Feri tegnap Miskolcon a Nyugat-Kelet ellentét és a Szent Istváni Út központba állításával megnyitotta az Összefogás győztes útját. Ez tönkreteszi a Fidesz műhazafiságát, a nemzeti érdeket pedig szembeállítja Orbán kisstílű manőverezésével. De lehet ám ezzel a Jobbikot is eredményesen ütni.

A Jobbik szavazóbázisának egy része nem náci. Csupáncsak csalódott ember, aki valami biztos értéket keres a világban, és ezért akármekkora önbecsapásra is hajlandó. Nagy részük volt szocialista szavazó, választás-szociológiai értelemben ők a "biztos bizonytalanok". Magyarul a "csapódók". Viszonylag egységes gondolati képpel, aminek egyik kulcseleme a Rend iránti fokozott vágy. Hogy a bonyolult világ megérthető legyen, könnyű féligazságokat is hajlandók sajátjukként elfogadni. A Rend, a Turbómagyarság pedig egy az egyben a Jobbik ideológiája.

Csakhát vegyük észre: nemcsak Orbán sunnyog ám Ukrajna orosz intervenciójával kapcsolatban, hanem a Jobbik is. Nyilván ezutóbbi kevésbé feltűnő, gondolom örülnek is ennek Vonáék. De nekünk ezt nem kéne hagyni. Őket is tetemre kell hívni ezügyben, mert két ponton is csapdában vannak. És mindkettő olyan pont, amiben az a nagyjából 5%-nyi csapódó szavazó visszavehető tőlük.

Nyilvánvaló, hogy egy nemzeti önrendelkezést, a magyarság mindenekfölöttiségét és a Rendet zászlajára tűző párt most nem tud mit mondani Ukrajnával kapcsolatban. Vonáék nagy antiszemitizmusukban már minden arab országgal kokettáltak egyet, meg egyáltalán, szeretik Ők a diktatórikus rendszereket. Csakhogy most kedvenc Putyinjuk épp egy nemzet önrendelkezését tapossa, és most épp aki azt támogatja, elárulja egyben a mi '56-unkat is. Lapít tehát a Jobbik, időnként aggódik egy sort Kárpátaljáért, de egyébként az Ukrán Dolog lényegét kerüli, mint a derékig érő haj az orkándzseki cippzárját.

Szóval kezdjünk el Koppányozni. Az István a Király a magyarság kulturális önazonosságának alapeleme. És bár izgalmas és adrenalindús a Koppány-oldal, de mégis mindenki István mellé kerül a mű végére. Meghát a Jobbik a nagy kereszténységében most nem mehet el Istvántól, mint a nemzetalapítótól. Csakhát Koppány meg nem épp a Rend ám. Koppány a zűrzavar, meg a kiskirályok hatalma, és a Kelet.

Terjesszük ki a nyilvánvalóan nyerő Szent Istváni vivőmotívumunkat annak ellenkezőjére is. Koppányozzuk bátran a Jobbikot. Ezzel az egyszerű példával sokkal jobban meg tudjuk mutatni a Jobbikos kényszerszavazónak, hogy milyen is igazából a Jobbik. A Jelképekben az a jó, hogy nem kell mondatonként elmagyarázni bonyolult összefüggéseket, hiszen a jó Jelkép mindazok együttesét röviden fejezi ki. Rezonál az egyedi ember lelkében, míg a magyarázatok pusztán az intellektust érintik, ami jóval kevésbé képes még egy okos embert is megérinteni, mint egy érzés.

Vonáék a Magyarság Koppányai. A bomlasztók, a Nyugati civilizáció ellenségei, a Keletiek, az anarchisták, a kényurak. Nem véres kard kell ide, nem keleti indíttatású anarchia, hanem Szent Istváni béke, nyugatos, rendezett viszonyok. Látom, hogy sok olyan dolog, amit itt leírok, kis késéssel aztán megjelenik a kampányban is motívumként. Büszke is vagyok rá, meg pörög is az agyam ezerrel, hogy milyen újabb ötletekkel lehetne még hozzájárulni az április 6-i sikerhez. Hát most ezt javaslom.

Koppányozzuk le a Jobbikot.