Fogadni mernék, hogy a kampányhónapok leggyakoribb szava ez lesz. Hisz értük megy a hajtás, Ők fogják eldönteni az áprilisi választást. Mint mindig, egyébként. Velük foglalkoznak a kampányolók, a közvéleménykutatók. Nagyjából mindenki. És most én is.
Na, nézzük ezt a különleges létformát, ezt a csatadöntő tényezőt. Ismerek belőlük párat - vagy inkább pár tucatot. Mesélek most kicsit a Bizonytalanról. Hátha valaki odafigyel rá.
A Bizonytalan, az nem a Hülye szinonímája. Csaxólok. Nem azért bizonytalan, mert ostoba, és nem lát a pályán, hanem azért bizonytalan, mert épp ellenkezőleg. Nem eszik romlott ételt nagykanállal, bármennyire finoman is fűszerezik. Nem hallgat fenyegetésre, zsarolásra, sem fizikaira, sem lelkire. Szereti maga eldönteni, mi a helyes, mi a helytelen.
Nem tartozik szekértáborhoz, inkább föláll a szőr a hátán, mikor azt hallgatja, a Másik Tábor miért szarházi. Hallgat üzenetekre, ugyanakkor. Pozitív üzenetekre. Vár valami ajánlatot. Valami komolyan vehetőt, amiből érezheti, hogy Őt is komolyan veszik.
Nem kajálja meg az ígéreteket, kapott eleget, hozzászokott, hogy más a kampány, és más a kormányzás. Belevágták ezt elégszer a képébe, és nem feledékeny. Ja, ez ugyanolyan fontos, mint az, hogy nem hülye. Emléxik még az MSZP országlására, és nem igazán látja a megújulás jeleit.
Röviden: a Bizonytalan - legalábbis a többsége - az Gondolkodó Lény. Nem döntésképtelen, csak nem hajlandó bedőlni minden átverésnek, idiotizmusnak, nyilvánvaló hazugságnak. Éshát nem árt elismételni, rajtuk múlik a választás. És azt sem árt újra elmondani: mindig Rajtuk múlik.
Ja, mielőtt megkapom a szokásos felületkarcolós vádat, hogy "bomlasztó" vagyok, és a saját magam értékvilágát vetítem ki egy sokaságra, azt elmondom, hogy én nem vagyok bizonytalan. Halálosan bizonyos vagyok abban, hogy előbb megyek fegyverrel utcára Orbántűzni, minthogy egy Mesteratty féle lúzerbrigádra szavazzak. Szóval olyan emberek értékvilágáról írok, akikkel az elmúlt hetekben beszélgettem. Ja, és majd javasolok is valamit, hogy is lehetne urnához vinni Őket.
Nade a lényegre. Épp a bizonytalanok képezik a nem túl széles tudatos választói garnitúrát Magyarországon. Szívesen mennének szavazni, tudják, hogy ez a demokrácia alapvető állampolgári joga, és élni is akarnak vele. Olvasnak, figyelnek, értékelnek. Keresik a Döntő Különbséget a választható alternatívák között. Ha megtalálják, szavaznak, ha meg nem, akkor széttárják a kezüket, és annyit mondanak: nincs támogatható verzió.
Na, milyen üzeneteket is kapnak mostanság... Hogy jobbról mit, arról kevéssé érdemes most szót ejteni, mert nyilvánvaló. Népbutítás, papagájkórus, kommunikációs falanx, satöbbi. Épp ettől biztosak a maguk nagy bizonytalanságában, hogy na ezt nem tovább. És várják a baloldali üzeneteket. Megkapták.
Mesteratty-t például. Aki az elmúlt három évben a nemlétező ellenzék vezéreként kizárólag azzal volt elfoglalva, hogy a harcosabb ellenzéki csírákat azonnal megfojtsa. Akinek háttéremberei együtt boltolnak a Fidesszel, akinek "értelmiségi köre" egy porráégett, erkölcsileg és intellektuálisan megsemmisült gerontokrácia. Pártközpontból fizetve persze, közvetlenül, vagy közvetve.
