Lett volna épp alapom tegnap kommentálni az Atygordon Páros tárgyalási ajánlatát, de inkább megvártam, amíg mindenki utólag elmondja, amit nem mondott meg előre. Négy hónapja csak igen kevesen voltunk, akik mostanra egy ilyen végkifejletet jósoltak, akkori írásaimban még a várható időpont tekintetében sem tévedtem.

Szóval én valóban megmondtam, hogy ez lesz. Előre. Akkor, mikor a DK 1%-on állt és épp kidobták. És akkor nagy volt ám a csend a sok elemző értelmiséginél, vagy éppenhogy Gyurcsányt ekézték ezerrel, ábrázolva esélytelenségét és latorságát. És jobb is volt egy napig nem írni erről, mert túl kellett magamat tenni azon a gyomorforgáson, amit a hirtelen érkező utólag okosak ügybuzgalma okoz.

Bocs, hogy a bevezetőben önkaserolok, de egyrészt az igazságérzetemnek tartozom ennyivel, másrészt pedig tudatosítanom kell: DK ügyekben eddig még nem tévedtem. És ez fontos. Nem a személyes sikerélmény miatt, hanem azért, hogy amit most írni fogok, azt ilyen szemmel is tessék elolvasni. Sőt, főleg ilyen szemmel.

Atygordonék tárgyalási fölvetése az utolsó, kétségbeesett kísérletük Gyurcsány és a DK bedarálására. Négy hónapja mozgatnak minden rendelkezésükre álló eszközt ezügyben, és pont fordítva sült el. Pont úgy, ahogy anno előre leírtam. Najó, önbuksisimogatás most leáll.

Ez az ajánlat már a választások utánról szól. Nem, nem a kormányváltásról, mert az ebből már nem lehet. Hanem a következő ciklus ellenzéki dominanciájáról. Nézzük csak a trendeket: Gyurcsány a DK-val egyre erősebb, Együtt fölmorzsolódott, MSZP esni kezd. Ezt az ellenzéki versenyt a Feri már megnyerte, ezt csak egy módon lehet megelőzni: kiegyezni döntetlenben. Magyarul befejezni a versenyt a célvonal előtt, hogy ne derüljön ki, ki szakítja át a célszalagot.

Mert ha kiderül áprilisban, akkor az MSZP és az Együtt megsemmisül. Októberre már az önkormányzati választásokon az ellenzéket a DK fogja dominálni, és az MSZP az SZDSZ sorsára jut. És négy év építkezéssel 2018-ban döntő győzelmet lehet aratni Orbán fölött. Elvszerű politikával, rossz kompromisszumok nélkül.

Értem én, persze, sokan azt gondolják, Orbánéktól mindenképp meg kell szabadulni. De ez olyan vágyálom, aminek egyrészt most nincs politikai racionalitása, másrészt egy rövidtávú célért föláldozza az ország jövőjét, és nem gyengíti, hanem épp megerősíti az Orbánizmust, mert előkészíti az utat a diadalmas és gyors visszatérésükre.

Ha az ellenzéki pártok szavazóit összeadjuk, akkor is kevesebb, mint a Fideszé. És akkor a Jobbikot még nem is számoltuk. Pedig ha kell, akkor a parlamentben simán segíteni fogják Orbánékat, ennek az árát pedig ismét csak mi fogjuk megfizetni, ugyanis további náculás lesz a következménye.

Szóval a tények ám azok, hogy a teljes ballib szavazótábor egyesítve is kevés a kormányváltáshoz. Ezt növelni kéne. Ám ahhoz olyan személy kell Első Emberként, aki képes az inaktív szavazóréteget mobilizálni. Ilyenből meg csak egy van: Gyurcsány. Ha Atygordon tényleg eltökélte volna magát, akkor azzal várnák a Ferit: Te vagy a miniszterelnök-jelöltünk, húzzál bele. No, ez nem valószínű ugyebár.

És innentől kezdve ez egy csapda. Egy trükk, ráadásul könnyen átlátható. Hozzunk külső miniszterelnök-jelöltet, mondják majd. Jó, és akkor? Ki az az ember, aki a semmiből előugorva képes maga mögött egyesíteni az összes ballib párt szavazóbázisát, meg még mozgósítani minimum félmillió embert három hónap alatt? Mert ennyi alsóhangon is kell. Mondom, ne tessenek a Jobbik szereplését és kötődését figyelmen kívül hagyni.

