Vasárnap alányestem kicsit a Fidesznyik műönbizalomnak a "107 ezer" című írásommal. Most pedig itt egy kis indítótöltet az ellenzéki csapatoknak. Pont ugyanannyira saját tapasztalaton alapul, pont ugyanannyira igaz, mint az előző.

Tizenöt éven át vezettem az SZDSZ összes létező kampányát a Nyolckerben. Országgyűlési, önkormányzati, EU, népszavazás, minden. Hogy milyen eredménnyel, az a valasztas.hu-n fönn van. Nem véletlenül kért föl aztán Kocsis, mint személyes tanácsadóját, hogy a 2011-es népszavazási kampányt gyorsan vegyem át, mert nincs alkalmas Fidesznyik.

Szóval SZDSZ-ként soha nem voltunk sokan, és soha nem vetett föl a pénz sem minket. Az 1998-as polgármesteri kampányt 70 ezer forintból, győzelemmel abszolváltuk, úgy, hogy egyedül indultunk, volt ellenünk induló szoci is. Szóval most elmondom, hogy hogy lehet nem túl sok emberrel, és nulla pénzből eredményesnek lenni.

Minden az aktivistákon múlik. Nem a mennyiségükön, hanem a minőségükön. Egy jó kapcsolatteremtő-képességű, a mondanivalójában érezhetően hívő, és logikus érvelésre képes aktivista, az plusz 100 szavazat. A stabil szavazóbázishoz képest. Magyarul ennyi bizonytalant képes behozni a választáson. Mindig így számoltam, és mindig be is jött.

Hit, őszinteség, tudás. Ez az ami számít, minden más csak segédeszköz. A szóróanyagok, újságok, standok, mind csak kísérő-jelenségek. Arra valók, hogy az aktivista munkáját megkönnyítsék. Soha nem volt 20-nál több aktivistám, de Ők válogatott csapatot alkottak. Ezért tudtunk állandóan meglepetést okozni.

Szóval én egy rakás DK csoport tagjaként azt látom, hogy az aktivisták többsége befért volna az elitalakulatomba. Pedig igencsak kényes az ízlésem, gondolom, ez azért már eddigi írásaimból bőven kiderült. Mégegyszer mondom: hit, őszinteség, tudás, a többi mellékes körülmény.

Az a helyzet ugyanis, hogy a Fidesznyikeknek nincs olyan aktivistája, akit a saját csapatomba bevettem volna. Megismertem Őket, irányítottam Őket, gagyi. Ugyanis a követelmények az esetükben ütik egymást. Amelyikben van hit, az vakhit. Egy látszatban, egy kommunikációs erőszakkal fönntartott virtuális valóságban ugyanis őszinte szívvel, és tudás birtokában nem lehet hinni. A hitük fönntartása önbecsapást igényel. Lehetne ezt ide-oda forgatni, hogy melyik követelmény miért zárja ki a másikat, de szerintem szükségtelen. A Fidesznyik aktivista értékvilágában a vakhit a többit kiüti.

Olvasóim ismerik a véleményemet az MSZP-ről, elmondtam elégszer, nem ragozom. Ismerek azért közöttük is olyat párat, akit bevettem volna anno magamhoz. Az Együtt aktivistáiról nincs képem, úgyhogy maradok azoknál, akikre rálátok. Aztán majd Ők mozgatják a többieket. Szóval a DK-soknak mondom elsősorban a továbbiakat.

A Népbutítás következményeként ma kevesebb az intellektus szerepe az egyes szavazó döntésében, mint a benyomásé. Ez egyébként az egyedi aktivista szintjéig levive a dolgot egyáltalán nem hátrány. Iparszerű kommunikációs nyomás alatt ugyanis az ember vágyik valami személyesre. Valami őszintére. És ezt csak egy aktivista tudja megadni.

