Folytatom a Férfias Játékokat. Aki nem olvasta az első részt, az pótolja a kiemelt linken, mert különben nem fogja mélységében érteni, amiket írok. A leírtak személyes tapasztalatokon, átélt eseményeken, sokfelől megszerzett és lehetőségeim határa között összerendezett információtömegen alapulnak.
Nem hiszem, hogy nagyon sokan fölfigyeltek volna rá, de Lázár János a 2006-2010 közötti MSZP-SZDSZ kormányzás alatt a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottságának Elnöke volt. Ebben a pozíciójában kezdte kiépíteni azokat a rendőri, titkosszolgai kapcsolatokat, amikről a későbbiekben szó lesz. Ezidőtájt a legfőbb ellenlábas, aki akkor még nem volt az, Pintér Sándor épp civil volt. Mint az első részben leírtam, a Pintér az Pintér. A rendőri vezetők legnagyobb része akkor is Őt tartja a Nagyfőnöknek, mikor épp nincs formális pozícióban.
Lázár egy amorális lény, gondolom ez az idők folyamán kiderült. Azt a négyévet, amíg ellenzéki létére a Rendészeti Bizottságot vezette ügyesen használta föl. Kapcsolatokat teremtett a legfölső rendőri vezetésig. Az általam ismert legmagasabb kapcsolata Fülöp Valter volt. Fiatal, tehetséges rendőrtiszt villámgyors karrierrel, szociológiailag nem a régivágású idősebb tisztigárda embere. Ha a fényképet megnézi az Olvasó, önmagáért beszél: nem egyenruha, nem feszes tartás, laza, magabiztos. 2007-ig minden kormány alatt töretlenül ível fölfelé a karrierje a Budapesti Rendőrfőkapitányságon, majd 2007-ban a XII. kerület rendőrkapitánya lesz. Azé a XII. kerületé, amelynek polgármesterét Pokorni Zoltánnak hívják, és a Fideszes polgármester-lobbi egyik legbefolyásosabb tagja Kósa Lajos és Rogán Antal mellett. És persze az akkor már helyi üzleti és politikai hátországát Hódmezővásárhely polgármestereként fölépítő Lázár is gyorsan ebben a Klubban találja magát.
Ezek a Fiúk összejárnak, Kocsis Máté ebben az időben épp az én korábbi javaslataimnak megfeleően Csécsei Béla SZDSZ-es polgármester döntése következtében már a Nyolcker Alpolgármestere, és jóbarátom. Erről a Fideszes Klubról Kocsis beszélt nekem sokszor, mert mint fiatal titánt Őt is néha meghívták ezekre az összejövetelekre. Ez a Klub nem fordult soha a nyilvánossághoz, csak volt, és olyannyira nem szerette volna, hogy léte kitudódjon, hogy hétvégi összejöveteleiket többnyire Erdélyben tartották, Orbán figyelmétől távol. Az egyik ilyenen Kocsis Máté is jelenvolt, mesélt is eleget erről.
De vissza a rendőrökhöz. Itt fedezték föl maguknak a Polgármesterfiúk Fülöp Valtert, aki szociológiailag sokkal inkább hozzájuk tartozott, mint a Pintér vonalhoz. Pokorni kerületének Rendőrkapitánya, ideális pozíció, hogy a megfelelő helyzetbe hozhassák egy rendőrségi ellenerő kiépítésére Pintér Főtisztjeivel szemben egy választási győzelem esetén. Magam azt gondolom, hogy Lázár már a Polgármesterklubban is kettősügynök volt. Épp azért lehetett Orbán gyorsan futtatott kegyeltje, mert jelentett Neki minden olyan mozgolódást, mely Viktor teljhatalmát alááshatta volna. És azt is gondolom, hogy Lázár Rendészeti Bizottsági Elnöki pozíciója valójában arra irányult, hogy a Fidesz választási győzelme esetén 2010-ben elfoglalhassa a Belügyminiszteri posztot.
