Hacsak ki nem derül Gyurcsányról, hogy Ő áll a ruandai vérengzések mögött, ami ugye azért nem valószínű, akkor innentől a Demokratikus Koalíció útja sima diadalmenet. Vesztenivalója nincs, tulajdonképpen nem kell már semmi mást csinálnia, mint amit amúgy is tesz: kampányolni, vinni a vállán az Összefogást, és lesz, ami lesz.
Pár napja voltak kétségeim, hogy mi a jobb kezelése a Simon Ügynek: menni vagy maradni. Amik azóta történtek, azok ezt a kérdést eldöntötték: lehet maradni. Sőt, most már maradni kell. Ahogy ugyanis az MSZP ezt a kérdést kezelte, az tragikomikus. Nagyjából olyan szinten játszották le a koreográfiát, mintha valami mezei lúzer lenne a Simon, és nem a párt második embere.
Azonnal kizárjuk, mennyészevasz, aztán széttárjuk kicsiny kacsóinkat és elmondjuk: innentől már nincs közünk hozzá, tessék Tőle kérdezni, mi az ügyet lezártuk. Hát Ti, Szocik, ezt lezártátok, valóban. Meg ezzel együtt az utat is, ami a legerősebb ellenzéki párt pozíciójához vezethetett volna Titeket.
Tökigaza van Gyurcsánynak, Niedermüllernek, meg a többi DK-s potentátnak: a pénz eredetének ismerete nélkül a gyanú, hogy az biz pártpénz vala, és nem saját, nem eloszlott, hanem felerősödött. Nem a Jókai utcai MSZP székházban, hanem az egyedi emberben. Amelyik nemsokára elmegy - vagy nem - és szavazni fog.
Tegnapi, helyi szoci kiskirályról szóló írásom egyben tesztelés is volt. Eljutott az oda, ahová kellett, és láthatóan nem történt semmi. És nem a hétvége miatt. A politikában amúgy sincs hétvége, kampányidőszakban meg aztán főleg. Éshát nem tesznek semmit a roppant kínos ügyben. Ezzel meg pont azon a szellemi színvonalon maradtak, mint korábban: reménykednek, hátha megússzák.
Egészségetekre, úgy tűnik nem tanultatok semmit a Simon Ügyből, nemcsak azt zártátok le, hanem az azon való elgondolkodást is. Úgyhogy pont ugyanolyan védtelenek maradtatok a Fidesszel szemben, mint amilyenek egy hete voltatok. Ha meg ennyire képtelenek immunrendszert fejleszteni, akkor elmúlnak, mint a toronyból zuhanós rémálom felébredéskor.
A Demokratikus Koalíciónak nincs más dolga, mint tágranyílt szemekkel, naiv ártatlansággal szemlélődni, és hümmögve elmondani a kétségbeesett választópolgárnak: hátja, Szocik, ilyenek, dehát ez van. Mert ami azért látszik mindenfelé - és gondolom a Szocikkal való közös kampányeseményeken is átjön - hogy mind az aktivistáikat, mind a biztos szavazóikat agyonverte a Simon Ügy. Egyszerűen telibe trafálta az önértékelésüket.
Kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy az MSZP, az nem a Puchlacik világa, dehát most az arcukba tolták: ébresztő, de bizony az. És ahogy az MSZP kezelte az ügyet, az méginkább elmélyítette a csalódásukat. Bizony, Ők iszonyúan ki voltak éhezve egy kis biztatásra. Reménykedtek abban, hogy kiderül: véletlenül került az MSZP alelnöke számlájára 250 millió forint. Egy burgenlandi takarmánykereskedő rossz számot írt be átutaláskor, és hopp, egyszer csak Simon kőgazdag lett.
Csakhát ehhez képest meg azt kapták, hogy nem ér a nevem bocs, majd Simon elmondja - vagy nem, vagy igazat mond, vagy nem -, mert nekünk semmi közünk saját évtized óta regnáló vezető politikusunk ügyeihez. Tegnap, meg tegnapelőtt még volt, de most már hirtelen nincs. Újra megújultunk, ez van.
Az Összefogás az Ügyön azonnal elvesztett egy tonnányi - inkább 43000 tonnányit, mint a Titanic - szavazót, de ezen már kár keseregni. Azok elmentek, kiskezicsókolom, illetve megérkezni már nem fognak, gudbáj, találkozunk 2018-ban. De megmaradt egymilliónyi biztos balos szavazó. Innentől Ők a DK stabil bázisa. És miattuk nem lehet már kilépni.
