Gondolkodó ember számára nyilvánvaló, hogy a nem válaszolók számának radikális növekedésével a közvéleménykutatók módszertana használhatatlanná vált. Vagy kitalálnak valami újdonságot, vagy közröhej alanyaivá válnak április 6-án.
Írtam már erről többször, sokan mások is, nem kell újra belekanyarodni. Ha egy folyó kiszárad, akkor ki kell szállni a csónakból és gyalog továbbmenni, mert az iszapban nem igazán siklik a csónak. Ha Ők nem teszik meg, majd megteszem én. Illetve hogy pontos legyek: már megtettem.
Ha az emberek háromnegyede egyáltalán nem hajlandó semmit mondani politikai preferenciáiról, akkor arra nem az a jó válasz, hogy felhabosítjuk a maradék egynegyednyinek a véleményét. Hanem az, hogy kitaláljuk: hogyan lehetne mégiscsak megtudni, hogy a döntő háromnegyedrésznyi polgártársnak mi a véleménye.
Kísérletező habitusú emberként ha valami ötlet az eszembe bukkan, akkor azt ki is próbálom. Erőforrásaim korlátozottak, így aztán kompromisszumokra kényszerülök magánkutatásaim közben. De ha jól sikerül célozni, akkor nem baj, hogy nincs ágyúm, csak puskám, ha azzal telibe találok, eléggé ütős lesz.
Ami igazán érdekes, az a társadalmunk nem válaszoló, rejtőzködő háromnegyedének a véleménye. Ők nem válaszolnak kérdezőbiztosoknak, mert számukra túl nagy a kockázata bármilyen ismeretlentől jövő telefonhívásnak, és bárkinek, aki egy árkus papírossal a kezében akar tőlük megtudni érzékeny információkat. Kies országunkban ugyanis mostanra a politikai hitvallás érzékeny információvá vált. Állásvesztés lehet a vége egy nem megfelelő helyen és időben elmondott karakán véleménynek. Úgyhogy a Zemberek inkább nem mondanak semmit, mert az a tuti.
Ha mégis meg akarjuk tudni a véleményüket, akkor olyan helyen kell tudakozódnunk, ahol biztonságban vannak. Ahol kötetlenül viselkednek, nem titkolóznak, mert minek. Hamár idáig gondolatban eljutottam, akkor nincs is nehéz dolgom. Egyszerűen keresnem kellett egy olyan élethelyzetet, amiben az emberek biztonságban érzik magukat, és beszélgetésbe elegyednek a kérdezővel. Heuréka. Ezt a helyet Taxinak hívják.
A Taxiban az ember nem változtat a viselkedésén. Beül, teszi tovább a dolgát, magát a sofőrt pedig célbajuttatási eszközként fogja föl, nem pedig potenciális besúgónak. Mert a taxisok valóban rengeteg dolgot hallanak és látnak a hétköznapi rutinjuk során, és valóságosan nem szokott kimenni tőlük semmi infó. Jól fölfogott érdekük is ez, személyre szóló infók kiadása után könnyű visszanyomozni, ki volt a sofőr, és magára a taxizásra, mint olyanra sem vetne túl jó fényt, ha személyhez kötődő titkok látnának tőlük napvilágot.
Mivel ilyesmi nekem sem állt szándékomban - nem az egyes személy véleménye az érdekes, hanem azok összessége - ezért fölkerestem rettenetes mennyiségű taxis ismerősöm közül kettőt. Mindketten nagy dumások, de nem a zavaró fajtából, ezért választottam őket. Pályaelhagyók, az egyik tanár, a másik építészmérnök, csak a lóvé miatt taxiznak, intellektuálisan, verbálisan pengék, és nem tagjai egyik szekértábornak sem. Szóval március elsején összültünk hármasban és megbeszéltük a módszertant. Élvezték is a dolgot, mert saját maguk is kíváncsiak voltak. Vagyinkább lettek a beszélgetés végére.
Na, túl mélyen nem megyek bele a módszertanba - ha úgy tetszik, az én szellemi termékem, én ingyen találtam ki, Ők ingyen hajtották végre, akik meg ilyesmiből élnek, találják ki a sajátjukat -, de elég átfogó képet bírt festeni a magyar politikai közvéleményről. Nem reprezentatív, nem halálpontos, nincs benne területi súlyozás, semmi ilyesmi. Viszont arra alkalmas, amire kitaláltam: megtudni valamit a társadalom rejtőzködő háromnegyedének pártpreferenciáiról. És akkor mondom a lényeget.