A választási győzelem meg is lett, csakhát ahogy mesélik, Pintér besétált a Viktorhoz, és a maga sokattudó és sokatmondó módján bejelentette igényét a tárcára, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, meg is kapta ízibe. A hűséges Lázárnak, Orbán besúgójának persze gyorsan találtak helyettesítő posztot: Parlamenti Frakcióvezető lett. Neki való hely, ha már az erőszakszervezeteket nem felügyelheti, akkor teheti ezt a Fidesz hatalmas parlamenti képviselőcsoportjával. De Lázár hosszú távra tervez. Attól még, hogy a Belügyminiszterséget Pintérrel szemben elbukta, nem mondott le a rendészet fölötti autoritásának kiterjesztéséről. Létérdekévé vált, hogy bizalmi emberével töltesse be a korábban általa birtokolt Rendészeti Bizottságelnöki Posztot. Ő javasolta Kocsis Mátét Orbánnak erre a pozícióra. De mivel akkor még, frissen a 2010-es választások után Kocsis nem volt pártkatona, ezért maga Viktor közölte a Kocsissal, hogy Ő lett kijelölve a Bizottsági Elnöki posztra.
Namost ezt csak úgy az ülésteremben megállva egy percre közölte a Nagyúr az akkor még icipici Mátékával, és várta a válaszát. Persze a válasz egy azonnali parancsértettem volt. Aztán Kocsis az első pillanatban, ahogy tehette, kiszaladt az ülésteremből, és hívott engem, hogy baj van, bepottyantották ütközőnek a Pintér meg a Lázár közé, még aznap üljünk össze közös kocsmánkban, a Vaskapuban, és beszéljük meg, hogy lehetne ezt az egészet megúszni. Merthát mikor hegyek mennek egymásnak, akkor nem jó a rossz oldalon legelészni, nemdebár. A szokásos éjszakába nyúló, négyszemközti megbeszélés volt, mert akkor ez nekünk marha rosszul jött. Évek óta tartó politikai szövetségünk ugyanis nem arra irányult, hogy Ő a Fideszben csináljon pártkarriert, hanem arra, hogy a Nyolcker polgármestereként teremtsen magának olyan puvoárt, mint Pokorni, vagy Kósa, akik már nem kapnak pártutasítást, mert megvan a saját hátországuk helyben.
Szóval a Kocsis ilyetén bepottyantása a semmiből a Lázár még ki sem hűlt Bizottságelnöki székébe, na ez marha rosszul jött. Sokórányi megbeszéléssel odáig jutottunk, hogy a létező legpasszívabb bizottságelnöki magatartást kell tanúsítania, és maradunk az eredeti célnál: Fideszt, Parlamentet csak megúszni, és a Nyolckerre koncentrálni. Maradjon ki lehetőleg a Pintér-Lázár Balhékból, ne vállaljon üzenetközvetítést, és ami a legfontosabb: ha kirobban egy konkrét, elkerülhetetlen csata, akkor álljon a Pintér mellé. Elvi, és gyakorlati okokból is. Mindkettő sík egyirányba ment: a Pintér az nem Fidesznyik, hanem Pintér. És ha mi azt akarjuk, hogy Kocsis Máté pedig mielőbb önmaga jogán váljon Polgármesterré, és ha döntésre kerül a sor, akkor a polgármesterséget és ne a Fideszt válassza, akkor értelemszerűen nem kötődhet be a nettófideszes Lázárhoz.
