Hol a Fidesz??? De most komolyan. Nem az Orbán, nem a Kocsis, nem a Kósa, nem a Pintér. Hanem a Fidesz. Én a Nyolckerben nem látom Őket. Sehol. Nemhogy százezer aktivistájuk nincs, de még tízezer se. Ez az egész egy Nagy Blöff, semmi más.
Kiskezicsókolom, tessenek kicsit körülnézni ilyen szemmel. Látnak Fideszt? Leföl járkáló aktivista csoportokat, lakossági fórumokat, bármit, ami egy létező és erős párt mindennapjainak része? Pláne országgyűlési választási kampányban?
Basszameg, ezt az egészet még én, a fúrmányos agyammal is bevettem. Ezt az Orbitális Blöfföt. Ezt a színészek nélküli Díszletet, ezt a Patyomkin Falut. A Nagy Átverést. Egyszerűen a helyzet az, hogy nincs Fidesz. Van egy médiabirodalom, van pár beszélő fej, van egy központi stáb, meg az önkormányzatokban az állami erőforrásokat hasznosító helytartók. De ez nem párt, ez nem közös elvű és hitű emberek lelkes összefogása, hanem pusztán egy zsoldoshadsereg. És még annak se nagy.
Meg vagyok döbbenve. Elsősorban persze önmagamon. Hogy én is bevettem a maszlagot. Erőnek hittem és fogadtam el az erő látszatát. Pedig nekem még saját tapasztalatom is volt a valós erejükről. És mégis megkajáltam. Dühít, hogy erre előbb is rájöhettem volna. Csak egyetlen közmondást kellett volna alkalmaznom rájuk: amelyik kutya ugat, az nem harap.
Mert mi a frásznak kell időnként fölvonultatni egy Békemenetnyi tömeget, ha van valós milliós hithű támogatói tábor? Mi a fenének kell lenyúlni az egész médiát, ha a nép úgyis mellettük áll? Mi a ráknak kell százmilliárdos közbeszerzéseken keresztül végtelen lóvét besöpörni, ha a szavazók úgyis támogatják Őket? Minek kell sok kis helytartóságot kiépíteni az önkormányzatokban, ugyancsak média, és zséfölhalmozással, ha megvan a többség?
Naugye. Hát akkor most fordítsuk meg a logikát. És értsük meg ilyen nézőpontból, hogy mit miért tettek és tesznek. Szóval az helyzet, hogy Ők maguk sem hiszik, hogy van olyan, hogy Fidesz. Egy percig nem gondolják, hogy valóban többségben lennének a Népben. Ők a Népbutítás csúcsrajáratására fűzték föl az egész politikai stratégiájukat.
Mutassuk meg folyamatosan, hogy milyen rohadt erősek vagyunk. Ebből aztán a Nép elhiszi, hogy leválthatatlanok vagyunk, szépen távolmarad a politikától. Minden lóvé, meg média, meg helytartó, meg zsoldos folyamatosan látszatot termel. Az Erő Látszatát. Döntsd a Népet depresszióba, és akkor bármily kevés szavazóval is nyerni tudsz. Félemlítsd meg Őket, és akkor még a közvéleménykutatóknak sem mernek igazat mondani. Nemcsak hogy nem merik megmondani a valós akaratukat, hanem egyenesen belehazudják a kérdezőbiztos szemébe, hogy Fidesz. Mert ki tudja, hova jut el az információ.
Építsd föl a Fortélyos Félelem Országát. Ahol már a szomszédok sem mernek egymással őszintén beszélni. Ahol egyszerűen a hallgatás fala a magány tehetetlenségére kárhoztatja az egyedi embert. Terjeszd minden erővel és eszközzel a belenyugvás elgyávulását.
Hadd mondjak egy ilyen Orbitális Blöffre egy ismert példát. Olvasóim tudják, hogy szeretem a hadtörténelmet, most innen mesélek valamit. A Segesvári Csatát. Azért ezt, mert itt tűnt el Petőfi, így aztán mindenki tudja hogy volt ilyen csata, és azt is, hogy csúnyán elvesztettük az orosz-osztrákkal szemben. De most nem ez a lényeg.
