Nálam is volt. Nálam is a Nemzeti Nyomozó Iroda csinálta. Nálam is politikai megrendelésre tették. És mivel egy éve volt, és mivel átélem és átéltem mi történik azóta, tudom mi következik.
Kocsis Máté, a Fidesz Kommunikációs Igazgatója, a Parlament Rendészeti Bizottságának Elnöke és egyben Józsefváros Polgármestere az nekem, ami Gyurcsánynak Orbán. Az az ellenfél, akit le kell váltani, el kell takarítani, mert mérgezi az Országot és mérgezi szűkebb hazámat, a Nyolckert. És Neki is én vagyok a Mumus.
Másfél éve harcolok ellene, tollal, tüntetésekkel, minden elérhető és jogszerű eszközzel. És a Nyolckerben sajnos ezzel egyedül vagyok, ugyanis a helyi MSZP pár tanácsadói állással eladta magát a Fidesznek. Innen talán érthetővé válik, mitől is vagyok olyan biztos benne, hogy az MSZP mára már csak egy Bábpárt, és ugyanannyira káros a magyar demokráciára, mint a Fidesz.
De vissza a Házkutatásra. Ez csak a kezdet. Jönnek majd Horváth András, a NAV-botrány kirobbantója ellen feljelentések. "Állampolgári bejelentés". Ez a neve a kamusztoriknak. És mindenért följelentik, amit csak a BTK tartalmaz. Aztán polgári pereket is kap a nyakába. Úgy, ahogy mostanra én, mikor összeállítja a heti programját, abban mindig ott van legalább egy bírósági, rendőrségi, vagy ügyészségi megjelenés. Mintahogy a postaládában is az idézés a leggyakoribb papír.
Én már csak röhögök az egészen. Sorra halnak el az Ügyek, mert egyszerűen a semmit még Állampárti nyomásra sem lehet valamivé föltupírozni. Nézem az izzadó rendőrtiszteket a kihallgatásokon, és tulajdonképpen sajnálom Őket. Kell nyomozniuk, mert erre van parancsuk, de nincs mit nyomozniuk. És sokukon látom a szégyent amiatt, amit tesznek.
Vagyok már gyanúsított, vagyok már vádlott is - ezutóbbiról szól az egyik friss írásom, "A különösen védett tanú" címmel. Elesett közben tucatnyi ügy, a szemétkosárban van már. Ezek is el fognak. Ugyanis nem az eredményesség a céljuk. Hanem a lejáratás. Semmi egyéb. Hogy azt lehessen mondani: ez ellen az ember ellen folyamatban vannak mindenféle nyomozások. Következésképp ez az ember bűnös, hisz nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, ugyebár.
Szerintem ugyan ostoba stratégia, mert ha az ember nem hagyja magát sem megfélemlíteni, sem kifárasztani - naja, ez a másik cél - akkor visszájukra fordíthatók ezek a történések. Engem mostanra jóval többen tekintenek politikai üldözöttnek, mint bűnözőnek, de ebben 1 évnyi munkám van. Szóval azért nem könnyű.
Egy puha diktatúra eszköztárát alkalmazzák. Még EU tagállam vagyunk, ezért aztán vannak országhatáron túli és fölötti jogorvoslati lehetőségek. Bármit tehát nem tehetnek Orbánék. De racionálisan ezzel be is érik, mert az emberek többsége inkább befogja a száját, mert fél a hatóságoktól, a börtöntől, a meghurcoltatástól.
De tudnunk kell: ez Blöff. Ki kell játszani lapterítésig, mert a végén kiderül: nincs sehol a Royal Flush. Ki kell az ilyesmit bírni mindahányunknak, akik a demokrácia visszaállításáért küzdünk. Tönkre fogják tenni a vállalkozásunkat? Hát persze. Tele lesz velünk a Sajtó, mint veszélyes bűnözőkkel? Hát persze. Beosztják az életritmusunkat? Naná. Megfélemlítik, megzsarolják, kirúgják, levásárolják a barátainkat, ismerőseinket? Miazhogy, nagyonis.
De közben az ember harcedzetté válik. Kemény kiképzést kap, de ennek aztán az Ellenük folyó harcban hasznát is veszi. Ezek lassan létrehoznak egy olyan meghurcolt, és acéllá edzett ellenzéki magot, akiknek már nem marad vesztenivalója. Tehát veszélyesek. Nem megfélemlíthetők, nem megvehetők. És előbb utóbb el is érjük azt a kritikus tömeget, mikor elfogy az Állampárt kapacitása. Minél többünket zaklatnak, annál kisebb kapacitás jut bármelyikünkre, és annál inkább látni fogja a Nép, hogy ez azért már nincs rendben. Nem, nem tartunk még ott. De afelé haladunk.
Kedves Horváth András, egykori NAV alkalmazott. Hőssé válsz. Kitartás, nem vagy egyedül.
Isten hozott a Klubban.