Tán Alföldi Robi lehetne az egyetlen ember, aki képes mozgósítani annyira, mint a Feri, de kevés ahhoz az idő, hogy politikusként is hitelessé váljon. Hogy elhiggyék róla, hogy tényleg miniszterelnök akar lenni, és tényleg akar kormányozni. A politika versenyében nincs más jelölt. Dobálózni majd lehet önképzőköri szinten mindenféle versenyzőkkel, csakhát ha lenne Valaki a Ferin kívül, akkor már rég látnánk. Nincs ilyen. Van a Feri, oszt kész.

Kormányváltani a Ferivel az élen lehet, vagy sehogy. De Feriből az életben nem lesz közös MSZP-Együtt-DK miniszterelnök-jelölt. Ez az egész arra jó, hogy megállítsa a DK folyamatos erősödését, az Atygordon párosnak levegőt adjon a választásokig. A kényszer szülte amorális alkuk viszont mindig, minden esetben rosszul sülnek el. Nagyon rosszul. Hogy mennyire, az akkor derülne ki, mikor Orbán gyors kormánybukás után megdicsőülten visszatérne a hatalomba.

Csakhogy akkor elvesztenénk a Ferit. Ha ugyanis nyer pár szavazattal az ellenzéki együttműködés, akkor a Fidesz ugyan meg lesz verve, de Áder köztelnök Orbánnak ad kormányalakítási megbízást, aki beveszi a Jobbikot koalíciós társnak, rég vágynak már egykét jól fizető minisztériumi helyre. És kopp. Tessenek fölfogni: a Fideszt és a Jobbikot össze kell adni, és náluk kell több szavazatot és parlamenti képviselői helyet szerezni. És annak csak egy lehetséges, bár kis valószínűségű útja van: ha holnaptól mindenki őszintén és egybehangoltan fölsorakozik Gyurcsány mögé. Az meg nem lesz.

Szóval az Atygordon Páros már a vereség okainak elkenésére játszik. Ha beveszik Gyurcsányt, akkor a vereségben is osztozkodni fog. És azonnal megkezdődik az újságíróklubos mantra, hogy lám, Gyurcsány otthon tartotta a szavazókat, azért lett megint Orbáné az ország. És ha eleget mondják, az akkori csalódott ballib közhangulatban lesznek, nem is kevesen, akik majd újra elhiszik ezt a baromságot. És akkor a DK lendülete megtörik, az önkormányzati választásokat is elveszítjük, Feri ismét diszkreditálásra kerül, és annyi a következő négy évnek is.

Nem lesz, aki menetközben utcára vigye a népet, aki képes lenne jövőképet adni, hitet kisugározni, marad viszont helyette az MSZP dominancia, ami újabb és újabb vereségek biztos záloga. És akkor Orbán valóban berendezkedhet élete végéig Magyar Lukasenkónak, és akkor majd tényleg azt csinálhat, amit csak akar. Mert akkor mindahányan rá tetszenek majd jönni, hogy lehet még ennél sokkal rosszabb is. Mert így lesz is.

Aki akar, csodavárjon. Aki akar, lelkendezzen. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Lehet rajongva nekivezetni a Ferit a falnak, bár ahogy látom, szerencsére a DK közvéleménye már nem alél el egy újabb összefogási trükk hallatán. Addig jó.

Ez csapda. Ez cirkusz. Aszerint kéne hozzáállni. Aljas számítással szemben pedig be kell vetni minden eszközt. Úgy kell csinálni, mintha komolyan lehetne venni az ajánlatot. Ez eddig oké. És ügyesen kifarolni belőle.

Egyetlen olyan út van, ami bizonyítani lesz képes a választások után mindenki számára és nyilvánvalóan, hogy a választás nem Gyurcsány, hanem Atygordon miatt lett elveszítve. Ha Gyurcsány a DK-val tovább erősödik, és a választásokon akár meg is veri az MSZP-t. Ez esetben ugyanis nem adható el a Szegfűs Bértollnokok által, hogy Gyurcsány miatt nem ment el szavazni Atygordonra a Nép.

Minden más esetben a Feri lesz a bűnbak. Ocsmány játék, de le kell játszani. Csak ne tessék komolyan venni. Lemondok arról a kétes kárörömről, hogy majd májusban, a bukta után megírjam: ugye megmondtam. Ha valóban véget akarunk vetni az Orbánizmusnak, akkor egyedül kell indulni a DK-nak. Kinn is vagyok benn is vagyok játszmák nem hitelesek. Történelmi a DK lehetősége és felelőssége egyaránt. Ha most siettek, kapkodtok, vágyálmokat kergettek, pár hónap héjanászért a kormányzati avaron bebetonozzátok az Orbánizmust.

Türelem. Higgadtság. Előrelátás. Építkezés.

Nincs rövidebb út az erdőn át.