Egy hittel telt, őszinte aktivista, aki lélekből kampányol nagyon jó benyomást kelt. Egyszerűen át tudja vinni a saját személyiségének a varázsát a másikra. Ha nincs varázsa, akkor persze nem tud mit átvinni. Bebiflázott, nyilvánvalóan kamumantrák sorozatlövése inkább eltántorítja a szavazót, mintsem meggyőzné. És az ember - pláne ha magyar, és pláne ha választási kampány van - olyan, hogy viszonylag kis pozitív benyomás is döntésre késztetheti. És ez a magyar ember konok ám, nehezen változtatja meg a véleményét pár héten belül. Pár év, az már más tészta, de itt most hetekről és nem évekről beszélünk.

Szóval a DK igazi ereje az aktivistáinak minőségében rejlik. Gyakorlatilag nincs más tennivaló, mint minél több személyes konktaktust létrehozni a következő hetekben, egészen a választás pillanatáig. Nem a postaládákba beszórt szóróanyagokon fog múlni. Azokat többnyire olvasatlanul hajítják a szemétbe. Vannak olyan technikák, amikkel ez kivédhető, de bonyolultak, és hosszadalmas előkészítést igényelnek, így ezek most hanyagolandók.

Szemtől szembe. Kézből kézbe. És hagyni valami emléket. Ha az egy szórólap, ha az egy hűtómágnes, mindegy. Csak annyi a jelentősége, hogy tudatalatt emlékeztesse a szavazót a Találkozásra, amikor eldöntötte magában a választás kérdését. Plakátozás, dzsemborik, oké, ráerősítéshez szükségesek. De minden a négyszemközti találkozókon múlik. Kampányban, főleg a bizonytalanoknál abszolút működik a "cseppben a tenger" elve. Kapja a delikvens a folyamatos benyomásokat, ezért az aktivistával való személyes találkozásból már az egész mögötte álló politikai erő milyenségéről fog képet alkotni. Hogy a zűrzavarban, a hánykolódó tengeren találjon végre valami sziklát, amihez odahorgonyozhat.

Én a legfontosabb időszaknak mindig a kopogtatógyűjtést tartottam. Az egész időszakot, nem csak az elejét. Mi sosem cetliért mentünk, hanem szavazatért. Akitől már a cetlit is megkaptuk, arról tudhattuk, hogy Ő szavazónk is lesz. De jóval többen voltak, akik a cetlit nem adták, de éreztük, hogy a miénk lesz a megfelelő pillanatban.

Az aláírásgyűjtés önmagában csak egy technikai szűrő. Egy minimálprogram. Ráadásul a körzetek megnövelésével és a szükséges ajánlások számának lecsökkentésével ez már nem igazán lehet lenyelhetetlen falat. De az aláírásgyűjtés egyben a legfontosabb időszak. Ilyenkor a szavazók többsége elviseli az idegenek jelenlétét a házában. Se előtte, se utána. Az aláírásgyűjtés egy ürügy, amivel kapcsolatban el lehet beszélgetni a választóval. Amikor át lehet adni a személy varázsát.

Az utolsó pillanatig bent kell maradni a házakban, amíg az aláírásgyűjtés tart. És nem célra menni. Minden ajtó elé úgy kell odaállni, hogy egy potenciális szavazó lakik mögötte. És persze lesznek zsidózók, anyázók, de összességében soha nem volt ez vészes. Ráadásul kicsit tessék matekozni: jelenleg a választók kevesebb mint fele aktív politikailag. Magyarul minden második lakásban politikailag szűz területre tetszenek érkezni. És ha a delikvens által általában utált politika egy Ember arcával és kisugárzásával kopogtat be hozzá, akkor bizony megváltoztatható a hozzállás.

Szóval én azt mondom: az ellenzék előnyben van. Személyes találkozásokban a Fidesz nem konkurencia. Ők ajánlásért mennek, nekünk szavazatért kell. Az úthengert nem lehet fallal megállítani. De sok kis kövön könnyen utat téveszt. A Fidesznyik páncélosékeket gerilla-hadviseléssel lehet szétbontani.

Vannak sokan, akiknek most semmi újat nem mondtam. Helyes, annál jobb. Akiknek meg igen, azok használják, mert beválik. Személyes találkozások, beszélgetések az utolsó erőtartalék utánig. 15 éves tapasztalat: 1 aktivista 100 bizonytalant képest bizonyossá formálni.

Tessenek szorozni.