Kétségbeesettek. S mint ilyenkor szokás, bűnbakot keresnek. És persze hogy szívesen találnának mást, mint a Szocikat. Hisz mióta az eszüket tudják, rájuk szavaztak, így aztán minden kis szalmaszálat megragadnak, hogy másra kenhessék az eljövendő pofont. Hisz most saját magukban is csalódtak, és ez a legrosszabb. Az nem lehet, hogy két évtizede át vannak cseszve, nemdebár. Hogy életük egy igen terjedelmes részében hülyére voltak véve. Hisz annyi lelkesedést, naiv rajongást tápláltak szeretett pártjuk iránt, és most megkapták pacekba a nettó valót.
Szóval ha most a DK kilép, akkor ezek a csalódott, bűnbakkereső népek találnak mentséget. Persze tudják majd a hátsó agyukban, hogy mi az igazság, de egy kis önbecsapásért a mai Magyarhonban nem kell a szomszédba menni. Hát egy frászt. Merthogy ugyanezek az emberek közben roppant hálásak is tudnak lenni. Éppoly hévvel és naiv szeretettel, mint amennyire gyűlölik most az MSZP-t. Azaz saját magukat.
Ha a DK marad, megnyeri őket. Rendes volt a Feri, nem hagyott cserben minket. Mindjárt újra felfedezik magukban, hogy eddig is szerették, csak éppen saját pártjuk miatt ennek nem adhattak hangot. De most már újra lehet. Sőt, most aztán szabadon teljes szívvel-szájjal.
Ha a láb eltörik, és nagyon, akkor kell külső merevítés, mert különben összezsugorodik, és tartós bénulás lesz a következménye. Ezt az Összefogást most meg kell sínezni, mert a sípcsont ripityára tört. És ez a sín, ez az új támaszték, innentől a Demokratikus Koalíció. Persze maga a Feri elsősorban, dehát ez a kettő nagyjából ugyanaz.
Ha ma választani kéne egymilliónyi csalódott, ámde biztos baloldali szavazónak az MSZP, meg a DK között, kétséges lenne az eredmény. De nem kell. Mert az Összefogás ernyője alatt úgysem látszik majd, hogy valójában kire is szavaztak. Az Összefogás, és abban a DK látványosan domináns szerepe most pszichoterápia. Hogy nem semmisül meg a baloldal. Hogy marad valaki és valami a placcon, nem maradnak egyedül a balosok Orbánisztánban.
És egy csoportterápiára éhes embertömeget nem lehet magára hagyni. Már nem. Ezekután nem. Ők meg fognak érkezni, mert már az ajtóban állnak. Most kell Nekik egy kis lelki támasz. Úgy kéthónapnyi, annyi épp elég. Amennyi maga a kampány.
Nem kell semmi mást csinálni, mint lelkesen kitartani. Nyugodtan lehet mondogatni, hogy elüldözzük Orbánt. Hisz valóban ez a cél. Csak nem kell hozzá tenni, hogy egyszer majd. Mert úgysem akarják tudni. Az okosabbja majd úgyis rákérdez, hogy mi lesz, ha Orbán nyer megint. Ne tessenek olyan hülyeségeket mondani, hogy akkor el kell menni az országból. Ez baromság. El se akarom magyarázni, miért, ha valaki nem érti, akkor úgyis mindegy.
Szóval az okosabbjának annyit kell mondani: épp azért kell mindenkinek voksolni, hogy ne legyen a Zorbánnak újra kétharmada. Így aztán a hívők - már az azonnali Orbánűzés hivői - is megkapják a kellő lelki támaszt, de az okosabbak is: van értelme szavazni.
A célközönség, ami a DK számára egyedül indulással elérhető lett volna, az a bizonytalanok tömege. Ez már nem pálya, Őket majd a következő négyéves ciklusban lehet bizonyossá tenni. Az új célközönség a milliós baloldali biztos szavazótábor. És Ők meg alig várják, hogy a DK el is találja Őket. Ellenfélből Mentsvár lettetek, Demokratikus Koalíció. Kicsiből meg Nagyok lesztek két hónapon belül. Tessenek tovább kampányolni, gőzerővel.
Táncoljatok.