Sok vagyunk, Kedves Kormányváltók. Már lassan én se értem, hogy tulajdonképpen mit is akarunk mondani a bizonytalanoknak. Az ezermilliárdos ígéretcsomagtól a kokárdás kismalacon át a stadionokig, ez nem egy szavazópolgár szintje, hanem egy egyetemi szemináriumé.
Ha van hiába szép is, akkor van hiába okos is. Most épp ezek kezdünk lenni. Kiskezicsókolom, menjünk már vissza a szavazó szintjére, mert különben bukta lesz a vége. Nem a kampányhajrában kell elkezdeni a Népokosítást. Azt az elmúlt négyévben kellett volna elkövetni, de ha már elmaradt, akkor alkalmazkodnunk kell a rögvalósághoz.
Most éppen kezd Káoszba fordulni a Kampány. Mindenki mond valamit, sokszor egymással ellentétes dolgokat is, csak valahogy nem jön ki belőle semmi közérthető. Szavak repkednek a szélben, a tavaszi fuvallatok százmilliárdos ígéreteket sodornak tova. Perpillanat olyanok vagyunk, mint a térzene, amikor egyszerre játszik 4 zenekar négy különböző indulót. Kiürül ám olyankor gyorsan a terep, mert a hangos az csak akkor jó, ha szép is.
Ha kormányozni akarunk, akkor kormányképesnek is kell ám tűnni. Pláne ha a nevünk is Kormányváltásra véglegesedett. A Pál Utcai Fiúk sem azért lettek Hősök, mert aranyosak, hanem azért mert lenyomták a Vörösingeseket. Nem ledumálták Őket a Grund megtámadásáról, hanem ronggyábombázták, és végül a földhöz baszták Őket. Mert egységesek voltak, harcrakészek, és szervezettek. Mindennek és mindenkinek megvolt a helye és a feladata. És azt végig is csinálták. Tessenek viharos gyorsasággal a Káoszbrigádból Kommandóvá alakulni, és jól célozva az utolsó töltényig kilőni a tárakat.
Vágy és benyomás fog dönteni, nem programok és ígéretek. Mindkettőt leszarják, az elsőt el se olvassák, a másodikban meg már rég nem hisznek. A Mesterházy ígérethalmaza arra jó, hogy annak nem betartására fölépítve győzelmünk esetén azonnal el lehessen lepni az utcákat jobbhuligánéknak. Másra nem jó. Illetve arra még, hogy saját magunkat hiteltelenítsük. Ha ugyanis itt olyan gazdasági csőd van, amit Orbánék kormányzásáról sulykolunk, akkor nincs miből osztogatni. Tessék ezt elfelejteni, a kitalálóját kirúgni, mielőtt még valami újabb önmegsemmisítő ötlete támad.
Ne ígérgessünk, úgysem hiszi el senki. Tessenek vágyat ébreszteni a szavazókban, hogy érezzék, mi lesz más, ha Mi leszünk. A Vágy az meg nem matek, sokadszor mondom. Ha egy Nőbe a Férfiember beleszeret, akkor azt nem mérőszalaggal, logarléccel, meg íkúteszttel teszi. Vagy beleszeret, vagy nem, oszt ennyi. Legyünk szeretnivalóak, tegyünk jó benyomást, mert lássuk be, nem a főkönyvelő mentalitásra gerjednek a Népek.
Van három Emberünk. Jó, tudom, 5 van, de az nem csak azért sok, mert ott van köztük a Fodor is. Hanem azért sok, mert sok, teccikérteni. A Három, az a Csodaszám. Három ember, három szerep. A Feri az a Vátesz, a Lánglelkű Harcos. Az Attis az a Kedves Ember. A Gordon meg a Gondos Gazda. És három mondanivaló a három szerephez.
Mi a szar, a Legfőbb Szar a Fideszben? Ne sorolni tessenek, azt én is tudom, meg mindenki, de kampányban épp elég lesz a nagy szavazólap, ne írjunk már ugyanakkora méretű tanulmányokat választási mondatokként. Hármat lehet mondani, többet nem. Félelmet gerjeszt. Nyomott a légkör, embertelen a hatalom. Ez az első gondolatkör. Erre a való a Kedves Ember. Úgyis Ő van Nagyfőnöknek kijelölve, rajta keresztül megmutathatjuk, hogy mi nem a görcsös akarnokság, hanem a békés, barátságos, mosolygós ország biztosítékai vagyunk. Attis a Béketeremtő, a szorongás elleni gyógyszer. És pont.
A Fidesz kirabolta az embereket, lenyúlta a saját megtakarításaikat, no magánnyugdíj, közben lerombolta a forintot, és tovább növelte az államadósságot. A Fidesz csődbeviszi az országot éveken belül, sanszos, hogy egyszercsak az emberek bankszámláival is azt fogja tenni, mint a magánnyugdíjával. Kell egy Jó Gazda. Na, szerencsére épp van is egy: a Gordon. Mi nem raboljuk ki az embereket, nem vesszük el senkitől, amit maga összerakott, a trafiktól a nyugdíjszámláig. Nem adósítjuk el a ruszkiknak az országot, nem építkezünk hitelből, pláne nem stadionokat. Jó szerep, hiteles szerep, tessék ráállni.
A Feri meg a Harcos. Aki megküzd a Patás Orbánnal, aki szembeszáll a Keleti Kényurakkal, aki garantálja, hogyha kell, utcára megyünk, hogy megvédjük az Országunkat a belső és külső betolakodóktól. Nyugat és '56, Ukrajna és a Nemzeti Függetlenség Védelmezője, a Hadvezér, aki viszi a Zászlót, ha csatába kell menni. Modern korunk Hunyadi Jánosa, aki megvédi az Országot meg a Nyugatot az Újtörököktől. Jó szerep, testhezálló, hiteles. Meg úgyis ezt csinálja.
Na, erre van az előre. De gyorsan, mert nincs már sok idő. Három hét alatt kell vágyat ébreszteni az emberekben, hogy akarjanak Kormányváltást. Maguktól akarjanak, tetszik érteni. Ne azért menjenek el, mert majd a malacka, meg a mittoménmi is elmegy, hanem azért, mert Ő, a Választó önmaga Változásra vágyik. Tessenek gyorsan levágni a sallangokat. Azonnal befejezni a hiteltelen, és senkit sem érdeklő ígérgetéseket, a mélybehatoló szakmázásokat, a jópofizást, a keresztbehablatyolást. Tessenek Kormányképesnek tűnni.
A Barátságos Miniszterelnök, a Jó Gazda, meg a Lángoszlop. A Triumvirátus. Alig van médiánk a Fideszhez képest, ha meg szűk a csatorna, akkor azon csak néhány dolgot tudunk átpréselni. Kevés, de koherens üzenet, kevés, de karakteres ember. Három üzenet, Három Szerep, Három Ember, Egy Kormány. Minden és mindenki más háttérbe, az önmegvalósításokat majd el lehet kezdeni nyerés után. Kevesebb több lesz. Szavazóból is. Sőt, ami még fontosabb.
Elég is lesz.
