Parancsolj, foglalj helyet. Beszélgessünk kicsit Ukrajnáról. Tegyünk most félre minden más témát, oké? Úgysem értünk egyet semmiben, Te Fideszes vagy én meg ellenzéki, ne erőltessük se a rezsicsökkentést, se Őszödöt. De még Paksot se. Ne vesszünk össze az elején, csak beszélgessünk.

Tulajdonképpen az érdekelne, hogy mit gondolsz Te erről az egész Ukrán-Orosz Dologról. Játsszunk nyílt kártyákkal, kezdem én, hátha így belelendülünk egy valódi eszmecserébe. Szóval én azt gondolom, hogy én most ukrán vagyok. Épp most veszem vissza az önrendelkezésemet nagyjából 300 év orosz talpalattvalóságból. Szerintem nekünk, ukránoknak jogunk van szabadnak lenni. És ha azt kivívtuk, akkor meg is védeni a szabadságunkat. Na, ez az én álláspontom, Te jössz.

Hallgatsz. Oké, megértem. Nyugi, bár a beszélgetésünket megírom, de a nevedet nem írom ki. Tudom hogy működik ez Nálatok. Najó próbálok segíteni, hogy ebből beszélgetés legyen. Nyílj meg egy kicsit. Itt most nincsenk a többiek, nem kell kórusban ismételgetni semmit. Csak mi vagyunk ketten, titokban. A saját véleményedet mondd el. Vagy méginkább az érzéseidet.

Ne, légyszi ne reszicsökkentsél most nekem. Erről a szintről ugorjunk. Ha én nem agymosottazok, Te se rezsicsökkents. Maradjunk a témánál: Ukrajna. És őszintén. Tudod, az oroszok már mozgósítanak, és mennek befelé a Krímbe. Hívásra persze, mert 56-ban nálunk is csak hívásra mentek, mert Ők olyan fain, őszinte srácok, hogy anélkül meg se mozdulnának. Nálunk Kádár tette meg ezt a szívességet Nekik, Ukrajnában meg az oroszajkú ukrán közösség.

Na, bocs, nem gúnyolódom, tényleg érdekel, hogy mit gondolsz. De továbbra is hallgatsz, úgyhogy akkor kérdezek. Ha holnap Ukrajna segítséget kérne tőlünk, magyaroktól, mit tennél? Itt vagyunk a szomszédban, mi vagyunk a legközelebb hozzájuk. Meg van ott egy rakás nemzettársunk is Kárpátalján. És az ukránok segítséget kérnének. Nem olyan elméleti kérdés ám ez, akár holnap megtörténhet. Vagy  már ma.

Vinnél konzerveket, meleg takarót, bármit adományként? Mennél segíteni pakolni a nagykövetségükhöz, hogy a szállítmányok minél gyorsabban elindulhassanak? Igen? Tökjó, klassz srác vagy. Én is ezt tenném, látod, találtunk egy közös pontot máris. Szóval ilyen módon segítenél Nekik Te is. De akkor menjünk kicsit tovább.

Mi lesz, ha katonai segítséget kérnek? Nem tőlünk direktbe persze, hanem a NATO-tól? Ez se elméleti kérdés, perceken belül megtörténhet ez is. És mi NATO-tagok vagyunk. Én még voltam katona, hadnagyként szereltem le, nyilván egy szükséghelyzetben behívható vagyok bármikor. Mondjuk nem is biztos, hogy be kéne hívniuk, lehet az ilyesmit önkéntesen is. Amerika a második világháborúban így csinálta.

Najó, nem provokállak Amerikával, maradjunk Ukrajnánál, igazad van. Szóval ha kérik a NATO-t beavatkozásra, és a NATO pedig magyar csapatokat is be akar vetni, akkor azt támogatnád? Nem, a hadseregünk az tényleg nem egy nagy szám, bár egykét speciális alakulatunk azért elég jó. De nem hiszem, hogy azért vinne minket is a NATO magával, hogy megnyerjük a csatát, hanem inkább azért, hogy látszódjék, sok nemzet áll ki Ukrajnáért.

Értem, ez is oké. Szóval akkor egyetértesz azzal, hogyha a NATO szól, akkor mennünk kell. Egész értelmes beszélgetést folytatunk, Te is úgy látod? De van itt még egy nehéz kérdés. Mivan, ha a Viktor, a miénk, akit támogatsz és akire szavazol majd újfent, nem járul hozzá, hogy a magyar katonák bemenjenek a NATO kötelék részeként Ukrajnába?

