Ez a választás Március 15-én délután fog eldőlni. A Fortélyos Félelem Országában a sokszázezernyi bizonytalan elmegy az urnákhoz április 6-án, ha azt látja: sokan vagyunk, nincs mitől félni. Egyszerű ez. Ha sokan leszünk, nyerünk, ha meg kevesen, akkor vesztünk. Hát álljunk így hozzá.
Azért írok erről most, és nem majd közvetlenül előtte, mert még van idő elgondolkodni, mitől is leszünk ott sokan. Lehetőleg nagyon sokan. Arról már írtam, és a kampány valósága be is bizonyította, hogy valós Fidesz Aktivistából nem túl sok van. Szerintem kevesebb, mint az Összefogásnak. Van viszont egy fizetett bértüntető slepp, a Békaügetők. Békemenetnek hívják, dehát a békéhez se, meg a menethez sincs sok közük.
Szóval biztos vagyok benne, hogy a Fidesz kampánystratégái is ugyanezen gondolkoznak. Az egész kampányuk a Nagy Blöffre épül. Az Erő Látszatára, hogy ezzel otthontartsák a bizonytalanok százezreit a választástól. Reménytelenség érzetét keltik, és ha ez sikeres, akkor valóban otthon is maradnak a Mieink. Mert valójában döntő többségükben azok, ne legyen efelől kétségünk.
Szóval a Fidesz minden erejét megmozgatja majd március 15-én. Ha kell telemorfiumozza, agyonspeedezi még a haldoklókat is, minden egyes élőlénynek ott kell lenni. Mert ez az utolsó esélyük. A Blöffkampány ugyanis kimerülőben van, terepen az Összefogás standjai és fórumai hasítanak, tömegélményt, összetertozás-érzést adva a váltani akaróknak. Ukrajna szívja el a Fidesz hazafiságának maradék mítoszát is. Szóval nagy szar van Odaát a palacsintában.
Az egész országból mozgósítani fognak, sőt bőven az országhatárokon túlról is. Végtelen lóvét, buszt, kajátpiát, mindent biztosítanak majd. Néhány helyi nacsalnyikjuk persze majd itt-ott tart vidéken is egy kis koszorúzást, miegymást, de aztán irány az időpontra beálló busz, és mindenki húz fölfelé Budapestre. A Fidesznyik március 15. pillanatában az egész ország összes általuk mozgósítható embere egyidőben és egy helyen lesz. És nem lesz pardon. Nincs színházjegy, családi ebéd, névnap, nátha, semmi. Ott vagy, vagy nem vagy ott. Ha nem, akkor többet ne is legyél.
Március 15-e lesz a Döntő Ütközet. Ha azt elveszítjük kárba vész minden munka, amit eddig oly sokan végeztek mindenfelé. Lendületesen foglaljuk vissza az Országot Ezektől, de ha a Dunánál megállítanak minket, akkor oda az egész. Hát akkor az Összefogásnak, minden Orbántűzni akarónak így is kell ám hozzáállni.
Ne szervezzünk alternatív műsorokat sehol. Se Budapesten, se Vidéken, sehol. Mindenki, aki él és mozog, és életre csiholható és mozgatható, legyen ott délután 3-kor az Erzsébet Hídnál szombaton. Mindenki. Nincs fáradtság, délutáni pihi, leszervezett program, semmi. Nekünk nincs annyi pénzünk, eszközünk, mint Ezeknek. Mi nem tarthatunk délelőtt megemlékezéseket vidéken, mert akkor nem biztos, hogy délutánra sikerül odaérni a Dunához.
Március 15-én senkinek nem lehet fontosabb programja, mint az Ünnepség. Egyszerűen aki Orbánt akar űzni, de nem ér rá résztvenni a Döntő Ütközetben, az nem értette meg, hogy ez egy háború. És hogy nem veszthetünk. Tessenek rápihenni. Nem szétaprózni az erőket. Nem kellenek 20-30 fős performanszok. Mert inkább röhejesek, mint hasznosak. Erőgyűjtés, csapatok egybecsoportosítása, és tömeghatás.
A szervezőknek meg annyit. Ne kövessük az ellenzéki tüntetéseknek azon hagyományát, hogy mindenféle harmadrangú valakiket is fölengedünk a színpadra, hadd beszéljenek Ők is. Szép gesztus, oké, csak ha agyonuntatjuk, és agyonálltatjuk a Népet órákon keresztül, akkor hazamegy ám a Csapat.
Max 5 beszéd pontos kezdéssel. Max két óra program. Utána egy kis séta erre-arra a városban, összefogva a tömeget, olyan Hallgatói Hálózat módra. Van öt arca a kampánynak. Most mindegy, hogy melyikükről mit gondolok, ez a Döntő Ütközetben hóttlényegtelen. Az az öt ember tartson beszédet. És senki más. És mindenki annyit beszéljen, amennyi mondanivalója van. Ne többet, ne papírról. A Nép gyújtó hívószavakra vágyik, nem politológia tanulmányokra. A Sikert nem betűmennyiségben mérik, hanem adrenalinban.
Szóval ha sokan leszünk délután, akkor aznap éjjel a bizonytalanok megálmodják április 6-át. Mert a sokasághoz szívesen fölsorakoznak majd Ők is. Harcolni kell minden percben, mindenütt, Március 15. előtt és után, de ott és akkor az a két óra mindennél fontosabb.
A Döntő Ütközet.
