Kérdezik páran, hogy mi a frásznak foglalkozom ennyit a DK-val. Mi érdekem van ebben? Nincs jobb dolgom? Nincs más témám? Hát röviden csak annyit: nincs ma fontosabb dolog, mint a DK-val foglalkozni. Már azoknak, akik Orbántűzni szeretnének. És nemcsak átmenetileg, hanem egyszer s mindenkorra.
Összes írásaim nem több mint egytizede, ha DK-témájú, de kétségtelen tény: az utóbbi időben messze legtöbbet a Demokratikus Koalícióról írok. És valóban nem érdek nélkül. De az érdekem nem több, mint bármely magyar felnőtt polgárnak: szeretnék egy jobb országot. És egyre inkább meggyőződésem, hogy ennek a lehetősége épp a DK-ban rejlik. Az már más kérdés, hogy vajon élni fog-e vele. Nos, épp ezért írok sokat: hogy amennyire tőlem telik, próbáljam elmondani, milyen buktatókon kéne átvergődniük.
Aztán persze vagy igazam van, vagy nincs, az idő majd eldönti. Vagy végiggondolják azok, akiknek ilyesmiket kell szakmaszerűen is megrágni, vagy nem. De ez onnantól már nem az én problémám. Lelkiismeretem addig tiszta, amíg semmi olyasmit nem hallgatok el, amit célszerűnek érzek elmondani.
Persze, visszatérek majd többi témáimhoz, elsősorban persze a Nyolcker ügyeire, de per pillanat városom jövője is jobban függ az előttünk álló választástól, és azon belül is elsősorban a DK szereplésétől és további sorsától, mint bármi mástól.
Gyurcsány iránti szimpátiám nem friss dolog, ezt törzsolvasóim régóta tudják, aki meg nem, annak mondom. A DK-t nem igazán ismertem, amíg korábbi, majd jelenlegi blogom írásai kapcsán meg nem hívtak egy rakás csoportjukba. És az idő megteremtette a DK iránti szimpátiámat is.
Valami olyasféle vibráló szellemi közeget találtam, ami talán csak az SZDSZ kezdeti idejére volt jellemző. Hihetetlen aktivitás, szabad szellem, okos gondolatok. Így tán könnyebben érthető, hogy például tegnap hogy is merészeltem olyan provokációt elkövetni, mint a Teszt című írás. Ráadásul Aczélelvtárssal, mint plakátképpel.
Szándékos volt. Egy provokációt az ember vagy megcsinál, vagy nem. De ha már igen, akkor az ne legyen kedves és puha. Üssön, és derüljön ki, mi a reakció. És ütött is, és a reakció megnyugtató. Igen, a DK az, aminek látszik. Egy mélyrétegeiben is demokratikus, okos és aktív párt. Magyarul: küldetéses.
Mióta a Nagy Alku megszületett, éreztem az aktivitás és a nyíltság visszaszorulását. Persze rövid távon, mikor épp kampány van, ez teljesen érthető. A célt Gyurcsány kitűzte, előre falanxban. Ám a párt belső szellemi életének vajmi kevés köze van a külsőleg is látható kampányaktivitáshoz. És ha a pezsgés eltompul, akkor a kampány után nehéz lesz honnan föltámadni.
Meg kellett róla győződnöm, hogy valamely pártukáz öli-e a szellemi életet. Meggyőződtem róla. Nem. És ez marhajó érzés, mert igencsak csalódtam volna a Feriben, ha akárcsak taktikai megfontolásokból, de felülírta volna demokrata voltát. De nem írta fölül.
Találtam néhány túlbuzgó gondolatrendőrt. Járkálnak le-föl, és bármiféle fölhatalmazás nélkül próbálják lelki terror alá helyezni a gondolkodókat. Ezzel persze ártanak saját pártjuknak, dehát akikről beszélek, nem a legokosabbak közül kerülnek ki. Mint egyik kommentelőm mondta, és igaza is van: agymosottak mindenütt vannak.
Az is kiderült, hogy a DK-ban kevesen. Pár hiperaktív emberke, akik úgy próbálják a maguk számára érthetővé tenni a folyamatokat, hogy megpróbálnak faék egyszerűségű tézisek szajkózására másokat rákényszeríteni. De valóban kár rájuk több szót vesztegetni. Vannak, kevesen, összességében jelentéktelenek.
Semmiféle cenzúrát velem szemben tegnap nem alkalmaztak, sőt, épp a legaktívabb, általam leginkább kedvelt és tisztelt dékások szálltak be az én oldalamon a kialakuló vitába. Mert annyi azért kiderült: ideje volt ezt a vitát lefolytatni. A negatív trendet, a furcsa nyomásgyakorlást mások is érezték már, csak ilyen vagy olyan okból nem írták azt meg egységes, vitaalapként szolgáló formában.
Ez azonban most megtörtént, és bár kockázatos lépés volt részemről, de bejött. Továbbra sem hülyültem meg, így tisztában voltam vele, hogy igen, ez már határeset. Ez már egy párt belügyeibe való beavatkozás határát súrolja, és még csak az sem biztos, hogy az innenső oldalról. De meg kellett tennem, és jó hogy megtettem.
Éshát van itt még valami. Azok számára, akik érzik és tudják, hogy a DK-ban lappang ott egyedül a végleges Orbánűzés lehetősége, azok számára a DK útja, sorsa nem lehet közömbös. Bár Ők csinálják, és a saját dolguk, de mindannyiunk bőrére megy a dolog. Ha a DK elrontja, ha esetleg ugyanúgy eltéved a dzsungelben, mint anno az SZDSZ, akkor nem marad a közeli és távolabbi jövőben választható alternatíva. Mert nincs más.
Ha valaki képes fölrázni és nagykorúsítani a Népet, akkor az a Feri. Ha valakik képesek ezt kitartóan és okosan végigvinni, az a DK. És mindannyiunknak, felnőtt magyar polgároknak ez elemi érdekünk. Úgyhogy.
Hajrá DK!
