Ahogy az írásaim nyomán fellángoló vitákból látom, ez a leggyakoribb érv. Van aki szó szerint annyit mond: akár az ördöggel is szövetkezni kell, hogy Orbán menjen 2014-ben. Jó, járjuk ezt kicsit körül.
Írásaim botrányt kavarnak. Kapok miattuk hideget-meleget - meglep, de utóbbi sokkal több, csak csendesebb -, ám ebben semmi újdonság nincs. Lettem már Fideszbérenc, Kocsis-csicska, bomlasztó, és ezek csak a civilizáltabbak. Páran persze szeretnének betiltani, a jó magyar demokrata hagyomány folytatásaként.
Ezekből persze annyi világossá válik, hogy érzékeny pontokat találok el. Elhallgatásokat, kibeszéletlenségeket, megérett, de kibuggyani nem tudó tehetetlen dühöt. Páran a pártfegyelemről is meg akartak győzni, elfelejtve, vagy nem tudva, hogy nem vagyok és nem is leszek párttag. Voltam már, elég is volt egy életre.
Na, a lényegre vissza. Mindenáron Orbántűzni és azonnal. Jó. Bárkivel szövetkezve, akár az ördöggel is. Ez is jó. Mindegy mit művelt korábban, mindegy kicsoda, csak szépen mindenki kapaszkodjon össze, üljenek a lányok a fiúk ölébe, és virágesőben meneteljük le a Fidesznyikeket. Oké. És akkor nyerünk, és a Narancs helyén megnyílik végre a Paradicsom.
Jó, mondom, képzeljük el. De akkor ne csak 2014 áprilisáig, de nézzünk tovább is. Nyertünk, király. Van egy szűk parlamenti többség. És megkezdődik a koalíció megalakítása. Mesterházy miniszterelnök, Fodor környezetvédelmi miniszter, Magyar oktatásira nyomul, Gordon éles harcot vív Puchlacival a gazdasági miniszteri székért, Szekibácsi meg honvédelmi miniszter. Belügyminiszter meg mondjuk a Szanyitibi. Gyurcsány persze sehol, vezetheti a DK parlamenti frakcióját, az még tán belefér, csak ne szólaljon föl.
Hát igen. Tódulni fog a Nép az utcára örömünnepet ülni, hogy végre milyen klassz kormánya van. Tisztességes, villogó intelligenciájú, hittel telt emberek vezetik az ország hajóját. És hát tartalmi kérdésekben is nagy lesz az összhang. Ezek az emberek soha nem árultak el senkit, mindig is a közérdeket tartották szem előtt, eszükbe sem jutott különutazni, vagy a Fidesszel milliárdos háttéralkukat kötni.
És beindul az elszámoltatás, Hisz a Nép első számú óhaja ez lesz. A Belügyminiszter utasítja a rendvédelmi szerveket a politikai érdekekre való tekintet nélküli bátor nyomozásra. Parlamenti vizsgálóbizottságok alakulnak, a közbeszerzések ügyét a Puchlaci vizsgálja, ha alulmarad Gordonnal szemben a gazdasági minisztériumért folytatott öldöklésben. Szekibácsi meg a Magyar Polipügyi Vizsgálóbizottságot vezeti, Magyar Bálint szakértő támogatásával.
És minden világossá válik, bátor ügyészek és nyomozók csak úgy viszik el sorra a politikusokat. Na persze lesznek azért kínos pillanatok, mikor a Puch-féle bizottságról akarják majd elvinni a bizottsági elnököt, meg Szekibácsi és Bálint is gyorsan fölmerül, de hát a tisztaságért mindent.
És a kormány és az Őt támogató parlamenti többség stratégiai iránytévesztések nélkül simán kétharmados fölhatalmazást kap a folytatásra 2018-ban a Hálás Néptől. Lehetnek persze kisebb bakik, mikor az ügyészek épp elviszik a többséghez nélkülözhetetlen kormánypárti honatyák egy részét, de talán közben a Fidesz is fogyni fog, a többség megmarad.
Ja, azzal nem számoltunk, hogy a teljes végrehajtó hatalom 9 évre kétharmaddal bebetonozást nyert, dehát kicsire nem adunk. Az elmozdíthatatlan Polt biztosan készséggel teszi majd a dolgát, mert olyan. A Nemzeti Bank is minden pillanatban segíti a kormány egységes, parciális érdekektől mentes, maradéktalanul tisztességes gazdaságpolitikáját.
Na, akkor kicsit most megállunk. Vagy inkább fölébredünk. Igen, akár így is lehetne. De valóban így lesz? Akik a mindenáron való összefogást preferálják, azok egy ilyen forgatókönyvet milyen valószínűségűnek tartanak? Merthát van ám egy probléma az ördöggel való cimborálással. Hogy az elviszi ám a lelket cserébe.
Szóval van egy kis bibi a nagy összefogósdival. Nevezetesen a rókafogta csuka esete. Hogy akikkel nyerünk, azokkal együtt is kell ám kormányozni. Mert ők is hatalomba kerülnek. És nélkülük eltűnik a parlamenti többség, az meg káoszhoz vezet, amit Orbán azonnal ki is fog használni. És visszajön percek alatt négyötöddel.
2006 nagyjából ugyanezzel a forgatókönyvvel zajlott. Feri behúzta a két megfáradt pártot magával kormányozni, és az első adandó alkalommal elárulták. Mivel Ők is hatalomba kerültek. És az egész ciklus a Miniszterelnök sakkban tartásáról szólt. A kormányzás ellehetetlenüléséről. Amit szokás szerint Orbán persze ki is használt, káoszhangulatot teremtve, apellálva és sikerrel a Nép rend iránti vágyára.
Az MSZP némely mérvadó politikusának mocskos háttérjátszmái miatt rendült meg a kormányzás hitele, következményesen Orbán kétharmaddal nyert. És akkor most fogjunk össze mindenkivel, ugyanazokkal, akik egyszer már gyakorlatban bizonyították, hogy mit kezdenek a Gyurcsánytól ajándékba kapott hatalommal. Nagy jövő elé nézünk, valóban.
És hallom az érvet: először nyerni, aztán tisztogatni. Ja, ugyanez volt 2006-ban is a koncepció. De hogy tisztítjuk ki azokat a kormánytöbbség elvesztése nélkül, akik közben annak fönntartásához nélkülözhetetlenek?
Hát, aki szerint ez egy járható út, annak őszintén gratulálok. Százszor okosabb mint én, hisz olyan dolgokat lát előre nyilván, amik az én tyúkeszembe nem bukkannak be. Mondjuk Csoda történik. Megérkezik a Macskafogó Csodamasinája, és az addigi amorális harácsolók Nemeslelkű Terézanyává alakulnak.
Éljen az Összefogás! Mindenáron!
Vajon meddig élne?
