Olyan szívesen írnék végre valami biztatót. Valami olyasmit, hogy gyerünk és elsöpörjük Orbánékat negyedéven belül. De nem így gondolom, nem ezt érzem, és az utóbbi az, amire hagyatkozni szoktam, mert be szokott jönni.
Tudnék írni persze különböző elméleti forgatókönyveket, hogy is lehetne nyerni 2014-ben. Csakhát a gyakorlatban nem valósulhatnak meg. Az ellenzék morális állapota, a benne levő személyek - egyszer leírom még, de innentől azért már nem ismételgetem: Gyurcsányt a DK-val az egyedüli abszolút pozitív kivételnek tartom -, az ország jövőkép nélkülisége következményes apátiájával, meg még sorolhatnám a ballasztokat, amik kipányvázzák az esélyeket.
Fontos, sőt a legfontosabb dolgunk lesz újra hitet, víziót adni a Népnek, de ez nem keverendő össze a kegyes hazugsággal. Fájdalmas, sokaknak kibírhatatlannak tűnik, de nincs másik életszerű verzió: még 4 év Orbánizmus jön. És azt hiszem a legjobban akkor járunk, ha a valósággal időben szembesülve, abból kiindulva tervezzük meg a tennivalóinkat.
Rengeteget mozogva a terepen - így nevezem a való élet mindennapjainak emberek közötti pörgését -, és sokat olvasva a neten azért azt gondolom: döntő többségünk lelkileg erre már fölkészült. Fogynak a vágyálom szózatok, mind a közértben, mind a fészbukon. A "most aztán elhajtunk, hogy lábad nem éri a földet, mocskos Orbán" lelkesítő csatadalok egyre halkabbak.
Ez van, akit depresszióba kerget, van akit az ország elhagyására késztet, és van, akit harcra. Én ez utóbbi kategóriába tartozom, és ahogy látom, nem vagyok egyedül, sőt. Házkutatnak nálam? Ám legyen. Hazajárok a rendőrségre az ellenem indított koncepciós ügyekben? Leszarom. Elvisznek, lecsuknak, bármi ilyesmi? Fölkészültem rá, háborút megnyerni áldozatok nélkül nem lehet. És nekünk háborúznunk kell, mert a csatát elveszíthetjük, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy végül ne mi kerekedjünk fölül.
A legnagyobb akadálya az áprilisi győzelemnek maga a Nép. Nem, nem azért mert birka, hanem azért, mert magára lett hagyva. Nem kapott közösségi élményeket, nem élhetett át nagyívű társadalmi víziókat. Nem kapott alternatívát. Mert nem volt hosszú éveken át, aki képes lett volna ilyet kisugározni. Mikor a magánnyugdíjakat elvették, nagyjából ott ment el a hajó. Ott robbannia kellett volna az ellenzéknek. De csak szöszmötölt. A pöcsölés meg nem közösségi tevékenység.
Az országot elhagyók többsége nem azért ment el, mert jelenleg az élet kibírhatatlan lenne - szar, szürke, de elviselhető, nagyjából úgy, mint Kádár alatt -, hanem mert nem bízott benne, hogy lesz ez másképp is. És ha itt nem lát jövőt, akkor fölépíti a sajátját máshol, ahol annak értelmet talál.
Nekünk a jövőt kell megnyerni, ha el akarunk jutni addig a pillanatig, hogy a jelen is a miénk legyen újra. Gyurcsány valóban csodákra képes, 2006-ban, vagy akár az elmúlt hónapokban ezt bebizonyította, de az egész Népet nem tudja még Ő sem 3 hónap alatt fölrázni. Pláne úgy nem, hogy közben a létező mainstream ellenzék ott gyengíti, ahol csak tudja.
Én azt hiszem, Mesterházyék valójában kiegyeztek már Orbánékkal. Nem épp újkeletű dolog a kétpárti összeborulás, csak ez mostanra már átlátszóan gusztustalan dimenziót öltött. Ezek eladták a közelmúltunkat, a jelenünket, és megpróbáljál ezt tenni a jövőnkkkel is. De utóbbin még tudunk változtatni. Utóbbin változtatnunk kell.
Ha ma lenne a DK 20%-on, azt mondanám, meg lehet ezt még nyerni néhány hónap múlva. De nem ez a helyzet. Még nem. Hosszú évek lelki rombolását nem lehet hónapok alatt helyrehozni. Még Gyurcsánynak sem.
Én innentől az MSZP-t, az Együttet nem tekintem többé ellenzéki pártnak. Egy politikai erő van Magyarországon, ami akar és előbb-utóbb képes is lesz újra Köztársaságot teremteni. A DK-n múlik minden. A kitartásán, a bátorságán. Úgy látom, van mindkettőből bőven, és ez Reményt ad.
Egyszerűen minél jobban kell szerepelni 2014-ben. A legerősebb ellenzéki pártként végezni a választáson, fölszívva ezzel Orbánék győzelme után a műellenzékiekben csalódott szavazókat. Ki kell menni az utcára. Ott kell lenni. Meg kell mutatni minden egyes apátiába süllyedt embernek, hogy nincs egyedül. Hogy van hová csatlakoznia. Szénsavat kell tölteni ebbe a poshadt pocsolyába, hadd pezsegjen.
Az őszi önkormányzati választásokra már lehet sok helyen nyerési eséllyel indulni. Budapest, a kerületek, a nagyvárosok, akár többségükben nyerhetők. Meg kell őket nyerni. Ezzel államhatalmi ellenerőt, bástyákat teremtve az önkény ellen. És ha mi vagyunk az utcán, és elégséges önkormányzatban, vissza fognak csípni Orbánék.
A Hallgatói Hálózat tüntetései megrengették Őket, emlékezzünk csak vissza. Pedig csak párezer ember volt ott, de az érzület csaknem forradalmi volt. Orbán tudja, mert erre épített Ő is, hogy akié az utca, azé a Nép lelke, és végül azé a választás és az ország.
Aki ment annak idején régi Ikarus busszal a Tátrába túrázni, az tudja, milyen volt fölfelé a szerpentinen. Hörgő motor, lassuló tempó, az utasok szinte tolták lélekben a szerencsétlen járművet. De aztán csak fölért a menedékházhoz. Hát valahogy így. Hosszú, keserves, veszélyes. Bátraknak és kitartóaknak való. Akik, ahogy érzékelem, épp a DK-ban gyülekeznek.
Utcára, gyerünk, tovább. Egy zászló alá gyűjteni az ellenzéki szavazókat, minél többet és minél gyorsabban. Szarni a műellenzékre, Ők Orbán ötödik hadoszlopa. Visszavágni az önkormányzati választásokon. És szünet és fáradtság nélkül hitet adni 2018-ig. A Népet föl lehet ébreszteni. És most hosszúnak tűnik a négy évnyi hegymenet, de lesznek már közben visszajelzések.
A Néptől. Ami egyre számosabban lesz az utcán, egyre hangosabban és őszintébben. Hitet kell adnunk, mert másunk nincs. Nekik mindenük megvan, de hitük nincs. Szerintem mi állunk jobban. Ha Churchill épp itt lenne, tán elmondaná itt is: nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.
És Churchill ezt 1940 végén mondta. Rosszabb helyzetben, mint amiben most mi vagyunk. És négy és fél év múlva a Reichstagon már nem a horogkereszt lobogott. Mi se legyünk gyengébbek. Ez a mi országunk, vegyük vissza, kerüljön az bármibe.
Forró tavaszt, fárasztó nyarat, diadalmas őszt, újraépítős telet kívánok mindannyiunknak.
Boldog új évet.
