolog miatt. Nem, Ők nem fognak ránk szavazni, de nem fognak elmenni az urnákhoz. És főleg nem visznek magukkal mégegy embert. Szóval levertem a táboruk kellős közepére a Zászlónkat és azóta kerülgetik, mint egy Tabut. Tán azért, mert a zászlóra ez van felírva: Nyugat.
A Varázsigénk.