A Segesvári Csata egy Nagy Blöff volt. Bem Apó, a mi hadvezérünk meg akarta akadályozni, hogy az erdélyi orosz-osztrák hadsereg kijusson az Alföldre. Időt akart nyerni a Szabadságharcnak, hátha sikerül a többi seregnek összeszedni magát. Ezért aztán csatát vállalt. Segesvárnál. És Blöffölt egy óriásit.
Alig volt hadserege, maximum 3000 emberrel támadta meg az ellen hadállásait. Akik meg 12 ezren voltak. Négyszeres túlerőben. Namost Bem kiváló hadvezér volt, egy percig nem gondolta, hogy nyerni lehet. Csak időt akart nyerni. Beijeszteni az ellent. És sikerült is. Annyira elterjedt volt Bemről, hogy zseniális hadvezér, aki bármikor képes meglepetést okozni, hogy a csata napján Lüders orosz tábornok egyszerűen nem hitte el, hogy az a maroknyi honvéd, amelyik támadja az állásait, az az egész magyar had.
Mert az egyszerűen nem lehet. Biztos, hogy itt még lesz valami córesz. Hogy egyszercsak oldalról, hátulról, bárhonnan föltűnik majd egy komoly magyar sereg. Úgyhogy egész nap csak védekezett, és a főerőit tartalékban tartotta. Csak hát közben neki is vitték a híreket a felderítői, hogy közel s távol nincs magyar had, ennyi az egész, ami itt kavar leföl. De mondom: akkora volt Bem renoméja orosz-osztrák körökben, hogy még a saját felderítőinek sem hitt. Mert itt biztos valami titok lappang. Ez itt egy nagy trükk, úgyhogy csak óvatosan.
Csakhát lassan elment az egész nap, és már saját vezérkara is kezdte hülyének nézni Lüderst. Hogy nem fogja föl: ennyi az egész magyar hadsereg, csak intsen egyet, és elsöprésre kerülnek. Úgyhogy végül a Főorosz beadta a derekát és intett egyet. Na, addig tartott a csata. Megindult az orosz-osztrák gőzgép, gyakorlatilag percek alatt vége is lett az ütközetnek. Nagy menekülés lett a vége, rengeteg halottal, köztük Petőfivel. Bem is csak hajszál híján úszta meg. Bevált a Blöff, pont annyi időt nyert Bem, amennyit akart.
Namost ezt akkor alkalmazzuk a mai politikai viszonyainkra is. Kérem alássan: ezek ennyiek vannak, amennyit látunk. Nincs Fidesz. Blöff van, PR van, lóvé van, zsoldosok vannak. Meg százezernyi ember, aki Fideszt mond be a közvéleménykutatásoknál, de valójában nincs velük. Meg egymillió bizonytalan, aki csak addig az, míg ki nem derül: meztelen a király.
Tapasztalt kampányfőnökök megerősíthetik: a lakossági fórumokat 2002 után már igazából nem használtuk. Mert nem jött el rájuk senki. Megnyertünk 10 ezer szavazattal egy választást, de a győztes jelölt fórumára mégiscsak 20 ember, ha kíváncsi volt. Hát akkor kik ezek a százak, ezrek, akik a csillárról is lógva lepik el az Összefogás lakossági fórumait? Honnan jönnek és miért?
Jó, persze, a Feri különleges egyed, Őrá még akkor is mennek, mikor senki másra. De most már nemcsak Ő csinál tömegeket, hanem lassan bármilyen ember, ha az Összefogás színeiben színpadra lép. Mi a fene történik itt? Pedig tulajdonképpen egyszerű. És még törvényszerű is. Ha a tömegmédia mindig egyoldalú, azt egy idő után az emberek nagyobb része puszta józan esze alapján nem tekinti hitelesnek. Megnézi benne azokat a műsorokat, amiket érdekesnek talál, a politikai jellegű agymosások alatt meg csinál magának vacsorát a konyhában, megfürdeti a gyereket, egyáltalán: csinál valami hasznosat.
