A kampányok sikere leginkább azon múlik, hogy sikerül-e egy rövid gondolatba, egy ütős jelszóba sűrítenünk az érzés-, és gondolatvilágot, amit a Néppel támogattatni szeretnénk. Ha pedig megtaláljuk a varázsigét, akkor azt kell minden létező kampányaktivitás középpontjába állítanunk.

A lakossági fórumozós, standolós, házalós, aktivista-központú kampány szerintem jól megy. Látom a különböző Összefogás Jelöltek fészbukra föltett képeit, járkálok terepen, szóval ez a rész szerintem pipálható. Jelen vagyunk, mindenütt, megyünk mint a lendkerekes autó, oké. Az aktivisták hitelesek, jó benyomást hagynak a megszólított emberekben, humanizálják számukra a jéghideggé merevedett politikát.

Egy dolgot viszont hiányolok. Illetve ami van, azt kevésnek tartom. A Varázsigét. A rövidke mondatocskát, amit kimondva a választók többségében egy kellemes érzés keletkezik, és a vágy, hogy azt az érzést meg is őrizhesse. Vannak varázsigéink, csak az egyik már betöltötte a funkcióját, a másik meg nem elég varázslatos.

Az első az Összefogás. Ez korlátozott hatáskörű varázsige, arra irányult hogy a létező ellenzéki szavazókat megnyugtassa és egységes csoportba rendezze. Ez megtörtént. De ez a szó nem mond semmit a milliónyi bizonytalannak. Ugyanis ők nem voltak részei azoknak, akik összefogtak. Rájuk tehát hatástalan.

Az újabb szó a Változás. Csínján ezzel azért. Az emberek ugyanis rettegnek a változástól. Ha ki tudjuk fejteni elégszer és egyértelműen, hogy ez a változás itt és most pozitív, és nem veszélyezteti az emberek létbiztonságát, akkor jól tud elsülni. Csakhát a kérdés az, hogy vajon van-e elég médiumunk ahhoz, hogy ezt időben pozitív jelszóvá változtassuk. Mert  a Varázsigékkel csínján kell azért bánni. Ha rossz varázsigét választunk, akkor abból nem Szezám tárulj, hanem Szezám zárulj lehet gyorsan.

Szóval szerintem nincs még meg a Varázsigénk. Amit kevéssé kell kifejteni, mert amúgyis valahol mélyen benne él az egyedi ember tudatalattijában. Ami kellemes emlékeket kelt, de egyben a jelenre is mutat érthető és átélhető összképet, és a jövőre irányuló vágyakat is képes becsatornázni. És az igazi Varázsigének még az is tulajdonsága, hogy megmutatja a különbséget az ellenfelünkkel szemben, anélkül, hogy nagyon ki kéne fejtenünk, miért is rosszabb a másik, mint mi. Szóval olyan negatív-kampány lehetőséget ad, ami mindeközben nem veszti el pozitív irányát.

A mi Varázsigénk itt van a szemünk előtt. Csak le kell hajolni érte, fölvenni, és megdörzsölni, mint a csodalámpát. Mert kijön belőle a Szellem, amit senki sem tart félelmetesnek, hanem inkább békés, megbízható jótevőnek. A mi varázsigénk: Európa. Ugye? Még a multiellenes, antiglobalista, a kapitalizmust gyilkos vérebek marcangoló ketrecharcának tartó rózsaszín ködevők is különbséget éreznek a lelkükben a humánus Európa és a kegyetlen USA között. Jegyzem meg, persze baromság az USÁ-t cseszegetni, mert a demokráciánkat mi is speciel nekik köszönhetjük, de ez most csak kitérő volt, egyértelműsíteni, hogy nem tartozom a ködevők táborába.

Szóval Európa. A királykék és arany, a befogadó és megbocsátó. A demokrata, a humánus, a toleráns. A jólét, a gondoskodás, a szolidaritás. Az emberarcú kapitalizmus, az önkorlátozó és kiegyensúlyozott hatalom. Egy pillanatra itt álljunk meg, Mit érzett a Kedves Olvasóm, mikor olvasta: Európa? Melegség, vagy hidegség öntötte el a lelkét? Naugye, erről beszélek.

Akinek Európa is ellenség, azokkal nem kell foglalkoznunk. A megátalkodott Fidesznyikek meg Jobbnyikok azt gondolnak és éreznek amit akarnak. Mordorban utálják a napfényt, naja, de mi nem Mordorban élünk. Illetve pontosítok: Népünk többsége nem Mordorban akar élni. Most berakok ide egy videóklipet, hogy tovább teszteljük önmagunkat Varázsigénk működésével kapcsolatban.

Tessék. Jelzem, soha nem bírtam a Varga Miklóst, de ez a szám, ez szép. Ez hat. Ez melegséget okoz. Ez hova-, és összetartozást sugall.

Na, kicsit nézzük meg Varázsigénket kampánytechnikai oldalról. Aki a lelki értékeket, a gondolati tölteteket tartja elsődlegesnek, azt kapja, amit szeretne. Humánus demokrácia, oké. Akinek a mindennapi betevő a legfontosabb, az is tudja, nyugati határunknál kezdődik a jólét. Mikor a rendszerváltáskor a vasfüggöny ledőlt, hirtelen mindenki kirohant Ausztriába. Fogyasztani egy kicsit, beleszívni a szabad levegőbe, meg hozni Gorenje mélyhűtőt, mint a szabadság és jólét materiális jelképét. Azok a Gorenjék ott brummmognak ám még a konyhasarkokban. Emlékeztetni kéne az embereket, hogy a szabdság első lépéseit Nyugat, és nem Kelet felé tették meg saját akaratukból.

A Varázsigénk ráadásul beveri az Ellent. Elég csak annyit mondanunk: Vissza Európába, és máris nyilvánvaló, hogy miért is kell visszamennünk. Azért, mert a Disznófejű Nagyúr épp Keletre tart. Ott nincs humánum, ott gyilkolás van, szegénység és kiszolgáltatottság. Világos, hogy Orbán nem Európába megy. Mutassuk meg, hogy mi viszont igen.

Igazából kirészletezhetném társadalmi csoportonként, hogy kikben milyen benyomást kelt ez a szó. Értékválasztásilag, zsebremenően, bárhogy. De ha eddig nem sikerült kiváltanom a Kedves Olvasómban a kellemes melegség érzését Európával kapcsolatban, akkor tévedtem. Akkor Európa csak egy földrajzi elnevezés, de nem Varázsige. Szóval én azt mondom, ébresszük föl az emberekben a vágyat, emlékeztessük Őket, hogy merre is indultak annak idején, és mutassuk meg a 180 fokos ellentétet a Mi és a Vérnarancsok haladásiránya között. Szerintem ez a két szó így, ahogy leírom, egy Varázsige:

Vissza Európába.