Kocsis Máté szájával a Fidesz ennyi harckész kampányaktivistáról beszél. Kamu. Én ugyanis 2011-ben Kocsisnak helyi népszavazási kampányfőnöke voltam. Én mozgattam Kocsis nevében a Fidesznyikeket. Pontosan tudom, mi a valóság. És el is mondom.
Ez volt az elhíresült Nyolckeres Népszavazás, ami aztán később mint "hajléktalanüldözős" akció lett elkönyvelve. Nem az volt, akik valóban odafigyeltek a tartalmára, vagy épp Nyolckeresek, azok tudják. Magam is megírtam korábbi blogomon annak teljes történetét, előzménnyel, utózmánnyal, caklipakli. Büszke nem vagyok rá, nyugi, akkor sem voltam, de most menjünk tovább, mert nem ez a téma.
Szóval azon kevesek közé tartozom, akik a gyakorlatban ismerik a Fidesznyik kampánygépezetet. Nálam volt ugyanis annak joystickje egy teljes hónapig. És mielőtt az Összefogás pánikba esik egy puszta számtól, nem árt tisztázni a valóságot.
Matekozzunk kicsit. A Nyolckerben 80 ezren laknak. A Fidesz 2011-es taglétszáma 30 ezer volt. És ezek a tagok, magyarul Ők a legaktívabb aktivisták nemde. Tízmilliós országnak egy 80 ezres kerület az épp a 0,8%-a lakosságszámban. A Fidesz taglétszámának 0,8%-a az 240. Nettó matekkal ennyi Fidesz-tag fölött kellett volna tudnom rendelkezni. Namost még 24 se volt, nem hogy 240.
Igen, tudom ez leegyszerűsítés, merthát nem egyenletes a tagok, aktivisták eloszlása, meg a korosztályos haranggörbe sem lett figyelembe véve. De ez a számolás pontosságát valójában lényegesen nem befolyásolja. A nagyvárosokban ugyanis több a Fidesznyik, mint a falvakban, úgyhogy annak a 240 nyolckeres Fidesznyiknek inkább többnek kellett volna lenni, mint 240. De mégegyszer mondom: 24 sem volt.
Papírtagság, nem több. Ne keverjük össze a Békemenetekkel. Nem véletlenül rendezik azokat is ritkán, és nem véletlenül raknak mindent - busz, kaja, pia, némi költőpénz - az egész országból összeszedett népség segge alá. Kéthavonta egyszer csinálni egy fizetett dzsemborit, az nem aktivitás. hanem parasztvakítás. Akik ott résztvesznek, annak a többsége valódi kampányban, házról-házra menésben, plakátolásban, standolásban nem aktivizálható. Akik meg igen, na azoknak sincs hozadéka. Merthát a jó aktivista az nem szendvicsember, hanem értelmes igehirdető. Tudja, mi miért van, van agya, nem csak szórólap-tároló. És a Békemenetben ilyenek nem gyalogolnak.
Nade vissza a konkrétumokra. A Nyolckeres Fidesz tagság akkortájt hivatalosan 200 fölött volt. Mikor megkaptam a Kocsistól a rendelkezést fölöttük, azt elfelejtették mondani, hogy ezeknek a többségét oly rég látták, hogy azt se tudják, él-e még.
A gyakorlatban támaszkodhattam a 12 Fidesznyik önkormányzati képviselőre, pár külső bizottsági tagra, meg néhány családtagjukra. Mondom, max 24 ember, nem 240, mint amennyinek lenni kellett volna. 24 ember egy jól szervezett kampányra persze elég lehet, de az már nem az a római légió, aminek a Vérnarancsok így a kampányinduláskor magukat bemutatni szeretnék.
A korosztályos megoszlásuk is tök átlagos. Délibábos hortobágyon, meg HírTV-s vágóképeken vannak azok a hamvas arcú csillogó szemű fiatalok, akikről beszélni szoktak. Ha viszont jobban megnézik az ilyen vágóképeket, gyorsan rájönnek, hogy az pont ugyanaz az 50 arc. Őket erre tartja Kubatov. Ők a fiatalság látszata.