Kapják még mellé, hogy ezt most szeretni kell, mert különben Orbán. Azt is kapják mellé, hogy aki nem szavaz Attysra, az hülye. Meg hogy össze kell ám zárni, vitának helye nincs, nem bomlasztunk. Ja meg még olyan ígéreteket, mint az egy éven belüli gyermekéhezés fölszámolás.
Na, akkor ezeket most lefordítom a Bizonytalan nyelvére. Igen, Kedves Bizonytalan, mi is tudjuk, hogy nem az Attys az alkalmas ember, igen, semmibe vesszük szokás szerint a megújulásra és képességalapú kiválasztásra vonatkozó óhajaidat, de cserébe lehülyézünk, ha nem bégetsz velünk, mert akkor bontod a karám kerítését, pedig mekkorát ígérünk Neked, ugye.
Valóban vonzó. Zöldülő pacal, fűszerrel. A kampány-agresszivitás már lenőtt a Fidesz szintjéig, aki nincs velünk, az ellenünk. Pofa súlyba, nem ugat, nem beszél. Nem gondolkodik. Szavaz. Szavazz!!!
Namost ugyebár ezt hívják agymosásnak. Ezt kapják és kapták a Fidesztől. Többek közt ezért utálják. Most, hogy mindezt megkapják immár balról is, már alig várják, hogy beszállhassank abba, amiből eddig sikeresen kimaradtak. Vagy nem, inkább.
Szóval ha nem tetszenek a Bizonytalannak érdemi üzenetet küldeni, akkor marad is Bizonytalan. Ami a választás napján válik majd fájó bizonyossággá. Érdemi üzenetet, mondom. Nem finom kis, könnyen átlátható hülyeségeket, hanem olyat, ami komoly gesztus. Ami azt mutatja Neki, hogy komolyan veszik. Hogy motiválni akarják, nem kényszeríteni. Megnyerni, nem zsarolni.
Az idő rövid. Ne etessék Őket elszámoltatással, meg ilyesmikkel. Annyit bőven tudnak a világról, meg az országról, hogy ahhoz bizony kétharmad kéne, meg egységes akarat. Namost ez könnyen beláthatóan egyik sincs, és nem is lesz.
Küldjetek, Kedves Balos Összefogók egy komoly üzenetet. A megfelelő pillanatban. Tessetek csak kampányolni még kicsit Mesteratty-val, és nézegetni a választói trendeket. Látni fogjátok, ahogy az istennek se emelkedik majd az Összefogás népszerűsége. Tán kicsivel igen, de közelébe nem kerül egy választási győzelem esélyének.
Aztán egy hónappal a választás előtt, mikor már biztos a bukta - a pártelemzők belső anyagaiban, meg a közvéleménykutatóknál egyértelmű lesz - akkor tessenek szépen összeülni. És eldönteni, hogy Nektek mi a fontosabb. Nem dumában, hanem tettekben. Hogy Attys személyi ambíciói, vagy az Ország Érdeke.
Szerencsére egy hónap alatt elmagyarázható, ha hihetően teszik, hogy a listavezető, az már választásjogilag nem változtatható, de a miniszterelnök-jelölt, az bizony igen. Az nem közjogi kategória, hanem politikai. Húzzatok egy komolyat.
Kérjétek föl Kunczét, Sólymot, Alföldit, mindegy. Valaki nagyot, közismertet, hitelest. Húzódjatok szépen hátra. Mind. Ne tűnjön egyszerű taktikázásnak a dolog. Látszania kell, hogy valóban átadtátok a főhatalmat, és hogy azt is lenyelitek, amit a Főember számotokra nehezen elfogadhatóan akar. Pl. nagytakarítást a baloldalon.
Ne valami szürke, közismeretlen szakértőben gondolkodjatok. Nem tart ott a magyar nép - még a Bizonytalanok sem - hogy szakpolitikai programokra szavazzon. A társadalom alapértékei erodálódtak, azt kell helyreállítani. Bizalom, hitelesség, önkorlátozás, odafigyelés. Ilyesmi.
Ha ezt teszitek, megérkeznek a Bizonytalanok. És megnyeritek, megnyerjük a választást. De a pénztárnál aztán ki is kell ám fizetni a számlát. Nincs pártérdek, nincsenek tabutémák, és védett emberek. Különben ősszedől az egész.
Na, lehet gondolkodni.