És az információs vákuumot kitölti máshonnan szerzett valós hírekkel. Ha meri. Ha látja, hogy nincs egyedül. Mertha a szomszédok elkezdenek egymással beszélni, akkor vége Orbánisztánnak. Akkor kiderül, hogy igazából a hatalom gépezete nem bír egy egész országot egzisztenciális függésben tartani. 5 embert ki lehet rúgni a munkahelyéről, de 500-at ugyanott már nem. Ötezret meg már főleg nem.
És most épp ez történik. Minden Összefogás rendezvény, minden standolás egy kis bizalomépítő, bátorsággyűjtő rítus. Elmenni ezekre: az már maga a bátorság. Az már a lázadás. És aztán látni, hogy még sokszázan, ezren meg merik ezt tenni: az már a felszabadulás katarzisa. És a gangon, a folyosón, az utcán megindul az emberek közötti kommunikáció. És az ember a legjobb hírvivő.
Szóval a lakossági fórumok jelentéktelen és hatástalan kampányeseményből a Szabadság Vallásának Szertartásaivá váltak. A Nép azért dől be ajtón-ablakon, hogy meghallgassa a Demokrácia Evangéliumát. És ez innentől kezdve már dominóelven működik. Vagy inkább láncreakcióként. Kutyát nem érdekli a médiafölény. Hatástalan. Leszarják Orbánt, Kósát, Kocsist, Pintért. Meg se nézik. Várják az élőben való találkozást. Nem bújkálnak többé magányosan, depresszióban otthon, fal mögött. Hanem kimennek az utcára, ismét elkezdenek egymással beszélgetni, és ismét elkezdik érezni a társas lét örömét. Színeket kezdenek látni a szürke világban.
Orbánéknak van egy zsoldoshadserege. De az se annyi, amennyinek láttatni szeretnék. Koncentrálták a lopott vagyont néhány kézben. Töredékét osztották csak vissza, és ez most visszaüt. Mert még a sajátjaiknak is szűkmarkúan mértek. Nincs 100 ezer vállalkozó, akiket föltöltöttek volna pénzzel. Csak 1000. Ha van annyi egyáltalán. Gondoljunk csak a trafikosokra. Töredéke járt jól. Nagy kaszálást reméltek, de az elmaradt. Hát gondolom, dühösek azért ettől és nemkicsit. És bár sokan dolgoznak munkavállalóként a Fidesznyik Nagyvállalkozásoknál, de azt ne higgyük: mind el is fog menni szavazni a Fideszre. Nem hiszem, hogy a nagy építőipari konglomerátumaik túl jól bánnának az egyedi munkással.
Nincs ezeknek semmijük. Nincs valódi szavazótáboruk. Megtört a gyakorlatban az információs monopóliumuk. A lóvéjuk ahhoz kevés, hogy emberek százezreit meg tudják vele vásárolni. Tulajdonképpen a Fidesz saját maga kényszerítette az Összefogást olyan útra, amivel aztán letaszítható a trónról. Ha valakinek nincs médiája, akkor az kimegy terepre. Lakossági fórumokat tart, standol, házal, beszélget. Meg persze fészbukozik, blogol, ilyesmi. És az emberek pont ezt várták. A humánus politikát. Az öltönyös nyilatkozógépek helyett a Pulcsis Plebejust, akivel kezet lehet fogni, akinek nincsenek allűrjei. Aki nem zombi, hanem Ember. És most megkapják.
Szóval ezt benéztük. Ezt benéztem. De akkor ezen most lépjünk túl. A Fidesz teljes zűrzavarban van. Egyszerűen nincs erejük terepen versenyezni. A központi média elhatástalanodott. Nincs itt már semmi tartalék sereg. Ennyi van, amennyit látunk. Szóval Segesvárt anno elvesztettük. De most Mi vagyunk sokan, és Ők vannak kevesen. Ebből így még bármi is lehet. Akár 2/3 is.
Söpörjük el Őket.