Közben pedig Lázár a háttérben intézkedett: Fülöp Valter rendőrezredes a kerületi kapitányi székből azonnali hatállyal bepottyant a Budapesti Rendőrfőkapitányság második legmagasabb pozíciójába: Ő lett a Főkapitány bűnügyi helyettese, minden bűncselekmények és nyomozások csaknem teljhatalmú ura. Pintér kinevezte a saját emberét, Tóth Tamást Budapest Rendőrfőkapitányának, és innentől a Rendőrháború minden fronton megkezdődött. Ezzel elértünk a Fidesz kormányzás indulásáig, tisztáztuk a Főszereplőket. Pintér Belügyminiszter kontra Lázár Fidesz Frakcióvezető. Kocsis Máté Bizottságelnök az ütközőponton, Tóth Tamás, Pintér jobbkeze Budapest Rendőrfőkapitányaként és Fülöp Valter, Lázár jobbkeze pedig az Ő kulcspozícióban lévő és kulcsterületet vivő helyetteseként. A színpad kész, a cselekmény indul.
A következő részben.
FOLYTATÁS!!!
A Lázár-Pintér Háború egyik leglátványosabb ütközete, nem is akármilyen méretű, a Fidesz kormányzásának elején kirobbant. Megvárták még az őszi önkormányzati választást, és aztán durrbele. Biztosan emlékeznek az Olvasók a Rendvédelmisek nagy tüntetéseire, mikor rendőr állt rendőrrel szemben az utcán, tűzoltók hozták helyre a tűzoltók által megnyitott utcai tűzcsapokat, meg az egész Nagy Balhéra. Ennek az alapja annyi volt, hogy a Fidesz Parlamenti Frakciója beleállt a Rendvédelmisek korkedvezményes nyugdíjának elvételébe. Akkor ezt költségvetési okokkal magyarázták, de a hátteret ismerőknek már akkor is kilógott a lóláb. Ami meg azóta költségvetési ügyekben 4 év alatt zajlott, az meg még a legnaivabbaknak is megmutatta: arra van pénz, amire akarják, arra meg nincs, amire nem.
Tán elsiklott fölötte a Kedves Olvasó, ezért elmondom mégegyszer, mert fontos: a Fidesz Parlamenti Frakciójából jött az indítvány. Nem a Belügyminisztériumból, Pintértől és nem Orbántól, a Miniszterelnökségről. hanem Lázártól. Honnan tudom? Kocsis Máté Rendészeti Bizottsági Elnöktől. Ugyanis azonnal ütközőzónába került. Ha Pintér, mint Belügyér hagyja az összes rendvédelmi dolgozó ilyen szerzett jogait kinyiffantani, akkor az amúgy a befolyása alatt lévő ágazatban a hatalma megrendül. És ez volt a valódi cél. Okos, bár gátlástalan húzás. Egy egész szektort lecsapni, azért cserébe, hogy a Belügy előbb-utóbb Lázáré lehessen: tipikusan az a teljesen amorális magatartás, amit Lázártól megszoktunk.
Pintér rettenetesen nehéz helyzetbe került. Nem mehetett szembe a Fidesz Frakcióval, mert parlamenti minimálháttér nélkül tarthatatlan helyzetbe kerül, Orbán meg az ügyben hátradőlt, és kivárt. Leköteleződött Lázárnak addigi háttérjátszmái miatt, éshát Pintér elfoglalta a belügyminiszterséget, Lázár ekként jogosult volt egy kis bónuszra kárpótlásként. Viktor meg nagy egyensúlyozóművész, kedveli az oszd meg és uralkodj elvét és gyakorlatát, de gondolom ezzel nem mondtam újdonságot. Mindig egyszerre futtat két egymást gyűlölő riválist egy adott hatalmi szegmensben, hadd irtsák csak egymást, és így soha nincs a saját széke veszélyben, mert mindenki a Másikkal és nem Vele van elfoglalva. És a Rendvédelmisek korengedményes nyugdíjának elvétele olyan ügy volt, amiben nem foglalt állást.
