Kocsis Máténak, a FIDESZ Kommunikációs Igazgatójának, a Parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága Elnökének, a Nemzetbiztonsági Bizottság Tagjának, Józsefváros Polgármesterének, egykori jóbarátomnak.
Kedves Máté!
Be kell valljam: nem értelek. Nem értem, mi az amit nyersz azzal, hogy azzá lettél, ami. Téged egy egész kerület tekintett hosszú időn át olyan fiatalembernek, akire felelősen rá lehet bízni a saját jövőjének az alakítását. Téged minden párt kerületi politikusai elfogadtak vezetőjüknek - köztük magam is, az SZDSZ részéről -, mert komolyan is vetted, amit éveken át az értekezleteken mondtál: aki ide bejön, az hagyja kint a párttagkönyvét.
És mindenki ezt komolyan is vette, mert komolyan is mondtad. Tudtad, hogy egy nehézsorsú nagy kerület vezetése nem lehet pártpolitikai játszótér. Nem lehet négyévenként újra kezdeni mindent. Kell a stabilitás, az előrelátó, közös döntéshozatal, hogy kiszámítható jövőt lássanak maguk előtt azok, akik máról holnapra kényszerülnek élni.
Jó hangulat volt, mind a vezetésben, mind a hivatalban. Sokan szerettek, sokan tűzbe mentek volna Érted, voltak akik meg is tették a gyakorlatban. Igazi barátokra tettél szert, ami a politikában ritkaság. Nehéz döntéseket is meghoztál, olyanokat, amikhez párttársaidnak soha nem lett volna bátorságuk. Mikor az országosan hírhedt Centrum Parkoló Kft-t Pártod nyilvánvaló érdekei ellenére kirúgtad a kerületből, akkor mindenki élő, egyenes adásban láthatta, hogy jó lóra tett: Te egy Igaz Ember vagy, és egy Jó Vezető, akinek a feladat a fontos, nem a párt. Melléd is állt mindenki, hisz ha Te képes vagy fölülemelkedni a párthovatartozáson, akkor azt mindannyiunknak meg kell tenni.
És elképedve nézlek mostanában. Ahogy talpig vörösen, izzadó homlokkal mondod a nyilvánvaló hazugságokat. Ahogy a pártja felett álló emberből pártalattvaló lett. Mégpedig a legalávalóbb pozícióban, épp abban, amit hazudozásra hoztak létre. Tudod, hogy jómagam, meg még páran, akik valaha a barátaid voltak, felismerik a jeleit, hogy azért tudod, hogy hazudsz. Merthát régen nem is ment Neked az ilyesmi. Még jókat röhögtünk is azon, hogyha hazudnod kell - mert néha egy vezető politikusnak kell, munkaköri kötelesség - azonnal pirosfülű nyúllá válsz.
Azért kedveltünk, mert lelked volt. És aki csak ezt a mostani Kocsist ismeri, az már ezt nem hiszi el. Mert tényleg hihetetlen. Egy zombi lett belőled, olyan mint egy imamalom. Egy brosúrafelmondó gépezet. Egykori gazdag szókincsed eltűnt, nem lenne nagy művészet összeszedni a nyilatkozataidat, és rájönni: 1000 szónál többet összesen nem használsz.
Valaha az volt a célod, hogy a kerület népét fölemeld, hogy tanítsd és taníttasd, hogy fölnyisd a szemüket és kíváncsivá tedd a világra. Hogy segítsd őket gondolkodni. Most meg Magad vagy a Népbutítás Élharcosa. És nem értem.
Tudod azt nem értem, mit kaptál Tőlük a lelkedért cserébe. Mert eladtad, az látszik. Tehetséges vagy, sikeres lehettél volna Nélkülük is. Gazdag családból származol, épp ezért pontosan tudtad, hogy a pénz nem boldogít. Barátaid voltak, és megvetetted a zsoldosokat, akiknek pár üveggyöngyöt dobva megkapod a semmiresejó időszakos hűségét.
Mindannak az ellenkezője lettél, ami valaha voltál. És ennek a jelei már igencsak kiütköznek Rajtad. Azok az arckifejezések, az el nem múló vörös foltok. Biztosan az a jó meder, amiben csak alkoholban ázva lehet úszni? Mi lesz Veled pár év múlva, ha már most ilyen állapotban vagy?
Van ebben azért némi jó is. Nem volna szükséged a bátorítószerre, ha nem éreznéd: a Gonosz mellett kötelezted el magad. Még van lelkiismereted, és annak furdalása még fáj annyira, hogy azt csillapítanod kelljen. Még nem vesztél el teljesen.
Hogy keveredtél Te olyanok társaságába, akikről még saját Pártod erőszakszervezetei is azt állítják: rendőrbűnözők? Mi a jó Neked abban, hogy egykori hivatalnokokat üldözöl? Miért nem hajtod végre a jogerős bírósági ítéleteket, hogy megkaphassák a nekik megítélt kártérítést? Hogy enni tudjanak adni a gyerekeiknek?
Kedves Máté!
Most nem tudsz kiszállni, ezt elhiszem. Kampány van, épp a Te Pártod miatt a valaha volt legmocskosabb ebben az Országban. És Neked most kötelességed ebben a mocsokban elsőként megmerítkezni, és saját kezeiddel lapátolni a pöcegödröt. Oké, csináld végig.
De aztán hagyd abba. Jogász vagy. Valaha ember voltál. Nem volt szükséged mindennapi tompításra. Mindenki életében eljön az a pillanat, mikor a bűneiért vezekelni kell. De erre nem az a jó megoldás, hogy éjszakánként borkísérettel bejársz a blogomba beszélgetni. Nem marad mindig Orbán hatalmon, és akkor úgyis szembe kell majd néznie mindenkinek, aki Őt és a Rendszerét kiszolgálta, mindazokkal, akiket megnyomorított. De Te fiatal ember vagy. Az Élet nagyobb része még előtted áll. És hosszú évtizedekig megvetés tárgyaként élni, az biztosan nem jó.
Gondold ezt végig április 6-ig. És szállj ki. Ez számodra a tanácsom.
Az utolsó.