Idő van, Liberális Barátaim. Én már egy hónappal ezelőtt lemásztam az Elefántcsonttoronyból, fölvettem a Kampányvértet és minden erőmet és lehetőségemet az Orbánűzés érdekében mozgósítom. Ezt kérem Tőletek is.
Nem érzelmi alapon, nem Kuncze vagy Bauer Tamás miatt kérem ezt, hanem merő racionalitásból. Egy percig nem gondolom, hogy azért akartok távolmaradni a választástól, mert fideszbérencek, árulók, ostobák, sértettek, vagy bármi ilyesmik lennétek. Ez hülyeség, aki ezt gondolja, mondja, az semmit sem tud a liberális lélekről és gondolkodásról.
Mi nem keverjük össze a hit és a ráció helyét és szerepét. Hiszünk egy jobb társadalomban, távlatos célként ez a hit adott mindig is erőt, hogy kispártként is utolsó leheletünkig küzdjünk. De a kívánatos úton mindig az ész, és nem a szív döntései alapján lépegetünk. Nem vagyunk köldöknéző vitakörök, én pontosan tudom, hogy ha kitűzünk egy közös célt, akkor azért keményen és határozottan tudunk megküzdeni.
Nem akarok, és nem is tudnék az érzéseitekre hatni, de az eszetekre megpróbálok. Elmondom, hogy én milyen észérvek miatt jöttem le az Elefántcsonttoronyból és szálltam be a harcba. És kérlek, gondoljátok végig, hogy érveim nem elégségesek-e ahhoz, hogy Ti is ugyanezt tegyétek.
Szóval én azért költöztem eleve az Elefántcsonttoronyba, mert nem kívántam asszisztálni ahhoz, hogy megint puszta gengszterváltásról szóljon a választás. Puchlaci meg Szekibácsi, meg a hasonszőrű vörösök nem alternatívái a Simicskáknak meg a Lázárjaniknak. Együtt, egymást váltogatva, de a háttérben összedrótozva ürítették ki 2 évtized alatt a demokrácia fogalmát és növelték meg valós tevékenységükkel a népünk ingerküszöbét a korrupcióra.
Félfeudális urambátyám-rendszerből pedig mindegy, melyik van hatalmon. A Nádor, meg Ispáncserék nem hoznak Európát, csak a Vadkelet harsányabb vagy sunyibb verzióit. Nekünk a Nádori-Ispáni Rendszer ellen kell küzdenünk, és ebben nincs és nem is volt közöttünk véleményeltérés. És ahogy az ellenzéki összefogás létrejött, kemény MSZP dominanciával, erőből lenyomva a többi demokratikus erőt, az bizony kiábrándító volt.
Azóta azonban sok minden történt. Elégminden ahhoz, hogy az Elefántcsonttorony alapjai megrendüljenek. És változó peremfeltételek között nem lehet ugyanazt a stratégiát végigvinni, mert a túlhúzott rugalmatlanság az már nem racionális, hanem érzelmi reakció. Dac, ha röviden akarom megfogalmazni, ami valójában semmire sem jó.
Én azért voltam hónapokon át az Elefántcsonttorony egyik prófétája, mert valós veszélynek tartottam, hogy egy MSZP dominanciájú ellenzéki összefogás rettenetes bukáshoz vezet a választáson. És nemcsak a jelent, hanem a jövőt is ellehetetleníti. Mert az MSZP bukása magával rántja a frissen keletkezett Új Demokratikus Ellenzéket is, a DK-t és az Együttet. Vagy ha magától nem semmisülnének meg, akkor bűnbakként lesznek aztán föláldozva a vereség oltárán. És akkor 2018-ban is esélytelenek leszünk a Disznófejű Nagyúr Bandájával szemben.
Csakhogy jött egy Simon Ügy. Taktikailag jó húzás a Vérnarancsoktól, de stratégiailag hibás lépés. Gyakran történik az meg, hogy ami rövidtávon jó, az hosszabb távon ellenkezőjébe fordul. A Fidesznek elemi érdeke lett volna, hogy az MSZP-t békén hagyja, lévén a rengeteg bizonytalan szavazó épp miattuk vált azzá az évek során, és aligha fog ugyanarra a szekérre fölszállni, ahonnan már leszállt. De a Fidesznyikek türelmetlenek voltak, és ütöttek egy nagyot. Az ellenzéket azonban ez végülis nem kiütötte, hanem egy kijózanító pofon erejével hatott.
Mint hosszú időn át gyakorlati politikaművelők tudjuk, hogy a legnagyobb jó elvén ritkán lehet döntést hozni. Törekedni kell rá, de ritkán lehet egy nagy ugrással kihelyettesíteni az okos apró lépések sorozatát. És a Simon Ügy kezelése összességében pozitív volt. Nemcsak arra gondolok, hogy saját tempójukhoz képest a Szocik gyors és viszonylag határozott lépéseket tettek, hanem arra is, hogy aztán a háttérbe is vonultak.
Ilyet biztos hogy egy Puchlaci-Szekibácsi Tandem soha nem tett volna meg. Valami tehát változott az MSZP-nél. Racionálisabban és gyorsabban cselekedtek, mint azt múltjuk ismeretében vártam. Teret engedtek a két kisebb Demokrata Pártnak, pedig nyilván tisztában vannak vele, hogy a választás után ennek lesz jelentősége az új hatalmi egyensúlyok kialakításakor. De mégis bevállalták, ez pedig elismerésre méltó.
