Szokásommal ellentétben nem jutok magamban dűlőre egy kérdésben. Egyszerűen a politikai ösztönöm ezúttal nem dob ki végeredményt. Ja, abban a kérdésben, hogy mi is lenne a legjobb viselkedés a Demokratikus Koalíció számára a Simon Ügy következtében létrejött új helyzetben.
Mert gondolom, az senki számára azért nem kérdés, hogy új helyzet van. Akik előre visítófrászt kaptak attól, hogy azzal az MSZP-vel áll össze a DK, amelyikből épp az ilyen ügyek miatt kijött, nos azoknak ez legkevésbé sem volt meglepő fejlemény. Azok meg, akiknek egyetlen gondolata annyi, hogy Hajrá Összefogás, úgyis túlteszik magukat az ilyesmin.
Hogy ezekután az Összefogásnak mennyi esélye maradt, azt megintcsak a két tábor gyökeresen ellenkezően gondolja. Vagyhát utóbbiak inkább nem gondolják, hanem hiszik. Magam a dogmatikus hitvilágokkal nem akarok foglalkozni, megvan annak is a helye, bár legkevésbé a politikai döntésekben célszerű ilyesmikre alapozni. Szóval maradjunk a rációnál. És nézzük a Demokratikus Koalíció által bejárható utakat.
Mert nem egy van. Nem fogom most azt mondani, hogy lám megmondtam, és itt az idő azonnal kilépni, és húzzatok bele. Mert nemcsak ez az egy út járható. Úgyhogy leírom mindet. Annyit még elöljáróban: a Simon Ügy persze sokkal jelentéktelenebb lenne, ha egy közösen támogatott független jelölt lenne a Főember. De nem az, az MSZP dominálja mind szervezetileg, mind személyekben az Összefogást, így aztán persze az MSZP-t érő találatok mind nagyot ütnek magán az Összefogáson is. Szóval.
Az első út az Összefogás újrarendezése. Mesteratty visszalép a Minelnök-jelöltségből, és jön egy külső ember. Így valamelyest csökken az MSZP-t ért fejlövés minden résztvevőre kisugárzó hatása. Más a szűz fekvése, ha csak a háromból egyet ért találat, mintha a legfontosabbat. Az Összefogás számára ez járható út, bár azt hiszem, a DK számára nem a legjobb. Szerintem ezzel a verzióval rövidesen foglalkozni fognak mások is, annyira kézenfekvő, mérlegelni fogják, aztán majd lesz valami. Tehát másik forgatókönyvekre koncentrálok.
Jöjjön a kilépős. A legnagyobb szövetséges második emberét ért telitalálat bőven elég erkölcsi és logikai alapot ad arra, hogy a kisebb partnerek fölmutassanak egy középső ujjat, hogy bocs, de nem ebben állapodtunk meg. Nem azért ültünk végig 13 ezer szocialistával egy Arénázást, hogy aztán az egésznek az egyik kulcsembere miatt kelljen égnünk. Ritkán tesz jót, ha egy megafilm bemutatójának napján az egyik főszereplőről kiderül, hogy mondjuk épp elütött valakit autóval. Tudnék más hasonlatot is mondani, de inkább nem teszem.
Szóval kilépés esetén is több út van. Az együtt kilépés, új pólusképzés igényével. Fogja magát a DK, az Együtt, ha Feri annyira ragaszkodik Fodorhoz, akkor a Liberálisok - tapasztalati alapú véleményem a Szőke Hercegről ismert, nem ragozom -, beveszik Bokrosékat a MoMával, és hajrá. A választás persze simán el lesz veszítve, de legalább új ellenzéki térfél képződik a következő négyévre. El lehet kezdeni kitölteni azt az űrt, amit 4 évnyi ellenzéki tevékenység MSZP által generált hiánya hozott létre. És meg lehet verni majd Orbánt 2018-ban. A Simon Ügy után az ilyen Új Összefogás simán lenyomná az MSZP-t, másodikként végezve, volna honnan nekivágni.
Vagy mehet a DK egyedül tovább. Hogy stratégiailag érdemes Bokrosékkal számolni, az igen valószínű. A többi meg, az Együtt, meg Fodorék, azt hiszem ezután a választás után amúgy sem túl acélos erejükből kifogynak. És marad egyedül a DK, ami könnyebbé teszi a következő négy év harcos ellenzéki tevékenységét. Nem kell ugyanis állandóan kompromisszumokat kötögetni, mert a kompromisszum bár szép dolog, szeretnek is rá hivatkozni, de mindig valaminek az elvesztésével is jár.
Szóval a kilépős verzió esetén azt mondanám: hamár, akkor keményen. Egyedül, szablyát élesíts, a legerősebb ellenzéki pártként bekerülni a parlamentbe, és a következő négy évben össztűz Orbánékra. Megalkuvás nélkül, elvi alapon, igazi alternatívaként föltűnve.