Saját április 6-ra becsült választási eredményemhez képest a Kormányváltás rosszabbul, a Fidesz kicsit jobban, a Jobbik sokkal jobban, az LMP kábé ugyanúgy áll. Nagyjából úgy áll a helyzet, hogy a Fidesz meg a Kormányváltás azonos erejű, a Jobbik meg nagyjából bármelyiknek a kevesebb mint felénél található. Az LMP nudli. A 60%-os becsült részvételi adatom helytálló, inkább több lesz, mint kevesebb. Ha számosítani akarom, nagyjából így nézne ki: Kormányváltás 40%, Fidesz 40%, Jobbik 15%, Lmp+Mindenmás összesen 5%. Mégyszer mondom: nem reprezentatív, de benne vannak a a rejtőzködők is.
Elkötelezettség szempontjából is érdekes a dolog. A Jobbikosok nagyrésze fanatikus. Menni fog, ha esik, ha fúj. A két nagy táborban viszont ugyanolyan jellegű a móka: sok a jobbhíján szavazó. Nagy az arányuk, nagyjából a felük ebbe a kategóriába esik. A Fideszre szavazók rühellik a szocikat, a Kormányváltók meg a Fideszt. Magyarul protesztszavazás készül, jelen állapotban nem az döntene, hogy ki mit akar az országgal, hanem az, hogy ki kit utál jobban. Tipikus magyar választási szitu, 20 évnyi Népbutítás tragikus következménye.
Szintén a Népbutítás hatása jön le abból is, hogy nem kíváncsiak bonyolultabb összefüggésekre. Benyomások alapján döntenek, az egyértelműen kijött. Nagyjából az a helyzet, hogy érzéketlenek a korrupcióra, leszarják az ígéreteket, a különböző szakpolitikákat. A Simon Ügy csak néhány Vérjobbikosnál, meg Vérnarancsnál jött elő, pedig az egyik olyan dolog volt, amire még direkt rá is tereltettem a szót. Legyintenek. Mindenki lop, csak van akiről kiderül, van akiről nem. A fideszesek szerint a sajátjaik is lopnak, de legalább ügyesebben, hahaha. Az utolsó napokban jött elő a Zuschlag Ügy, így arra is tereltettem a szót. Semmi. Nihil. Ez a része a Fidesznyik kampánynak nem jön be. Pont ugyanúgy, mintahogy a Kormányváltás ellencsapásai sem. A Politikus az Lop. És pont. Nem izgalmas téma, ugorhatunk.
A tudatosabb fele a választóknak a Fidesznél azt emeli ki, hogy azok legalább építenek. Hogy legalább olyanból lopnak, amiből lesz is valami. A Kormányváltóknál sem az a téma, hogy a Fidesz széthordja az országot, hanem inkább két egyenértékű dolog. Az egyik a demokrácia sorvasztása, mint az erőszakpolitika legkönnyebben megfogható jele, a másik meg a Keletre menős történet. Rettenetesen kevés az, mindkét táborban, akit egyáltalán érdekel, hogy egyébként mit akar egyik vagy másik erő az országgal csinálni, ha kormányra kerül, vagy épp ott marad. A Fideszes szavazót nem érdekli, hogy nincs programjuk. Csinálják csak úgy, mint eddig, építkezzenek, és csak nyomják le a komcsikat. A mi szavazóink is nagyjából ilyen szinten mozognak. Szűnjön meg az erőszakpolitika, nem kell a Kína, meg az Orosz, Orbánt meg jól pofán kéne vágni. Ha lehet lesittelni.
Itt most megállok, majd frissítésekben folytatom, mert nemcsak figyelőként támaszkodtam a két emberre, hanem néhány témát be is dobattam velük, figyelendő a reakciókat. Szóval rengeteg információ gyűlt össze a 10 nap alatt, szűrögetnem kell még, mi a fontos, mi nem az. Aztán persze majd fogok következtetéseket is levonni, meg javaslatokat is tenni, de elsőre ennyi most elég, már csak a cikk mérete miatt is.
Folytatom.
Bár ígértem a folytatást, de ebben a formában nem teszem meg. A cikk ugyanis láthatóan "nem megy át". Az olvasottsági rátája még friss cikként is alatta marad a tegnapi és tegnapelőtti írásoknak, ebből meg az következik, hogy valami miatt az Olvasók nem tartják elég jónak. Tán a taxisok miatt, tán a módszertan miatt, tán csak már a közvéleménykutatás mint olyan vált érdektelenné. Sok magyarázat elképzelhető, de egyvalami biztos: kevesen olvassák. Mivel nem szenvedek témahiányban, így aztán ez a cikk ennyi volt. :)