Nálam az Ügy úgy jelentkezett, hogy Kocsissal próbáltuk kitalálni, hogy ússzuk meg úgy a dolgot, hogy Neki ne kelljen egyikkel se szembefordulni. Lázár politikai versenytársa a Fidesz Frakcióban a Rogán, így Őt lehetett mozgósítani, hogy támadja hátba Lázárt, gyengítendő a Pintérre, és ekként a kettejük között ütközőponton lévő Kocsisra nehezedő nyomást. Ott üldögéltünk Kocsis konyhájában a Baross utcában és szívtuk egyik cigit a másik után. Lehetett volna kompromisszumot kötni, mert még racionális is lett volna. Valóban voltak túlzásba vitt korengedményes nyugdíjak, bőséggel ritkítani lehetett volna azokon, de az általános rendszert teljesen megszüntetni: ez indokolhatatlan volt. És persze az összes rendvédelmis szakszervezet közben már Kocsist csesztette, mint Parlamenti Bizottságelnököt. A Szakszervezetek is belementek volna egy józan középutas verzióba, Pintér is elfogadta volna, Kocsis tehát ebbe az irányba ment.
Csakhogy Lázár nem akart kompromisszumot. Ráhörgött Kocsisra, hogy tudja a dolgát, nem azért foglalhatta el a Lázár által még melegen átadott bizottságelnöki széket, hogy azt komolyan is vegye. Tessék a Frakció akaratát képviselni, vagy egyszerre lesz kirúgva a bizottságelnöki és a szintén Lázártól megkapott Frakcióvezető-helyettesi székből. És ez volt az az első pillanat, amikor Kocsis stratégiai kérdésben nem hallgatott rám. Én ugyanis azt mondtam Neki, hogy ennél jobb nem is történhet vele. Visszaáll az eredeti szitu, lesz belőle mezei parlamenti képviselő, megszabadul a pártpozícióktól, kikerül a Lázár-Pintér Háborúból. Úgyhogy csak rúgassa ki magát a fontos posztokról, és térjünk vissza a Nyolcker Ügyeire. De nem, tán hiúságból, tán mert vérszemet kapott: behódolt Lázárnak, és saját kompromisszumos, a Szakszervezetek és Pintér által is elfogadható javaslatát visszavonta. Hiba volt. Ha úgy tetszik ez volt az Ősbűn.
Végtelen cinikus Lázár akcióval a törvény elfogadva, és Pintér odadobva a saját ágazatának: nesze, nyugtasd meg Őket, magyarázd el Nekik, hogy ez van. És nagyon kemény Csapda is. Hiszen ha Pintér elveszti a törvény betartatásával a hatalmi hátterét jelentő rendvédelmi szervezeteket, akkor már csak idő kérdése, és Lázár elfoglalhatja a kiszemelt Belügyi tárcát. Ha meg nem megy bele a partiba, és lemond, akkor ugyanaz a helyzet. Ha pedig nem hajtja végre a törvényt, szabotál, szervezkedik, akkor meg Orbán kap szabat kezet Pintér eltávolítására. Szóval Pintér élete legnehezebb feladata elé került. Biztos emlékeznek az Olvasók, mikor kiment a rendvédelmis tüntetők közé. Elmagyarázni, megértetni azt, amivel maga sem értett egyet.
A rendvédelmisek kemény emberek többnyire, szeretik a bátorságot. Így az a gesztus valójában egy tovaterjedő Túlélési Gyakorlat első akciója volt. Valszeg Pintér helyében mindenki lemondott volna egy ilyen helyzetben. De sokadszor mondom: Pintér az Pintér. Beleállt az ütközetbe, és ezernyi szálon sikerült is az idő folyamán megértetnie az ágazat nagyobb részével, hogy lassan majd helyrehozza a most elszenvedett károkat, csak most nem tehet semmit. És elfogadták. Üvöltve, dübörögve, amire minden okuk meg is volt, de végül Pintér viszonylag kis károkkal megúszta a dolgot. Ha ez nem így történik, a Belügyminisztert már régóta Lázárnak hívnák, és bizony megtapasztalta volna az ország, hogy az mit jelent.
Na, innen folytatom majd tovább.