Na, ne ugrálj már, ülj vissza légyszi, tényleg kíváncsi vagyok a véleményedre. Itt nem lát minket senki, nyugodtan lehetsz őszinte. Itt most két ember beszélget, nem két ellenoldali tábor két támogatója. Na, rendben, akkor folytathatjuk. Szóval mit éreznél, ha Viktor megtagadná a NATO kérését? Aha, az nem lenne jó döntés. Látod, ez már a harmadik dolog egy órán belül, amiben egyetértünk. Nem reménytelen ez a beszélgetés, úgy tűnik.

Próbáljunk akkor kicsit még tovább menni. Csak egy elméleti kérdés. Mondjuk a Miénkviktor azt válaszolja a NATO-nak, hogy ezt Neki meg kell kérdeznie a Magyar Néptől, mert mi itt vagyunk a szomszédban. És mondjuk kiír egy népszavazást. Gyorsba, parlamenti döntéssel, nem nagy ügy, alkotmányozó tempóban le lehet azt percek alatt is zavarni.

Jó, igazad van, ez most pikírt megjegyzés volt, bocs. Csak nem bírtam megállni, de rendben, vettem a kritikát. De akkor vissza a lényegre. Kiír a Fidesz egy népszavazást. Hogy maradjunk-e a NATO-ban. Merthát csak ezt a kérdést lehet föltenni, ha ugyanis nem tesszük meg szövetségesi kötelességünket, akkor amúgyis kizárnak bennünket. Oké, gondolkodj, addig azért hadd mondjak dolgokat.

Tudom, hogy a gondolkodásodban egy hangsúlyos elem a nyugatellenesség. Bár azt gondolom, ezt inkább belédsúlykolják nap mint nap, de attól még van. Tudom, hogy most kötelező oroszbarátnak lennetek. De ez ittmost nem Nyugat és Kelet kérdése, hanem Ukrajna kérdése. Hogy kinek van igaza. Az Ukránoknak, vagy az Oroszoknak?

Jó, igen, igazad van, erre már korábban válaszoltál. Az ukránoknak, igen valóban mondtad, egyet is értettünk. De most az a helyzet, hogy a Nyugat gondolja ugyanezt. Itt most nem multikról, meg bankokról, meg fenetudja miről van szó, hanem egy konkrét erkölcsi kérdésről. Hogy vajon tőlünk kicsit keletre holnap mi lesz. Nagyon kelet, vagy kicsit nyugat?

Értsd meg, nem tudjuk úgy támogatni az Ukránokat, hogy közben az oroszokkal is haverkodunk. Ez nem megy. Ez egy kétkulacsos politika, aminek könnyen az lehet a vége, hogy egyedül maradunk. Ha most az ukránokat hagyjuk eltiporni, akkor az Oroszok itt lesznek a szomszédban.

És emlékszel, mennyien gondolták és mondták, hogy 56-ban, mikor mi küzdöttünk az oroszoktól való elszakadásunkért, a Nyugat cserbenhagyott bennünket? Mennyien várták akkor, és reménykedtek, hogy érkeznek az amerikai ejtőernyősök Budapestre? És valóban nem jöttek. És akkor azért haragudtunk a Nyugatra, hogy nem védett meg bennünket.

De itt most mi vagyunk a Nyugat. Most Tőlünk várnak segítséget. Megtehetjük azt mi, akik 56-ot Nemzeti Ünnepünkként tiszteljük, hogy nem állunk azonnal az ukránok mellé? Kösz, ez szép volt. Szóval meg kell tennünk. Te is Ukrán vagy. Ennek örülök.

De maradt ám még egy nyitott kérdésünk. Tudod, a népszavazós. A NATO kilépésről Ukrajnával kapcsolatban. Te mire szavaznál? Hogy maradjunk? Hát tudod, nem mondtam, hogy agymosott vagy, de bevallom, gondoltam azért. Jó, persze, Te meg engem minimum kozmopolitának tartasz, bár nyilván ezt rövidebb szóval gondolod. De most mégis ugyanazt a nyelvet beszéljük. Mindketten Ukránok vagyunk.

Egy utolsót hadd kérdezzek Tőled, és aztán menjünk a dolgunkra. Hogy élnéd azt meg, hogy a szavazatoddal Miénkviktor akaratával kerülnél szembe? Értem. Nem vagy a szolgája. Hát köszönöm, hogy beszélgettünk. Egy dologra még megkérnélek. Jegyezd meg ezt a mondatot, amit olyan büszkén mondtál.

Nem vagy a szolgája.