A Simon Ügy ráadásul keresztbe húzta azt a számítást, hogy bukta esetén majd mindent rá lehet fogni a Nyuszira. Nyilvánvaló, hogy a Ferit a DK-val azért vették be, hogy aztán lehessen kire mutogatni, így intézve el a már középtávon is veszélyes konkurenst. A Simon Ügy után ez már nem lehetséges. A kampányban épp Mesterházyék pirospontot érdemlő visszahúzódásával Gyurcsány vált az igazi Húzóerővé. Ha nyerés lesz, az a Feri érdeme inkább, ha meg vesztés, az túlnyomórészt az MSZP sara. És ez már egy gyökeresen más konstelláció, ugyebár.
A kampányban nem az MSZP látszik, hanem egy Triumvirátus. Eredményesség tekintetében pedig mindegy, hogy ez az egyensúly a Simon Ügy miatt alakult ki, és nem azért, mert a Szocik eleve ezt szerették volna. Dehogy, nem ezt szerették volna, de hajlandóak voltak ezt a számukra nyilván kemény belső konfliktusokkal járó döntést meghozni. Ismerve Őket, villoghattak azért a handzsárok a háttérben rendesen.
Tudom, ha nyerés lesz, akkor a jelöltek aránytalan száma miatt a parlamenti székekben döntően MSZP-sek ülnek majd. De itt épp mi, liberálisok azért álljunk meg egy pillanatra. Mi mindig a sokkal kisebb koalíciós partner voltunk. És azért rengeteg döntést lehet befolyásolni kicsiként is. Nem, nem a farok csóválja a kutyát, ez megint ugyanolyan ostobaság, mint a fideszbérencség, de egy olyan csoport, amelyik nélkülözhetetlen a kormányzótöbbség fönntartásához, bizony bír hatalmi potenciállal. És DK és Együtt nélkül nyerés esetén nem lesz kormányzóképes többség.
De van, ami még ennél is fontosabb, mind a kormányozhatóság, mind a távolabbi jövő szempontjából. A kampányban az emberek érzelmileg is azonosulnak azokkal, akikre végül elmennek szavazni. Ez a bekötődés pedig arányos lesz azzal, hogy a kampányban ki mennyire van elöl. És a Triumvirátus jelentősége épp ebben rejlik. Mikor a választás lemegy, három életképes demokrata alakulat lesz a térképen és nemcsak egy. A DK és az Együtt is sokat fog erősödni. És azt meg szintén tapasztalatból tudjuk, hogy a támogatottsági adatok begördülnek a parlamenti széksorokba.
Hiába lesz döntő fölénye a Szociknak az Országgyűlésben, ha az utcán erőegyensúly van. Ráadásul utcai aktivizmusban a DK különösen, de még az Együtt is erősebb az MSZP-nél. És ez olyan erőforrás, amit kiélezett viták során föl is lehet, és föl is kell használni. Emlékezzünk csak 2006 végére. Hiába volt kényelmes többség a Parlamentben, ha az utca elvesztésre került. Négy év vergődés lett belőle, pedighát a bársonyszékek matematikája nekünk kedvezett. Vagy akár ugorjunk vissza a rendszerváltás környékére, mikoris egy pártállami maradványparlament volt kénytelen megszavazni a demokráciát megalapozó minden sarkalatos törvényt, mert az utca nyomása ezt kikényszerítette.
Néhány szót erről a bojkottos történetről is. Baromság. Így nettó. Ez még oly erős alakulatoknak sem sikerült, mint amilyen az MDF volt a Négyigenes Népszavazáson. Csengey Dénes kiállt a tévében és elmondta: "nem megyünk el, nem szavazunk...". Aztán rohadtul megszívták. Ha akkor rászerveznek a NEM-ekre, simán nyerték volna a bulit. De így ahhoz kellő hatásuk volt, hogy saját támogatóik egy részét otthontartsák, míg támogatóik jelentősebb része szépen leszavazott, és közben átpártolt az SZDSZ-hez.
Egy friss demokráciában arra felszólítani a szabad levegőt, és a választás jogát épp megkapott embert, hogy ne szavazzon: ordas butaság volt. Egy bojkott hatása most is csak ennyi lenne. Párezer ember nem megy el, és ez pont elég lehet egy vereséghez, de ahhoz meg nem, hogy ezzel aztán egy elbukott választás után bármit lehessen érvelni. Ráadásul pont nekünk, liberálisoknak nem szabad felszólítani senkit arra, hogy ne éljen a demokrácia legfontosabb eszközével. Rendben oké, magam meghozhatok bármilyen döntést, elmegyek, nem megyek, de erre fölszólítani bárkit, az nem igazán liberális magatartás.
Nem, a helyzet messze nem jó, de sokkal okésabb, mint volt egy hónapja. Még akár nyerni is lehet, annak reális veszélye nélkül, hogy újra Puchlaci-Szekibácsi Tandem kerüljön döntő pozícióba. Megszűnt a veszélye a kisebb Demokrata Pártok bűnbakká tételének, nem fölmorzsolódnak, hanem megerősödnek. Ha pedig ennyi dolog változik meg ilyen rövid idő alatt kedvező irányba, akkor arra reagálnunk kell. Irracionális magatartás nem támogatni egy jó irányt, mert azzal csak a visszarendeződést segítjük elő.
Szóval Idő Van, és szükség van rátok. Van ráhatásunk folyamatokra, tudunk aktivizálni társadalmi csoportokat. Elefántcsonttoronyból végignézni egy háborút, miközben az Ukrán Dolog, és az arra adott Orbáni Reakció iszonyatossá emelte a tétet: nem racionális cselekedet. Nem árulás, nem fideszbérencség, semmi ilyesmi. Csak éppen nem okos dolog. Ha meg büszkék vagyunk az eszünkre, akkor cselekedjünk annak megfelelően. Gondolkodjatok. És aztán cselekedjetek.
Szívvel, Ésszel, Tisztességgel.