Ez lesz a végeredmény április 6-án. Kormányváltás-Fidesz-Jobbik-LMP-Resztli. Ezeket tessenek behelyettesíteni a számokhoz. Hogy mire alapozom? Semmire és mindenre. Egyszerűen itt az a pillanat, ami 1998 óta minden kampányban eljött egy órára. Megérzem az eredményt, és még sosem tévedtem.

A Nyolckeres SZDSZ-esek ismerik ezt a speckó adottságomat. Mégis a hosszú évek alatt sokan fogadtak velem a végeredményre. Mindig nyertem. Matekossal, jogásszal, sakkmesterrel, közgazdásszal, mindenféle képességű és képzettségű emberrel szemben. Ha a nyereményemet egy helyre összehordtam volna, tonnaszám foglalnák el a lakásomat a rekesznyi viszkik és pezsgők. De sosem kértem el a nyereményt, mert nem az volt a lényeg.

13 választáson tettem ilyen becsléseket. Mind a tizenháromnál csontra bejött. Százalékos pontossággal. Minden alkalommal kockáztattam, hogy hülyét csinálok magamból egy ilyen ösztönből, hatodik érzékből jövő becsléssel, de egyszer sem tévedtem, ez van. Nyilván nem varázslat a dolog, nem üveggömb, hanem csak egyszerűen egy tudatalatti számolgatás, mérlegelés, ami aztán kidobja egy adott pillanatban a végeredményt. Ha egy kampányban benne vagyok, ebbe pedig most a toll fegyverével igencsak belemerültem, akkor rengeteg inger ér. Képek, szavak, viselkedések, és a sokszorosa annak, amit az agyam tudatosan földolgozni lenne képes.

Nem is erőlködöm ilyesmivel, bár olvasóim nyilván látják, hogy azért a választási matek, és a konkrét kampánypszichológiai, és technikai motívumok sem idegenek tőlem. Szóval ahogy belemerülök egy kampányba, és átveszem annak a belső dinamikáját, az agyam tudattalan része elkezdi szkennelni a történéseket. Fölpörög, elkezd csendben információmorzsákat gyűjteni, elemezgetni. Ilyenkor érzem, hogy megindult a belső lottókeverő, és türelmesen megvárom, hogy mit dob ki a végén.

Van egy pillanat, amikor már átcsap bennem is a valóság a vágyképbe. Rám is hat a kampánypszichózis, emberből vagyok, előbb-utóbb a lelkesedés fölülírhatja az objektivitásomat. De mindig van egy pont, amikor a tudatalatt földolgozott információtömeg objektív számokká érik. Aztán már magam sem teszek további becsléseket, mert azokban már a wishful thinking is megjelenne.

No, lehet hülyézni, bolondozni, bármit tenni, de ezt már megszoktam. Minden egyes ilyen becslésemnél ugyanaz volt a reakció. Honnan tudod, mi támasztja alá, és a többi. Aztán csontra bejött és akkor csönd lett. Aztán a következő aktuális választáson mindig újrakezdődött, mert az nem lehet, hogy a Szabó megint eltalálja. Pedig de. Mindig.

Úgyhogy ismét vállalom a totál lehülyézés ódiumát, azzal a 13 választás alatt kiforrott lelkinyugalommal, amelyik megalapozza, hogy higgyek saját becsléseimben. Nagyjából félórája dobta ki az agyam a fönti adatokat. Most megírom, mert a legjobban én ismerem magamat. Ha ezen most elkezdenék filózni elemző aggyal, akkor nemsokára már más adatokra jutnék. Pedig ez a valós. Ez a mindig telibetaláló érzület.

Nem fogom most ezt az eredménysort szétbontani, mandátumbecsülni. Ez nem a listás eredmény, hanem a bármilyen módon - egyéniben, listán - egy politikai erőre leadott szavazatok összessége. Gondolom a külhoniak miatt a Fidesz listán jobb lesz a 38%-nál, egyéniben meg rosszabb. Mondom, ez egy poolozott adatsor, se országos megoszlás, se semmi. Csak így durr bele.

Egyben mindenkinek választási fogadást ajánlok. Nem anyagi, hanem elvi a tét. Csak tessenek ellenbecsléseket tenni, azokat itt, ehhez a cikkhez hozzáírni, és áll a fogadás. Nem fogom azt mondani, hogy biztosra nem fogadok, mert az hülyeség. Az ember épp hogy abban fogadjon, ami biztos, nemde. Márha nyerni akar.

Szóval akkor mégegyszer: 60%-os részvétel mellett a Kormányváltás 47%-ot, a Fidesz 38%-ot, a Jobbik 11%-ot az LMP 3%-ot, a Resztli mindösszesen 1%-ot szerez. Ez van. Illetve pontosítsunk.

Ez lesz.