Nade nézzük mi van még. Mert ami van, meglepő módon az is egy jól játszható verzió. És éppen ez zavart meg tegnap filózgatás közben. Hogy nem tűnik rosszabbnak a kilépős történetnél. Nagyjából egyenlő erejűek, magam nem tudok dűlőre jutni a melyik jobb kérdésében.
Én egy percig nem hittem és hiszem, hogy az MSZP valójában nyerésre játszik. Nem vagyok túl nagy véleménnyel az intellektuális töltetükről - az erkölcsiről meg aztán szó se essék -, de azért nem hülyék, és nem ma kezdték a politikát. Ilyen struktúrájú és személyi összetételű MSZP-vel még összefogás esetén sem lehet nyerni. Valós céljuk inkább az ellenzéki dominancia következő ciklusra történő átörökítése.
És ehhez persze kell nekik egyvalami. El kell majd magyarázniuk a bukta után, hogy miért is volt bukta. Az ellenzéki térfélen még mindig övék a legerősebb sajtógépezet, és láttuk már, mikor épp mozgósították a DK lenyomása érdekében. No, tehát kell nekik egyvalami. Bűnbak. Nagyjából ezt osztották ki Ferire. Hogy lám, megmondtuk, hogy visz és nem hoz. Ez ugyan hülyeség, és főleg az a tegnapi Medián adatok után. Ugyanis azokból kiderült, hogy a három párt - ja, meg Fodorék, tudjuk - együttes támogatottsága nem változott az Összefogás óta. Magyarul senki nem tartja elfogadhatatlannak sem az Együtt, sem az MSZP szimpatizánsai közül a Ferit. Nem vesztett szavazót az Összefogás a Feri miatt. Tehát ez a hülye mítosz immár megerősítetten, tényszerűen is bedőlt.
Hozni viszont hoz, az nyilvánvaló. Megy mint a Gripen, légi utántöltéssel, ott van az ország minden pontján, a sajtóban, mindenütt. Nagyjából egyedül. Attysék elhúztak a világ boldogabbik felére, Gordon mondogat ezt-azt, néha mínuszos hírben egyik-másik ex-LMP-s jócsaj is föltűnik, de aki itt kampányol, az a Feri. És ez persze egyértelműen látható. Nagyjából perceken belül az lesz, hogy az Összefogás, az a Feri.
Ez persze jó, bár nyerés esetén ebből Attys lenne, nem Feri, MSZP és nem DK, dehát itt a nyerési verziót a magam részéről lezártam. Viszont bukta esetén az lesz a bűnbak, aki a legjobban azonosítható a kampányban. Erről írtam korábban nemkeveset, óvva Gyurcsányt a túlzott aktivitástól. De itt új helyzet van. És nagyon.
Ugyanis Feri dominanciája az Összefogásban a Simon Ügy után immár kockázatmentes. Csak hozadéka van, a bűnbak-képzési veszély elhárult. Ki venné azt komolyan, hogy Feri miatt lett elvesztve a választás, egy Simon Ügy után? Senki. De tényleg senki. Van azért annak haszna is néha, hogy a Népbutítás eredményes volt, és az átlagszavazó benyomásokra és nem gondolatí ívekre tolja az ikszet. Miközben a Simon Ügy kilövi a lehetséges szavazók sokaságát, a valódi szavazók többségét meg meggyőzi arról: itt az MSZP bukott, nem a Feri, nem a DK.
Feri már nem lehet bűnbak többé. Azt már az MSZP magára húzta. Ha most továbbszántja az országot, és az Összefogás Arcává válik, akkor a szavazóbázis is Vele fog érzelmileg azonosulni. És nem rá fog haragudni április 6-án este, mikor a végeredmény kiderül. Hanem Simonra. Meg az MSZP-re. Ekként persze Attysra.
És hiába lesz az ellenzéki oldalról sokkal több képviselővel jelen a Parlamentben az MSZP, ha közben a szavazóbázisban meg légüres térbe kerül. Éshát a mennyiség csak akkor igazán fontos, ha egy csoport kormányon van. Ha ellenzékben, akkor tulajdonképpen mindegy. Egy ütős képviselő is keményen oda tud vágni, egy frakciónyi meg aztán főleg. És erre van is esély. Mert persze az Orbánnal való szembeszállás igazi terepe az utca. Ki kell vinni az embereket, mert különben valóban azt tehetik majd Fidesznyikék, amit akarnak. De az utcától fosnak, hisz tudják saját tapasztalatból: aki ott többségben van, az rövidesen a törvényhozásban is eléri azt.
Szóval ezek vannak. Összességében azt gondolom, hogy a DK-nak tulajdonképpen jól jött a Simon Ügy. Távozhat is, alappal, benn is maradhat, viheti a zászlót. Minden rosszban van valami jó, meg a jin és jang, meg ilyesmik. Na, én ennyit tudok hozzátenni a közös gondolkodáshoz. Most tulajdonképpen az a helyzet, hogy bármelyik döntés meghozható a jó elvén, nem a szokásos legkisebb rossz az alapelv.
És ez ritkaság.