Én, mint egy egész kerület Kocsis által fullhatalommal fölruházott kampányfőnöke, összesen három standot tudtam minimál-stábbal föltöltve tartani. A szórólapokat postával kellett kivitetni, mert az életben nem ért volna célba, lábak és kezek hiányában. Házalásra, ajtótól-ajtóig kampányra megaztán főleg nem volt senki. Szóval azt a 107 ezret, amiről vetítenek, nyugodtan osszák el 10-el, és még akkor nagyvonalú voltam. 17 ezer aktivistánál többel a Fidesz nem rendelkezik.
A Kubatov lista hatékonyságát sem kell misztifikálni. Van, abba én sem nézhettem soha, de téma volt. Valós célja egyébként épp az, hogy a nem túl széles aktivista bázist jól lehessen irányítani. Ha nincs túl sok embered, és a Fidesznek nincs több, mint az Összefogásnak, akkor azokat célra kell vezetni. A 10 pontos szimpatizálási erősségi lista is azért ilyen. Kopogtatógyűjtésnél minden erejüket összeszedik az első pár napra - nyugi, éppúgy alkalmaznak diákszövetkezetes srácokat, mint mindenki, meg arra a pár napra képesek megmozgatni a Békemenetesek egy részét is - és rámennek célzottan a 7-es szimpatizálási értéknél magasabbal regisztráltakra. Tőlük begyűjtik a cetliket, lobogtatják a sajtónak, hogy mennyit is sikerült ily hirtelen összeszedni, lám mily erős is a Fidesz.
Ezzel persze megintcsak az erő látszatára játszanak. Hisz ha néhány nap alatt simán begyűjtötték a szükségesnél jóval nagyobb számú ajánlást, akkor biztosan marha beágyazottak, hisz ha folytatják, akkor aztán mindenki az Övék lesz, ugyebár. Egy frászt. Ez blöff, ne tessenek bevenni. Nem képesek ugyanis folytatni. Egyrészt lejár a Békemenetesek motivációja, szépen hazamennek, pár nap után hosszú pihenőre. Másrészt meg a tökbiztos szavazókat - ezt jelzi a 7-es fölötti szimpátiaszám - nem kell győzködni: bekopogtat a Vérnarancs, kapja a cetlit, rohanás tovább. Ezt viszont már a 6 és azalatti szimpátiaszámúaknál nem tudják eljátszani.
Ott már bizony beszélgetni kéne, meggyőzni, vitatkozni, de ahhoz nincs stáb. Se mennyiségben, se minőségben. Meg tetszenek majd látni, amiről beszélek, terepen. Rengeteg narancssárga kabátos lesz az első napokban. Gyorsan össze fogják gyűjteni az aláírásokat. Az első napon, simán, sőt sokkal többet, mint amit kéne. És tele lesznek a sajtóorgánumok a Fidesz győzelmi jelentéseivel. Ennek persze kampánypszichológiai oka van. Hogy a tömegmédián keresztül azt sugározzák: nyerünk és kész, a nép mellettünk van.
Így próbálják demoralizálni az ellenzéki aktivistákat, beszaratni a nem rájuk szavazókat, és otthontartani a bizonytalanokat. Szarni rá. Kamu az egész. Maximum egy hét múlva üres lesz a pálya. Egy darabbal nem lesz több valós Fidesz aktivista, mint ellenzéki. Tessenek csak nyugodtan, saját tempóban, aktívan házalni, beszélgetni, standolni, a kampány második felében már alig lesz érezhető Vérnarancs jelenlét a házakban. Én az SZDSZ-szel annak idején mindig olyankor erősítettem. Be is vált.
Van még a telefonos listájuk, de az se egy világszám. Ott is csak a magas szimpátiaindexűeket zaklatják, azokat is csak a választás napján. A Fidesznyik választási bizottsági delegáltak vezetik önmaguknak a névjegyzéket, és időnként jelentenek, hogy az aktív szavazóikból ki nem volt még szavazni. Akkor megy a call-centerbe a jelzés, és noszogatják az illetőt. Az általam vezetett népszavazási kampányban is ment ez a móka, de minimális volt a hatékonysága. Tán ha száz, kétszáz szavazónyi többletet jelentett egy tízezres részvételű szavazáson.
Szóval nem beszarni. Nem bevenni a kamut. Nem erősebbek terepen, mint az Összefogás. Ugyanaz a látszatteremtő politika játszik ebben is, mint bármi másban. Épp annyira szabad ezt is elhinni. Mennyiségben sem erősebbek, minőségben pedig gyengébbek. Övék az országos média. Mindennél fontosabb tehát a terep. Mert ott megverhetők.
Megverendők.
